szuperapu

A hétvégén ellátogattunk a Csodák Palotájába, ami tényleg az, amit a nevében hirdet. (És most a csoda részre gondolok.) Minden csodás, mindent kipróbáltunk, megnéztünk egy előadást is, és örömmel tapasztaltuk, hogy még a spagetti is gyerek-kompatibilis az étkezdében. Élvezték is a csajok minden momentumát az ott eltöltött több mint négy órának.
Egyetlen negatívumként a látogatóközönség felnőtt tagjainak két csoportját lehetne megnevezni. Egyik válfajuk, amelyik nem nagyon törődik azzal, hogy öt-hat kiskorú is ki szeretné próbálni azt a kiállítási tárgyat, amin ő már hosszú percek óta próbálja felidézni a letűnt gyerekkorát. A másik típus meg amelyik unottan áll a porontya mellett és nézi, hogy az felnőtt segítség nélkül nem tudja rendeltetésszerűen használni játékokat, esetleg besegít az elkényeztetett porontyának a rombolásba. Persze ez utóbbin nincs mit csodálkozni: a gonosz, herpeszes Ödönke apukája valószínűleg kiskorában szintén gonosz, herpeszes Ödönke volt.

Ma 0.00 órától 24.00 óráig csatlakozva a Blakout for Hungary kezdeményezéséhez, fekete nyitóoldallal tiltakozok a magyar kormány demokráciát aláásó törekvései ellen. Tudom hogy nem a leghatásosabb, de egyelőre ennyire futja. Később ha kell más eszköz után nézek én is...

Azok akik ismernek, tudják, hogy a stílusom élőszóban csak annyiban különbözik a jelen blogban megjelentektől, hogy itt nem található semminemű trágárság. Ennek oka, hogy odafigyelek a kedves internetező gyerekek lelki és erkölcsi fejlődésére. Annak ellenére, hogy tudom, a gyerekek zökkenőmentes fejlődését nem egy bazdmeg, vagy egy fuckyou akasztja meg.
Hanem az, ha a tévében, az utcán és otthon, nyílt vagy burkolt zsidózást, cigányozást, buzizást hallanak. Ha látják, hallják és közben tudják, hogy nyilvánvaló hazugságok tömkelegét okádják magukból a politikusok, a kormányszóvivő, a hivatalnok, a bértollnok.
És leginkább az nyomoríthatja meg a lelküket, ha látják hogy félnek a szüleik kimondani és leírni az igazságot.

Eddig azt hittem hogy a paranoid logika a szélsőjobb gondolkodásának a mozgatórugója. Hogy csak ők gondolják úgy, hogy a világon mindenki rossz irányba megy csak mi ismerjük a tutit, és hogy a gonosz pénzemberek meg az amerikai-izraeli egyetemes gonosz egyetlen célja kis hazánk bekebelezése. Azt hittem van a partvonalon pár hülye, akik ugyan be-bekiabálnak, de a játék menetére nem sok hatásuk van. Hát ennek vége. A kormányzó hatalom minden szinten magáévá tette ezt a beteges logikát. A bolognai rendszer kozmopolita neoliberális hülyeség (csak arra jó hogy a hihetetlenül erős magyar oktatást hazavágja), az Eurostat közgazdászai az alapműveleteket sem ismerik, a Moodys hitelminősítői meg egész egyszerűen a karvalytőke láncos kutyái.
Csak a mi szeretett hős vezérünk az okos és a szép...

Bármilyen módon is magyarázhatjuk a világ működését a porontyunknak, legyen az akár a Föld legokosabbika is, valószínűleg a maga módján kicsavarva fogja a hallottakat visszamondani. Mégpedig az élet legváratlanabb pillanataiban. És ettől (is) szórakoztató szülőnek lenni. Például a múltkor hosszasan magyaráztam a nagylánynak az emberi test tápanyagszükségletét, és azt hogy az agy működéséhez leginkább cukor szükségeltetik, és úgy nézett ki, hogy érti is a lényeget. Pár nap múlva kiderült hogy inkább csak a maga módján. Történt ugyanis, hogy hazafelé az autóban én javában az előttünk szerencsétlenkedő miatt ettem a kefét amikor hátul megszólalt az elsőszülött tündérhercegnőm:
- Na, ennek sincs elég nyalóka a fejében!

Én csak egy dologra lennék kíváncsi a magánnyugdíjpénztárak kirablása kapcsán. Hogy a kormány körül lézengő közgazdásznak kinéző embereknek mi járhat most a fejében? Mert nekem az egyenlet úgy néz ki, hogy mivel a pénztárak a tagok pénzét nagyrészt állampapírokba fektették, így most a könyvelésben tulajdonképp csak egy negatív tétel kerül kihúzásra. Azaz erőszakkal lenullázta az állam az adósságának egy részét. Ki lett kicsit cicomázva a jövő évi költségvetés. Nem több. Az eljövendő befizetések, amik meg ezentúl az állam (lyukas) zsebébe csorognak, szerintem épp, hogy fedezik majd az értékpapírok a piaci szereplők jelentős megcsappanásával járó presztízsveszteségét és azzal járó kamatnövelést.
És most csak a rablógazdálkodás másik serpenyőjét nézem...

Azért (is) jó falun lakni, mert a gyerekek Mikulásnak és Jézuskának küldött levelei miután a postaládából a postára kerültek, a postáskisasszony üzen, hogy mikor tudná átadni úgy, hogy a csajok ne tudjanak az akcióról, de mi is megismerhessük a kívánságlistát.
És kérdés hogy máshol más gyerekek ilyen leveleivel mi lesz…?

A nagylány hazahozta az ellenőrzőjét, amit egyébként már tájékoztatónak hívnak és nincsenek benne se számok, se pontok. Csak szöveg. Minden tantárgynál 3-4 mondat. Amiben sok újat nem olvastunk a gyerekről, lévén jó szülők vagyunk, figyelemmel kísérjük a porontyunk fejlődését és tisztában vagyunk a képességeinek szintjével. Mi több olykor még foglalkozunk is vele, okítjuk, neveljük. Persze azért mindig jólesik, ha dicsérik a kiscsajt. Jó olyanokat olvasni, hogy beszéde választékos, meg hogy a rajztudása meghaladja korosztályi átlagot, meg hogy úgy nagy általánosságban szupergyerek.
Egyedül az énekórai aktivitásával van pici gond: nem szeret szerepelni…

Jómagam is többször szóvá tettem már hogy mennyire zavar, hogy honfitársaim a gyalogos közlekedés során rendszerint figyelmen kívül hagyják a jobbra tartás általános érvényű szabályát. Ezért módfelett örültem, hogy a budapesti metrók mozgólépcsőin uralkodó áldatlan helyzeten morgolódók nagy tömegben csatlakoztak a Facebookon az ez okból létrehozott csoporthoz. Nemcsak azért mert így érezhettem, hogy a problémámmal nem vagyok egyedül, hanem azért is, mert reméltem végre talán valami elmozdulás lesz az ügyben. Lehetőleg szó szerint. De sokáig értelemszerűen nem történt semmi látványos, az élménymegosztáson és a vicces ötletelésen kívül. Míg a napokban meg nem jelentek szórólap osztogató aktivisták, hogy nyomtatott formában hívják fel a célközönség figyelmét arra, hogy a világ rajtunk kívül eső részén mi a szokás, mi a hatékony.
Persze a brosúrához semmi köze a BKV-nek. Nemhogy nem támogatták, de láthatóan a terjesztést is kiszorították a saját territóriumukról.

Igyekszek a magam módján környezettudatosan élni, sőt a számomra elérhető eszközökkel még ezen túlmutatóan is tenni bolygónk módszeres pusztítása ellen, de időnként a zöld szervezetek is ki tudnak borítani. Az hogy a Greenpeace tevékenységét olykor túlságosan demagógnak, mi több károsnak tartom már Menyhárt Jenő könyve kapcsán is leírtam, és azt sem rejtettem soha véka alá, hogy az atomenergia ügyében homlokegyenest más a véleményem, mint nekik. De amit most művelnek Németországban, még önmagukhoz képest is elmebaj, és minden logikát nélkülöz.
Amit csinálnak az nem más, mint az atomerőművi veszélyes hulladék biztonságos tárolásának megakadályozása, és a szállítás veszélyeztetése. Tehát amit tesznek azzal a saját önbeteljesítő jóslatukat segítik elő.
Semmi mást.

Fejlődik a magyar demokrácia. Visszafelé. Továbbra is. Azt már a választások előtt tudtuk hogy a központosítás lesz a kormány elsődleges célja, és hogy bebetonozza magát a lehető legkisebb kontroll alatt lévő hatalomba. De hogy az igazságszolgáltatás független szerveit ilyen szinten igyekezzen ignorálni, még a legvadabb rémálmaimban sem gondoltam volna. Az ügyészség kisajátítása és ellenőrzés alá vonása már az előző Orbán éra alatt is megvolt, de ezen most túlmentek. Meg minden határon. A 2006-os garázda hőzöngés ügyében született ítéletek átírására tett kísérletek is sötét jövőt festetettek elénk, de a mostani, a MAL ZRt-ét bűnösnek kikiáltó kormányhatározat már messze mélyen az árnyékzónán túl van.
Félreértés ne essék, jómagam nem vitatom a MAL több mint valószínűsíthető felelősségét, de azt, hogy ki a és milyen súllyal felelős az okozott károkért, a törvényekben leírt  jogi eljárások során kellene tisztázni.
Vagy a rendőrség, az ügyészség meg a bíróság ugyanúgy felesleges, mint az alkotmánybíróság? Ezentúl a kormány mondja meg hogy ki a bűnös és mi a büntetése?

A két hete emlegetett jótékonysági árverés most végre elindult!

Az árverés menete:
Legegyszerűbb és legkényelmesebb, ha a licitáló előbb az Axioart.com megfelelő katalógusoldalán kezdi meg a Van képünk segíteni akció keretében felajánlott műtárgyak áttekintését, ahol minden egyes tételnél közvetlen link vezet a tényleges aukció oldalára, a Vaterára. De egyből a Vatera adott oldalán is kezdheti a böngészést és licitálást.

Az árverés menete és feltételei a Vatera.hu árverési feltételeivel egyeznek meg, kivéve a jutalékot, amelytől a mind az Axioart, mind a Vatera.hu a jótékonysági célra való tekintettel ez esetben az aukció lebonyolítási ideje alatt eláll.
Mivel a kezdeményezés teljességgel civil, magánemberi, a szervezők semmilyen felelősséget nem vállalnak sem az aukcióra bocsátott műtárgyak átvételéért (ez a licitálás nyertese és a mű tulajdonosa közt zajló ügylet), sem a Vatera.hu árverési rendszerének működéséért, sem a kifizetés banki tranzakcióinak sikeréért vagy kudarcáért.

A Van képünk segítni egy alkalmi civil csoportosulás, azaz nem foglalkozhat az aukció pénzügyi vetületeivel. Ebből következően az aukció nyertesei közvetlenül a Magyar Vöröskereszt Veszprém megyei szervezetének számlájára utalják a vételárat (a számlaszámot az aukció lezártát követően megtalálják majd a www.iszaparveres.com oldalon), az utalás közlemény rovatában feltüntetve az „iszapárverés” tárgyszót, a megvásárolt mű sorszámát, valamint a Vatera oldalán használt felhasználói nevét (amely alatt alkudott). Az összeg beérkezését követően a szervezők megadják számára a vásárolt mű tulajdonosának elérhetőségeit, amelytől kezdve az átvétel lebonyolításáért a vásárló és a mű tulajdonosa felel.

A fotók esetében kizárólag a fotóról készült nyomat vásárolható meg, a fotó minden joga (beleértve a szerzői jogot) a nyomat megvásárlásától függetlenül továbbra is eredeti tulajdonosánál marad.

Az általam felajánlott tételek:
Memento Szatyor I.
Memento Szatyor II.

Többször elmondtam már, le is írtam, hogy nemigen számítok arra, hogy megöregedve az állam havi illetménnyel segíti majd a boldogulásomat. Mert mire az én generációm odaér, addigra nyugdíjrendszer már rég összeomlik. Éppen ezért az állami nyugdíjrendszerbe befizetett pénzt egyfajta adóként, illetve kidobott pénzként szoktam elkönyvelni. Ezzel szemben a magán nyugdíjpénztári befizetéseim, ha csekélyek is, és bizonytalan kamatozásúak is az én személyes megtakarításomat képezik, és legfeljebb a biztosító nyerészkedik rajta a szerződésünknek megfelelően. Ebbe a rendszerbe egyébként annak idején az Első Orbán Kormány kényszerített bele rendeletileg és kötelező jelleggel, pont úgy ahogy most el akarja venni a pénzemet miközben a szabad választásról hablatyol. Mert ne gondolja senki, hogy nem fogják a magánpénztárakat egy év múlva felszámolni, miközben azt bizonygatják, hogy jobban járok, ha pénzemet rájuk bízom. Hát nem. Ha lehet, akkor én azt választanám, hogy egy fillér nyugdíjjárulékot sem fizetek, és bárhol bármikor aláírom, hogy soha az életben nem tartok igényt az állami nyugdíjra! Ezt gondoltam ki a Nagy Magyar Nemzeti Egyeztető Konzultáció szellemében: én megoldom önerőből.

(És kérdem én: hol vannak a független, rendszerkritikus, jobber megmondóemberek, hogy kifejtsék, hogy az egész történet algoritmusa és kommunikációja kísértetiesen hasonlít Rákosiék téeszesítésére??)

Tegnap vacsorára improvizáltam egy hamburgert imitáló szendvicset, mivel vasárnapi ebéd készítése közben félrerakott egy szelet sertéscomb már sürgős felhasználás után kiáltott. A nevezett ujjnyi vastag féltenyérnyi (zsemle-kompatibilis méretű) húsdarabot besóztam, bedörzsöltem gyömbérporral és zúzott szárított chilivel, és kis pihentetés után röpült is a felforrósított serpenyőbe. Miután mindkét oldalát megpirítottam löttyintettem rá egy kis olajat, majd mellészórtam egy fél fej hagymát szeletelve. Mikor a hagyma színe kezdett a húséhoz idomulni az elegy sörért kiáltott, én meg nem vagyok semmi jónak elrontója (a sör meg végképp nem) tehát a végső fázist a hús féldecinyi sörgőzben vette fel.
A hús és a hagyma a kettévágott és megpirított zsemlébe került kiegészítve apróra vágott újhagyma, paradicsom és uborka karikák valamint mustár és ketchup kíséretében. Opcionálisan a húsra rá lehet olvasztani egy szelet jófajta  sajtot. Mondjuk goudát. Mellé sör.
És kiderült: egy nem elég…

Vannak mizantróp felhangjai olykor az ilyen-olyan megnyilvánulásaimnak, de ha tehetem, igyekszem az úttörők 12 pontja szerint viselkedni embertársaimmal szemben. Segítek. Most például másokat ahhoz, hogy segítsenek. Mert könnyebb úgy adni, ha kap is valamit az ember. Már valami tárgyat, a kétségkívül szívet melengető érzések mellé, ami ezen folyamatok velejárója. Szóval két, egyedi papírszatyorral (ez, és ez) csatlakoztam egy árverési akcióhoz, aminek teljes bevétele hazánk legnagyobb ipari katasztrófájának, a kolontári vörösiszap-ömlés áldozatainak megsegítését szolgálja.
Kedves internetező gyerekek, tessék majd licitálni!

Már említettem, hogy az egyik kedvenc állatom a nyúl. Persze úgy, mint fehérjeforrás. Hát nem olyan régen több példány is a fagyasztóládánkban landolt, onnan pedig változatos formában került a családi asztalra. Még szendvics formájában is. Mégpedig ezen algoritmus mentén:
Egy kisebb, cirka félkilós nyulat füstölt szalonnával megtűzdelve, sóval, rozmaringgal, őrölt köménnyel, kakukkfűvel, tárkonnyal, mustárral ízesítve megsütöttem, majd a csontjáról leválasztva a húst felcsíkoztam. Miközben ezzel foglalatoskodtam egy felszeletelt nagy fej vöröshagyma csendesen pironkodott a gáztűzhelyen. A minibagetteket félbevágtam vágott felüket megpirítottam, majd ugyanezen felületeket megkentem vajjal (ami vallási meggyőződés okán akár lehet margarin is). A két fél közé aztán berétegeztem a húst és hagymát, amire mustár és frissen őrölt bors kerül. Mellé savanyú káposzta (hamár nyúl), kísérőnek meg sör.
És a szokásos jóétvágy!

A kisebbik tündérhercegnőm óvodai munkafüzetében belefutottunk egy problémás feladatba. Amit egyébként húsz évvel ezelőtt bármelyik ötéves gondolkodás nélkül azonnal megoldott, de a mai világban már fogas kérdés és némi magyarázatot követel. Pedig egyszerű:
Rajzolj őszi gyümölcsöket!
Persze: alma, körte, szőlő, barack, szilva. Amiket egyébként nyáron is ehetünk. Meg tavasszal is... De van a piacon eper és málna is.
És akkor az ananász, a narancs meg a banán az őszi-e? Gránátalma, mangó?
Na, kedves internetező gyerekek hogyan is definiáljuk az őszi gyümölcsök halmazát?

Cirkuszban voltunk nemrég. Igazi faluszélen felhúzott kissátras családi vállalkozásban működtetett vándorcirkuszban. A bűvész volt az állatidomár, és a zsonglőr, a bohóc egyben a tűznyelő is. Olyan kicsi volt a  porond ahová állatszám gyanánt csak pónik fértek be. Azok is csak egyesével. De amellett hogy időutazás volt (aláfestő zene: italo-diszkó), nagyon jól szórakoztunk. Talán csak akkor éreztem magam kínosan, amikor egy fiatal hölgy erotikusnak messziről sem tűnő hastáncot imitálva tíz percig kínzott egy óriáskígyót. Na, azt az egyet kihagytam volna…

Szeretett vezérünk továbbra is mesebeli hősnek képzeli magát, egy szegénylegényből lett királyfinak. Valószínűleg ezért szereti maga mellett tudni a koronát. Úsztatja a Dunán, hozza, viszi, belerakja az alkotmányba. Egyébként is vonzódik a nagyszínpadi klisékhez és párás szemű múltba révedéshez, nem kell csodálkozni, ha most egy mindkét kritériumnak megfelelő tárgyat találva lecsap rá, sleppje szűnni nem akaró tapsa mellett.
Pedig…
A korona nem szent. A katolikus egyház a szent terminológiát azon elhunyt személyekre használja, akik szerinte biztosan a mennybe jutottak, mégpedig a Teremtő közvetlen közelébe. Merthogy olyan példamutatóan és elhivatottan éltek. Nem nehéz belátni, hogy erre egy tárgy nem képes. Akkor, sem ha szenteltvízzel meghintették. (És nem, tudomásom szerint a korona mostani formájában egyetlen később szenté avatott uralkodónk fejét sem ékesítette.)
Hős vezérünk elmondása szerint vallását buzgón gyakorló református. Annak az egyháznak a tagja, akik a megerősödő középkor végi polgárság jogos szabadságigényét érvényre juttatva elszakadt a Vatikántól, többek közt, azért mert a hatalom és az egyház anyagiaktól vezérelt egybefonódását ellenezte. Egy olyan hitközség tagja, akik anyagiasságot száműzték még a templomaikból is, festett és faragott képmásokat nem imádnak. Nemhogy koronát…
A korona egy bálvány, az egyház és a világi hatalom egybefonódásának a jelképe. Tehát olyasmi, amit Orbán Viktor hite és meggyőződése szerint elutasít. Elvileg.
Szóval valaki már megint hazudik…

(A horthysta szentkorona tannal, mint nevetséges és elmebeteg szektával nem kívánok foglalkozni. Ha még ezt is belekeverik a történetbe és az alkotmányba, én emigrációba vonulok.)

Nem tudom hogy a Kádár-rendszerben lehúzott hazug évek vagy a hirtelen meggazdagodott emberek pökhendisége mondatta Bakonyi Zoltánnal azt hogy az ajkai timföldgyár zagytárolójából kiömlött vörösiszap nem veszélyes, de mindegy is. Akármi is legyen a háttérben meghúzódó jellemferdülés, minimum bicskanyitogató, ahogy a helyzetet kezeli. Nem azért mert nettó hazugság az ahogy bagatellizálni próbálja dolgot, hanem mert közben hülyének néz mindenkit. Hülyének nézi a hatóságokat, a polgártársait, és nem utolsó sorban az áldozatokat és mentésben munkálkodókat.
A kiömlött iszap pH értéke 11,37 (ami erősen lúgos), enyhén radioaktív, mérgező fém-oxidokat és nehézfémeket tartalmaz. Szóval ha az igazgató úr szerint nem veszélyes akkor fürödjön benne vagy palackoztassa a maga és családja számára!
És nem érdekel a veszélyes hulladékok vonatkozó Uniós besorolása sem...

Rácsúsztam Szorokin Jég-trilógiájára. Az apropót a GondolatOlvasó estek soron következő epizódja adta, de nem az előre eltervezett módon alakultak a dolgok. Egyrészt sokkal de sokkal jobbak a könyvek, mint gondoltam volna, másrészt a kultúrestben betöltött szerepem is változott. Mondhatni maradok a kaptafánál, és vizuális formában mondom el a magam hozzáfűznivalóját. Lényegesen egyszerűbb azokat a mély és erős képeket, amiket a regények generáltak egy az egyben átadni, arról nem is beszélve, hogy az est többi résztvevője a szavakat egyébként is jobban érti, és ami fontosabb jobban tudja elemezni is.
Szóval lesz egy kiállítás is, a hely szelleméhez igazodva papírszatyrokra hangszerelve.

Várunk mindenkit szeretettel! (Részletek: itt)

(A soron következő GondolatOlvasó est programja itt található)

Mivel a munkahelyemen értékesítést is végeznek a kollégák ideje volt a bankkártyás fizetést is lehetővé tenni. Meg is igényelte a terminált a cég. El is indult a folyamat mindenféle formanyomtatvány, nyilatkozat, igazolás, szerződés és a többi ilyenkor szokásos papírmunkával. Sok, halandóknak érthetetlen jogi flikflakkal. Aminek kezelésére természetesen megvannak a felkészült munkatársak. De van, amire még ők sem számítottak. Arra, hogy a bankok nem csak átvitt értelemben, hanem szó szerint emberszámba sem veszik az ügyfeleket. A büntetőjogi nyilatkozat egyik rubrikája ugyanis ez:
A terminált kezelő alkalmazott típusa:
Mit kell ide írni vajon, kedves internetező gyerekek? Nőnemű, 1978-as évjáratú biorobot? Gyártási szám, űrtartalom?

Januárban meghirdettem egy játékot, és mivel a következő forduló finisébe értünk, gondoltam, megszólítom a művészetbarát internetező gyerekeket, hogy ha szeretnének egy bármikor előkapható méretű hordozható vizuális élményt, akkor aktivizálják magukat! Kezeket a billentyűre...

Mivel szóba került a gombaszedés, mint szabadidős tevékenység, adja magát a lehetőség hogy egy gombás recepttel rukkoljak elő. Az őzlábgomba nem tartozik a kedvenceim közé, nem egy markáns ízű gomba, hő hatására nagyon összeesik, és bár előfordulása több mint gyakori, a nagyobb példányok többnyire kukacosak és/vagy szárazak. Sokan rántva szeretik, de szerintem nem éri meg a fáradságot. Tojással dúsítva vagy tejszínes ragunak viszont elmegy.
A gombák kalapjait 1x3 centis darabokra vágom, míg kevés olajon az apróra kockázott hagyma pirulgat. A gombát hirtelen pirítom, a levét elpárolom majd egy jó darab vajjal dúsítom, apróra vágott tárkonnyal sóval borssal ízesítem majd tejszín és mustár elegyével felöntöm. Aztán mehet a tésztára. Penne, vagy valami más. Mindegy. Mellé meg félszáraz fehérbor.
Meg a jóétvágy!

Januárban meghirdettem egy játékot, és mivel a következő forduló finisébe értünk, gondoltam, megszólítom a művészetbarát internetező gyerekeket, hogy ha szeretnének egy bármikor előkapható méretű hordozható vizuális élményt, akkor aktivizálják magukat.