szuperapu

Mivel szóba került a gombaszedés, mint szabadidős tevékenység, adja magát a lehetőség hogy egy gombás recepttel rukkoljak elő. Az őzlábgomba nem tartozik a kedvenceim közé, nem egy markáns ízű gomba, hő hatására nagyon összeesik, és bár előfordulása több mint gyakori, a nagyobb példányok többnyire kukacosak és/vagy szárazak. Sokan rántva szeretik, de szerintem nem éri meg a fáradságot. Tojással dúsítva vagy tejszínes ragunak viszont elmegy.
A gombák kalapjait 1x3 centis darabokra vágom, míg kevés olajon az apróra kockázott hagyma pirulgat. A gombát hirtelen pirítom, a levét elpárolom majd egy jó darab vajjal dúsítom, apróra vágott tárkonnyal sóval borssal ízesítem majd tejszín és mustár elegyével felöntöm. Aztán mehet a tésztára. Penne, vagy valami más. Mindegy. Mellé meg félszáraz fehérbor.
Meg a jóétvágy!

Az idei időjárás leginkább a békák életminőségének javítására volt jó.  No meg némileg kedvezett a gombák szaporodásának is. (Ami jelentősen rontott a hazai bortermés minőségének sokéves átlagán, és ezzel közvetve az én életminőségemen is – de ez most mellékszál.) Mert közvetlenül és rövidtávon azért a gombák jó apropót szolgáltatnak egy kis családi programra. Hosszútávon meg a táplálkozásunk változatossá tételére.
Egy szó, mint száz: gombászni járunk a csajokkal. Úgy ahogy annak idején én is a szüleimmel meg a húgaimmal olykor-olykor. A zsákmány legtöbbször a csekély mennyiség környékén mozog, de a lényeg hogy együtt járjuk az erdőt.

Gombaleves fronton valahogy kicsit mindig is lyukas volt a repertoárom, de ez a szombat óta a múlté, mert sikerült összekotyvasztanom egy olyan kombinációt, ami szó szerint állati. Mármint az összetevőket tekintve.
Egy marék apróra szecskázott medvehagymát és valamivel több rókagombát úgy tíz deka vajon kicsit megpároltam felöntöttem húslével meg egy kis félszáraz fehérborral. Felfőztem, belemorzsoltam öt deka füstölt kecskegomolyát, majd másfél deci tejszín és két evőkanál mustár keverékével besűrítettem. Só meg bors - ízlés és szükség szerint.
Jóétvággyal fogyasztandó, a maradék fehérborral kísérve. Már ha ez utóbbit nem kóstoltuk be főzés közben…

A piacon bóklászva kicsit elbizonytalanodtam hétvégi menüt illetőleg. Vagyis konkrétan halvány lila elképzelésem sem volt, hogy mit fogok főzni, ezért megcsörgettem a nejemet. A mit ennétek kérdésre zsigeri tradicionalizmussal azt válaszolta: pörköltet.
Ám legyen, de a kreativitással mi lesz?
Erre jutottam:
Nyolc darab csirke felső combot kicsontozok, tárkonnyal, sóval borssal bedörgölöm, megsütöm. Amikor már szinte kész mindegyikre halmozok egy kis paradicsompürével kevert marinált gombát, és visszazavarom a sütőbe. Esetleg valami keménysajtot is reszelek a tetejére, csak hogy összefogja az egészet. És mondjuk polentával körítem.
Talán megjön a jóétvágy evés közben.

Panelkonyhában egy darab működő gázrózsával és két darab gyerekkel csak gyors kajákkal lehet operálni. Még jó hogy ilyenből van egy-két változat a tarsolyban. Az egyik kedvenc a mustáros gombás lapocka.
Fél kiló lapockát másfél centiméteres kockákra aprítjuk, persze a méretet és alakot tekintve a mértani pontosságtól az idő szorításában eltekinthetünk, majd minimális zsiradékon hirtelen megpirítjuk. A pirítás végeztével ugyanilyen hirtelen rádobunk térfogatra nézvést a húshoz hasonló mennyiségú barna csiperkét, amit szintén falatnyi darabokra abritoltunk. A só és bors mellett bőségesen hintsünk a serpenyőbe tárkonyt. Rövid ideig tartó együtt pirítás után megszórjuk az elegyet liszttel, majd felöntjük vízzel hígított mustárral. Majd amikor már jól kirotyogta magát az elegy hozzádobunk egy kis haránt irányban metélt újhagymát. És kész.
Köretnek penne tészta, főve. És bor, ülve.
És az elmaradhatatlan jóétvágy!