Jó lett volna azzal kezdeni ezt a bejegyzést, hogy én megmondtam, de az élet már megint rácáfolt arra, hogy a pesszimisták csak pozitívan csalódhatnak. Elsöprő győzelmet aratott a félelem és a gyűlölet, és az amiben ezek gyökereznek: a tudatlanság és a tájékozatlanság. Persze jó magyar szokás szerint mindenki tudni véli a felelősök körét. Elkezdődött az egymásra mutogatás, az egyes csoportok megbélyegzése. Mindenki hibás, az LMP, a MKKP, a vidék, a szegények, a nemszavazók, az NVI, Gulyás Márton, a közvéleménykutatók, a lakájmédia, az ángyom térgye kalácsa, meg ugye, és nem utolsó sorban persze Soros. De az a nagy igazság, kedves internetező gyerekek, hogy nem más a hibás, mint MI. Mi, a kis burkunkban köldökünket nézegető (és azt egymásnak mutogató) értelmiségiek.
De nem akarok én is mutogatni, és a hibákat sorolni... Nézzük inkább, hogy mit lehetne tenni.
Tömören és egyszerűen: közösséget, közösségeket kell építeni. (Vagy újraépíteni.) Meg aktívan részt venni a politikában. Mert a politika nem egyenlő a pártokkal, és nem merül ki a négyévenkénti szavazósdiban. Sőt! A politika az a közösségi interakciók összessége. Politika az, hogy kivel barátkozunk, hol veszünk lakást, milyen hivatást választunk, hogy neveljük a gyerekünket, kinek segítünk, stb. A politika, az, hogy hogyan viszonyulunk a közösségünkhöz, a közvetlenhez, a szűkebbhez, meg a tágabbhoz. És ezt a fajta politikát sajnos csak a legszűkebb (vagy inkább csak a legközvetlenebb) körben gyakoroljuk már, miközben egyre nagyobb sugarú köröket engedtük át a pártoknak, és az éppen aktuális hatalomnak. Az, hogy ez mekkora hiba, most a bőrünkön érezhetjük. Szóval lépjünk tevőlegesen és teljes mellszélességgel a tettek mezejére
Hogyan? Néhány példa a teljesség igénye nélkül (amiket majd reményeim szerint az elkövetkezendő napokban részletesebben is kifejtek):
- Lépj be egy pártba vagy mozgalomba (vagy akármibe), hangoztasd a nézetedet, véleményed, tegyél konstruktív javaslatokat!
- Segítsd a civil egyesületeket, önkéntes munkával, pénzzel, akárhogy!
- Menj el a közmeghallgatásokra, közgyűlésekre, kérdezd (zaklasd) a polgármestered/képviselődet!
- Harcolj a nyilvánosságért, kérd ki az adatokat, aztán írd meg, mond el, tárd fel az igazságot!
- Menj el tüntetni! Akkor is, ha nem vagy érintett - légy szolidáris!
- Légy aktív! Csinál plakátot, szórólapot, matricát, írj blogot, indíts YouTube csatornát!
- Szervezz koncertet, rendezz kiállítást!
- Fizess elő egy független újságra/kulturális vagy művészeti magazinra, válts bérletet egy alternatív színházba
- Figyelj oda többi emberre, lény nyitott és kedves!
Tudom ez sokkal több energiát igényel, mint ülni a fotelben és nyomni egy like-ot. És ez csak a kezdet. Az igazi közösségépítéshez sokkal több energiára, szakértelemre, elhivatottságra, összefogásra (és valószínűleg még némi pénzre) is szükség van. Három hirtelen felmerülő ötletem is van...
1. Szabad egyetem
Társadalom ismertek a választási rendszerről, szabadságjogokról, környezetvédelemről, világgazdaságról, a napi politikai történések fényében, szakavatott előadókkal. Utána beszélgetés, fórum. Aztán az egész mehet a világhálóra, vagy akár azonnal élőben is. Videóval, prezentációval, hozzászólásokkal.
2. Tájékoztatási fórumok
El kell menni a kis nógrádi, őrségi, szabolcsi falvakba. Falunapra, kolbásztöltő-, káposztafőző-, akármilyen fesztiválra - kitelepülni, brosúrával, szórólappal, le kell ülni beszélgetni a világról, a világ dolgairól. Akár vinni egy-egy második generációs kínai, perzsa, arab, afrikai fiatalt aki elmeséli menekültek szemszögéből a magyar rögvalót.
3. Brainstorming Klubok
Alapítsunk klubokat, ahol kitaláljuk azt, hogy milyen lenne egy igazságos, egyszerű és átlátható választási rendszer! Járjunk össze, és vitassuk meg, hogy hogyan képzeljük el a fenntartható jövőt, a piacképes mezőgazdaságot, egy független és zöld energiaszektort, azt, hogy, hogyan lehet egy szociális bérlakásrendszert hosszú távon üzemeltetni! Mindezt más-más háttérrel, de közösen, és konszenzuson alapulva.
Folyt.köv.
Oszd meg! Keress! Szervezkedj!
Utolsó kommentek