szuperapu

Hát kedves internetező gyerekek, rég röhögtem ilyen jót, ráadásul nyilvános helyen (a metrón utazva) amikoris elolvastam a hírt, miszerint, film készül az Aranybullából, aminek ráadásul a forgatókönyvét Rákay Philip, zenetévés bemondóból hivatásos seggnyalóvá avánzsált multifunkcionális bohóc írja majd.

Jó, oké, tekintsünk el attól a nyilvánvalótól, hogy maga az aranybulla egy függőpecsét, tehát az erről szóló film elég statikus, ergo valószínüleg rém unalmas lenne. Szóval, viccet félretéve, vegyük  alapanyagnak a II. András által deklarált 1222-es törvénycsomagot. De ez dramaturgiailag még mindig nem feltételez sok jót. Mondanivalót, látványt, vagy épp cselekményt meg aztán végképp nem.

Persze értem én, hogy a jelenlegi rezsim valami perverz okból nagyon szeret a régmúltba révedni, és az utolsó Árpádházi királyunk évszázadokon átívelő (gránitszilárdságú) törvényei (amik ráadásul fenemód keresztényiek voltak), akár hivatkozási alapnak is tekinthetőek volnának. De. Ha az a de nem lenne.

Mert bár ezek a törvények a nemesség érdekeit védték a király ellenében, igazából egy elnyomó és kirekesztő rendszert alkottak, és védték azt, több mint  600 évig. (Az hogy antiszemitább volt, mint a náci Németország törvénykezése, most és itt, elhanyagolható mellékszál.) A lényeg hogy ez a törvénycsomag a későbbiekben sikeresen konzerválta hazánkat egy mintegy 200 éves elmaradásban. Az 1849-es április törvények ezt részben, és időlegesen próbálták orvosolni, de ugye az ismert okok miatt ez nem volt tartós, és a dolgok egy neofeudális Horthy rendszerben kulminálódtak.

Értem én, hogy ez utóbbi az álkeresztény, köldöknéző, történelemből kegyelemkettessel átengedett plebs egyik kedvenc aranykora, de ez akkor sem téma. És amilyen szerencsénk van, ezt is be akarják majd építeni a történelemoktatásba, mint a pozsonyi csatáról szóló valaminek kinéző történelemhamisító lázálmot

Olvasom a híreket, meg persze a rájuk adott válaszokat - kommentek és ajánlások formájában - a közösségi médiában -, és csodálkozom. Milliókat fizet azért egy állami vállalat, hogy megakadályozza egy bicikliút építését? Egy önkormányzat perrel fenyegetve állítat helyre kátyúkat? Megtiltják egy egyháznak, hogy ételt osszon az éhezőknek? Sírtok vagy nevettek, kedves internetező gyerekek, és én csodálkozom, hogy nem értitek, így működik a dezinformációs diktatúra. Nem értitek Orbán Apácska üzenetét: Ez A Létező Világok Legjobbika! Aki mást mond, és leginkább ennek ellenében cselekszik, az áruló. Idegen ügynök, Soros-bérenc, kommunista, liberális, buzi, cigány, arab, zsidó, akármi…

Aki ételt ad az éhezőnek, azt mondja, hogy éhezés van. Aki istápol egy hajléktalant, az azt mondja, hogy vannak akik az utcán élnek és halnak. Aki állami feladatokat civilként magára vállal, az azt mondja, hogy az állam nem látja el a feladatait. Aki az üldözötteket, elnyomottakat támogatja és védi, azt mondja, hogy itt üldöztetés és elnyomás van. Pedig ugyehogy nem! Mert tudjuk: Magyarország jobban teljesít! Mindenkinél jobban...

Persze nem lehet mindenki olyan okos és tehetséges (Isten és Orbán kegyelméből), mint Mészáros Lőrinc! De törődj bele, hogy mindenki annyit ér amennyije van, és ne félj, ők nem hagynak senkit az út mellett. Csak a szaros pelenkát…

És egyébként azok vagyunk, mind, a szemükben.

Nem várt fejleményként a Royal Wedding - a közösségi hálón átszűrve - hozzásegített ahhoz, hogy nagyot lépjek az önmegismerés útján. Konkrétan kiderült, egy frusztrált kommunista vagyok, akit hidegen hagynak a tradíciók. Persze legyinthettem volna, de önérzetes pasas lévén, kicsit nekiszomorodva a balatonszárszói sínekre képzeltem magam. De el is vetettem legott a kósza gondolatot! Egyrészt mert még önmagamhoz mérten is túlzott nagyképűség lenne József Attilához mérni magam - még akkor is, ha ő is egy frusztrál kommunista volt -,  másrészt meg, akkor ki a fene írta volna meg ezt a posztot...

Kedves internetező gyerekek, alapvetően hidegen hagy, hogy melyik valóságshow szereplő, ügyeletes celeb, vagy popsztár, milyen színűt kakált, hol nyaralt vagy épp kivel osztja meg az ágyát. Igazából el sem jutnak hozzám ezek a hírek. De sajnos az angol herceg frigyének mindennemű aspektusa olyan szinten uralta a közelmúltban a hazai médiát és a közbeszédet, hogy az már az én ingerküszöbömet is markánsan el kezdte súrolni. És hamár az ismerőseim is hangot adtak a rajongásuknak, gondoltam én sem hagyhatom szó nélkül, és én is világgá kürtölhetem a véleményemet.

Szerintem szomorú hogy a fél világ hetekig tapsikol afelett érzett örömében, hogy egy beltenyésztett arisztokrata az őseitől megörökölt - alapvetően összerabolt - vagyon okán sikeresen becserkészett egy "ZS" kategóriás színésznőcskét. Tudom még akár punknak is titulálhatnánk azt az algoritmust ami mentén egy színes katolikus elvált nőt vett el a Harry gyerek, de akkor messzire vetnénk a sulykot, fittyet hányva a valóság képviselte gravitációra. A lényeg, hogy a pénz és a rang bárkit megszépít, a csajszi meg akit a herceg megvett kilóra, lehet bármennyire romantikus alkat, nem valamiféle magasztos célok okán kötött házasságot. Szóval költhet bármennyit az uralkodóház véres pénzeiből jótékonykodásra (ahogy a megboldogult anyósa is tette) az ezerszeresét fogja kidobni csak pipere-cikkekre, és a milliószorosát kapja vissza az élettől. A skalptulajdonos ifjú férj meg finoman szólva sem igazolta eddig, hogy a genetikai torzulásai csak a fizikai megjelenésében okoztak deficitet... Aki tiniként Gestapo egyenruhában jópofáskodik, az felnőttként sem lesz komolyan vehető jószolgálati nagykövet. Vagy bármi.

És lehet jönni azzal, hogy savanyú a szőlő, meg szerelem, meg ők majd ketten megváltoztatják/megváltják (az angol uralkodói házat, Brittaniát) a világot, meg a nyilvánosság ereje, meg blablabla... De ez mind papucs orrán pamutbojt. A pénz beszél, a gazdag kutya meg azzal coitál akivel akar. De ez legalább ne születési előjog legyen! És ha ez egyes jobbágy-lelkű embernek szégyen nélküli örömet okoz, akkor se csináljunk belőle kritikát nem ismerő világra szóló népünnepélyt. Ráadásul egyenes adásban.

2018 van.
A középkornak régen vége.

Az olimpiai játékok kapcsán már megint elharapództak azon kijelentések miszerint az élsport csak cirkusz, ami a pénzről szól. Ellentétben a tömegsporttal. Ami ráadásul egészséges. Hát ez a hozzáállás minimum szemellenzős. Ugyanis a tömegsport is a pénzről szól. Sőt az szól még igazán a pénzről! Az élsport csak a marketing része a gépezetnek, a pénz a sportszerek, sportruhák és a táplálékkiegészítők eladásából van. Tömeges eladásából. Amit a tömegek vesznek meg, a sportközvetítések és azok közé ékelt reklámok hatására. És akkor még nem beszéltünk a testkultusz vámszedőiről, a fitnesztermekről és egyéb pénznyelőkről...

Gyűrűzik tovább az ország elnökének rútul szerzett doktorijának ügye. Hibázott az egyetem, formailag renben van a dolgozat, meg ugye alelnök lett közben az egyik vizsgálóbizottsági tag, és persze rossz volt a rendszer (és persze egyébként is elmútnyócév). De a lényeg valahogy megint elsikkad. Ami kis hazánkban sosem volt divat. Mégpedig az egyéni felelősség.
Itt mindenki mindig a másikra mutogat. Nem csak most. Mindig. Geréb Ágnes ügyében hibás a rendszer, a kórházak, a nőgyógyászok, meg azok akik az otthonszülés ellen vannak. A Margit-híd felújítása alatt egy kerékpáros által elsodort gyerek ügyében hibás az anyuka, az önkormányzat, a kivitelező. A televízió székházat felgyújtók ügyében a rendőrség, a Fidesz, Gyurcsány és Demszky. És a többi, és a többi... De valahogy sehol sem hallottam, hogy Geréb Ágnes, az inkriminált biciklis, az előállított garázda elem azt mondta volna, hogy: bocsánat hibáztam, vállalom érte a felelősséget.

Nehéz ilyen környezetben a gyerekeimet úgy nevelni, hogy megértsék, hogy automatizmus legyen náluk: mindig minden körülmények között vállalniuk kell a tetteik következményét. Az ablakot labdával berúgni, vagy a suliból lógni nem nagy kunszt. Vállalni érte a felelősségre vonást már inkább vagányság.

Persze én individualista anarchista vagyok...

Újabb (a történelem süllyesztőjéből előkapott névvel fémjelzett) válságterv látott napvilágot ezúttal a mezőgazdaság fellendítésének ügyében. A pökhendi nacionalizmus és a szakmai hozzá nem értés itt is vezérfonal, ahogy az Első Orbán Kormány alatt megszokott családi gazdálkodás előtérbe tolása is. Meg a háztájié. Hát nekem van némi rálátásom a falusi gazdálkodásra meg a mezőgazdasági munkára, úgyhogy nem én vagyok valószínűleg ennek a demagóg marhaságnak a célpontja.

Szerintem magyar mezőgazdaság nem létezik és addig nem is fog, amíg terület alapú a támogatás, és nem szövetkeznek az ágazati résztvevők. Egyébként meg évek óta szajkózom, hogy a megújuló energiaforrások (bioetanol, biodízel, energiafű) felé kellene tendálni, nem a kádárista háztáji gazdálkodást favorizálni. Értem én hogy a vezérben felébredt a kis falusi gyerek oszt nosztalgiázik, csak épp (sok minden más mellett) elfelejti, hogy a háztáji gazdálkodás leginkább azért jött létre hogy a falusi paraszt is tudjon legálisan GMK-zni, (meg hogy egy kicsit tupírozzunk a sertéságazat statisztikai mutatóin). Szóval a személyes érzelmeknek nem ez a helyes, és felelősségteljes megnyilvánulása. Ez megint csak parasztvakítás.

A családi gazdaság zsákutca, ennek ráadásul a terület alapú támogatási rendszer is alátesz. Az ugyanis egyértelműen a félfeudális Horthy érára hasonlító szerkezetben kulminált (kevés nagygazda, sok „nadrágszíj” telek). Ami végső soron nem lenne baj, de a központi (ráadásul garantált áras) felvásárlás torzítja a piacot, és semmi nem motiválja a gazdákat, hogy kikerüljenek a (viszonylagosan) kis munkaerő ráfordítással termelhető gabonafélék bűvköréből.

És ha külföldiek megveszik a (szent magyar anya- és termő-) földet, nem fogják másfél méter vastagságban felszedni és zsákokban elvinni. (Sőt a terményt sem, mert a mezőgazdaság úgy hatékony anyagilag, ha a piac és a feldolgozó ipar egybeesik a termőterülettel.) Viszont behozzák a tőkét és a technológiát, munkahelyet teremtenek, és ráadásul újra lesz értéke a földnek.

A lovakról.

Az hogy mi a művészet az Andy Warhol (és a pop art) óta egy különösen összetett és bonyolult kérdés lett. Csak igen korlátolt és arrogáns emberek tudnak rá kategorikus és egyszerű választ adni. De szerintem szinte biztos, hogy egy művész fokmérője nem az, ki hogyan tud egy lovat lerajzolni, vagy tud-e egyáltalán.

Persze mondhatnánk művész az akit a környezete, a közönség. a kritikusok és a művészettörténészek annak tartanak. Mondhatnánk, de nem nehéz belátni hogy kortársak esetében ez nem lehet mérvadó vezérfonal, hisz sok életében ismert és elismert művész esik ki később az egyetemes kánonból, mások pedig csak haláluk után kerülnek az érdeklődők látóterébe. Sok múlik persze a kapcsolatrendszeren és a marketingen is. Banksy-t például sokkal többen ismerik, és így többre is tartják, mint a szintén a street art területén alkotó Blu-t vagy Os Gemeos-t, pedig véleményem szerint az utóbbiak sok tekintetben sokkal többet mondanak. Mert a művészet lényege a kommunikáció. A meg nem értett művész valamit rosszul csinál, az a kép amit magyarázni kell csak színes illusztráció.

Szóval ha mindenki tudja hogy az a festékfolt egy ló, és mindenki tudja hogy az a ló mit szimbolizál és az a szimbólum mit üzen, akkor többet mondtam vele mint egy realisztikus festménnyel.

Szerintem.

Miért így?

A független jelző jelen esetben nem azt jelenti, hogy nem húzunk egyetlen politikai tábor vagy világnézet irányában sem. Még akkor, sem ha a kis hazánkban jelenleg dívó pártosított és az érthetetlenségig leegyszerűsített viszonyrendszerben ez még akár igaz is lehetne. Itt és most azt jelenti, hogy nem egy műhely vagy egyesület színeiben tesszük, amit teszünk, hanem önállóan függetlenként. Mert egyébként én személy szerint politizálok. Nem abban a koordináta rendszerben, amiben ma egy átlagos választópolgár, de politizálok.

Mint azt már többször elmondtam, itt ezen a blogon is, és máshol is: anarchista vagyok. Valahogy így alakult. A szüleimtől kapott útravalót így sikerült értelmeznem és lefordítanom a saját életemre. Mindig azt tanították, hogy az életemért, a tetteimért és környezetemért elsősorban én vagyok a felelős, és mindig minden tőlem telhetőt meg kell tennem, nem csak a magam igazáért, de másokéért is. Különös tekintettel azokra, akik erre - így vagy úgy, de - nem képesek. Mindig azt tanították, hogy mielőtt valakiről ítéletet mondok mindig próbáljam magam beleélni a helyzetébe, és még ha akkor sem értek vele egyet azért próbáljam megérteni. És végül apámtól az tanultam, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjam fel az elveimet. Akkor, se ha más se marad nekem.

Hát így.

Hogy miért?

Művészként úgy érzem, birtokában vagyok valamiféle egyetemes igazság valamely vetületének, de igazából ennek nem vagyok, nem lehetek tudatában. Viszont valószínűleg ezért van bennem a zsigeri ellenérzés a hatalmat gyakorlókkal szemben, akik viszont önön fontosságuk teljes tudatában úgy gondolják – tévesen, hogy birtokukban van az egyetlen és teljes igazság. Ha pedig az általam oly nagyon rajongott kultúrát és művészetet, annak szabad szellemét akarják maguk alá gyűrni, akkor kinyílik a bicska a zsebemben.

Bicskanyitogató, ahogy az Új Színházat egy pitiáner politikai játszmában a szélsőjobb játszóterévé aljasították. Bicskanyitogató, ahogy József Attila szobrát feláldozzák egy sosem volt félfeudális aranykor felett merengve. Bicskanyitogató, ahogy a köztereket átnevezik, ahogy kisajátítják a saját szimbólumrendszerük számára. Bicskanyitogató, ahogy ellehetetlenítik az alternatív színjátszást, ahogy központosítják és összevonják a múzeumokat, ahogy megvonják az oktatási intézmények autonómiáját. Bicskanyitogató, ahogy az állami támogatás fejében elveszik a filmesektől az utolsó vágás jogát, ahogy megszüntetik vagy megszállják a közalapítványokat, ahogy megfélemlítik a sajtót.

És bicskanyitogató, ahogy a képzőművészetet a politika képeskönyvének illusztrációjává alacsonyítják.

Hát ezért.

Már az előző kormány által tervezett ingatlanadó kapcsán hangot adtam nemtetszésemnek. De a mostanival szemben az legalább - a társadalmi igazságosság nevében - differenciáltabb volt, és akkor még nem beszéltünk a jóval kisebb mértékéről sem. Persze értem én a rezsim kétségbeesettségét, hiszen az eladósodott munkanélkülieket nem nagyon érinti a  27 százalékos áfa, nem beszélve a jövedelmeket sújtó megnövekedett adó és járulékterhekről. Tehát tőlük nem nagyon jön be pluszpénz. Lakásuk viszont még van. Jobb esetben. És így akár már egy 12 milliót kóstáló albertfalvai 50 négyzetméteres panellakás után is be lehet szedni havi cca. 30 ezer (!) forintot.

Nagy probléma nem lesz. A hajléktalanság ugyanis (tulajdonképpen) be van tiltva...

Gyakran hangzik el a hazai popszakma körüli eszmefuttatásokban, hogy az illető zenekar vagy szólóénekes mekkora nagy karriert futhatott volna be, ha nyugaton illetve angol nyelvterületen látta volna meg a napvilágot. Ezeknek a földtől jócskán elrugaszkodott megállapításoknak az illusztrálására javaslom mindenki vesse össze az épp párhuzamosan futó magyar és amerikai X-faktor tehetségkutatók emberanyagát. Merthogy az USA-beli középrosta 162 résztvevője közül akármelyik játszva és magasan megnyerné a nálunk futó versenyt.

Olvasom a kedvenc hetilapomat, és közben vadul zakatol a fejemben a pénztárgép, aminek hangjára elbújik a legbelsőbb énemben eltemetett matematikatanár. Ezért most a gondoskodó állam illusztrálására egy szöveges példa következik, kedves internetező gyerekek!

Adott két cég akik területileg ugyanott, ám időben egymás után nyújtják ugyanazt a szolgáltatást.

A., Az egykori pécsi vizellátásról gondoskodó PV Zrt. a 2002. és 2006. között évi 240 milliós árbevétel mellett 90 millió osztalékot fizetett az önkormányzatnak miközben 700 milliót fordított hálózatfejlesztésre.
B., A Tettye Forrásház Zrt. ez évi várható árbevétele 110 millió (miközben a vízdíjakat mintegy 5%-kal emelte, és az alkalmazottak számát harmadával csökkentette valamint megszüntette a béren kívüli juttatásokat), osztalékot nem fizet, nem fejleszt, viszont felvett 1,3 milliárd hitelt önkormányzati fedezettel.

Kérdés, hogy mekkora összeg vándorol évente a Fidesz pártkasszájába az erőszakos államosítás után?
(Az egyszerűség kedvéért nem számoljuk azt az évi 500 milliót, amit állítólag a PV Zrt. 48%-át tulajdonló francia Suez leányvállalatai révén kimenekített az országból.)

Nem vagyok az a mániákusan rendszerető ember - hogy finoman fogalmazzak - de nekem is szükségem van az ismert algoritmusok egy felsőbb szintű rendszerére, hogy megőrizzem az illúziót, miszerint magam irányíthatom az életem. Szóval minél több miértre szeretnék részletes és kielégítő választ kapni. Például: miért kapok változó rendszerességgel a kedvenc pizzériámból a megrendelt 24 centiméteres pizza helyett 32 centiméterest?

(A 24 centis áráért, természetesen.)

Feltűnő módon mostanság elég rendszertelenül írok. Tovább árnyalva a képet, és fokozva feszültséget mondhatnám azt is, hogy rendszeresen nem írok. Legalábbis jelen blogba. Merthogy szétesett az életem. Nem kicsit. Nagyon. Aztán elkezdtem összerakni, de még mindig nagy a fejetlenség körülöttem. Körülbelül így.

Hat évvel ezelőtt más volt hangnem, más volt a cél, már ha volt egyáltalán. Most meg már nem tudom abbahagyni, de sokszor folytatni sem. Pozitív visszacsatolásként kérhetném a kedves internetező gyerekeket, hogy nyomkodják a gombot a Goldenblog szavazásán, de igazából ebben az esetben mellékszál. A Gyerekszoba blog esetében persze presztízskérdés az oda leadott szavazatokat megköszönöm...

(A rekordok.freeblog.hu meg a munkaköri leírásomban szerepel.)

A tanévkezdés közeledtével még érzékenyebben reagálok az oktatásügyet érintő intézkedésekre. Mint például a hétvégén napvilágot látott, a nyelvtanulást/nyelvtanítást szabályozó intézkedések tervezete. Miszerint legyen kötelező már általános iskolában két idegen nyelv. Legyen. Bár a kötelező, meg a mindenkinek, kitételt azért árnyalnám, de legyen. Nem feltétlenül árt. Na de hogy az államtitkárság az első oktatott nyelvnek a latint javasolja az már kiverte nálam a biztosítékot! Miért a latin? Mert bár alapozásnak nem rossz az újlatin nyelvekhez, holt nyelvként a gyakorlati jelentősége a nullához konvergál. Viszont - ez utóbbi okán is - baromi nehéz nyelv. Ráadásul nem sok képzett nyelvtanár van, latin szakossal én speciel nem találkoztam a tanárképzőn. (Az hogy a kormány klerikális oldalkocsija már megint megpróbál ostoba és anakronisztikus módon a Vatikán lábához dörgölőzni - mellékszál.)
Szóval én csendesen megkérdezném hogy akkor már miért nem inkább az orosz?

Nos, az előző bejegyzésben is megénekelt érpataki torpedó, no meg főleg a róla készült felvételek (stílszerűen) viharos sikert futottak be az interneten és egyéb médiumokban. Ez nem az én érdemem, és tőlem független, bár szívesen válaszoltam a kérdésekre, és mindenkinek rendelkezésére bocsájtottam a felvételeket. Ingyen. Annak, aki kérte. És általában kérték.
De volt, aki úgy gondolta, hogy amit az interneten talál az onnantól az övé. Tudom én, hogy kis hazánkban az internetezési kultúra még mindig gyerekcipőben jár, a szerzői jogok tisztelete meg kimerül a lemezkiadók és filmforgalmazók gazdasági érdekeinek védelmében, de akkor is elvárnám, hogy legalább az állami televízió jogszerűen járjon el. Igen. A Magyar Televízió volt az – egyedül – aki egyszerűen, kérdés és kérés nélkül ellopta majd a hírműsoraiban többször is lejátszotta az ominózus felvételt.
Az a terminus, hogy a "készítője feltöltötte egy közösségi oldalra", nem azt jelenti, hogy onnantól a közösségé, bárkié és akárkié a felvétel. Hogy le lehet tölteni és el lehet adni. Az azt jelenti, hogy ott azon oldalon meg lehet nézni, és ott azon az oldalon egy üzenetben el lehet kérni a tulajdonostól. Ahogy azt a TV2 és még sokan mások megtették. Nem egy időt és pénzt rabló gesztus...
Persze mit várok egy olyan rendszer kiszolgálójától, ahol az ember statisztikai adat, a jog pedig nem más mint bürokrácia...?

Várom ambiciózus ügyvédek jelentkezését, akiket motivál egy látványos precedens értékű ügy...

A benzin ára az egekben, és a rohamosan fogyó készleteket nézve, nincs is esély arra nézvést, hogy a drágulásnak legalább a léptéke tendenciaváltást mutatna valamikor is. Persze vannak alternatívák. Mármint az üzemanyag és az energia pótlására. Viszont nem nagyon látom, hogy egyéb területen történne valami a kőolajszármazékok helyettesítésének ügyében. Arra senki nem gondol, hogy ezeknek az anyagoknak a felhasználási területe lényegesen szélesebb spektrumon mozog, mint a szimpla elégetés? Ha nem lesz kőolaj, akkor például nem lesz műanyag. És abból nem csak PET-palack készül. Hanem majdnem minden. Alaplap, tornacipő, bútor, vízvezeték, motorkerékpár. Kis túlzással a műanyag tartja össze a civilizációt. De tovább megyek. Kőolaj nélkül nem lesznek gyógyszerek és élelmiszeripari adalékanyagok, nem lesz papír sem. Szóval a hibrid autók fejlesztése nem más, mint szépségtapasz, és a szélturbinákat se nagyon tudjuk majd szervizelni, gyártani meg végképp nem.
Nehéz ügy…, részemről megyek és alapítok egy apokaliptikus szektát…

A kézügyességem szintje közismert, és már-már közmondásosan alacsony. Magyarán szólva olyan béna vagyok, hogy bloggolhatnék akár Fakezű Cecei nick alatt is. Persze olykor még önmagamat is meglepem. Mármint hogy nincs remény, viszont van lejjebb. Az üveges Bombát például nem tudom úgy felbontani, hogy ne fröccsenjen ki, viszont minden harmadik kísérletnél elvágom a kupakkal az ujjam.

Minden ember önző. Így vagyunk kódolva. Persze genetikailag az együttműködés (és így a szociális érzékenység) is belénk van programozva, de így is elmondható, hogy még a szenteknek is maguk felé hajlik inkább a keze. Azért, hogy manapság ez még inkább így legyen sokat tesz a fogyasztói társadalom és benne a reklámok: „Csak rólad szól”, „Törődj magaddal”, „Mert megérdemled”. Aztán meg külön kampányok kellenek, hogy felhívjuk a figyelmét az embereknek, hogy nem csak róluk van szó, és hogy magukon kívül mással is törődniük kell, mert más is megérdemelné…

A mai Hírcsárda kontra Hoffmann Rózsa afférhoz csak egyetlen egy rövid hozzáfűzésem volna, de azt ajánlom minden kedves internetező gyereknek megfontolásra: a diktatúra valahol ott kezdődik, ahol a hatalmon lévők elveszítik a humorérzéküket!

A jobboldalon (mármint a hazai viszonyrendszerben politikailag  annak nevezett oldalon)  nagy hagyománya van a média ellentétes oldali túlsúlyáról beszélni. Illetve inkább sírni. Az hogy ez a másik oldal alkalmasint baloldalinak, neoliberálisnak, szoclibnek, zsidónak vagy egyébnek van aposztrofálva kontextus kérdése és ez most tulajdonképpen mellékszál. A lényeg hogy tényleg nincs a jobboldalon újságírás, és ez most fog élesen megmutatkozni. Ha másra nem, erre jó volt a Fidesz túlnyerése. Mert amíg egy liberális hetilap gond nélkül nekiugrott a regnáló politikusoknak, addig most még a nyilvánvalóan antidemokratikus és a médiát érintő törvénytervezeteket sem illeti egyik jobbos orgánum, még csak érintőleges kritikával sem. Pedig irányvonalnak az uniós kollegák írásai is ott lennének, ha az összeesküvés-elméletek már ennyire elhomályosították a tekintetüket. De nem, továbbra is a kommunistázással, meg az egyre mélyülő orális aktusokkal vannak elfoglalva, és így tényleg nehéz lesz valamiféle respektet és erőfölényt kiharcolni. Azt hosszútávon csak tisztességes munkával lehet...

Bele-belekukkantok a futball világbajnokság közvetítéseibe, és az is megesik hogy elkapom a meccs kezdését, az azt felvezető ceremóniát. És nemzeti indulók hallgatása közben felmerül bennem a kérdés, hogy miért csak nekünk van himnuszunk, miért nincs nekünk is valami igazán karakán csatába szólító indulónk? Miért sírunk már az elején? Az eredeti Erkel által írt verbunkos is, a szöveghez meg a történelemhez igazodva, évtizedről-évtizedre csak nyúlik mint a rétestészta, lassan olyan lassú és egybefüggő nyöszörgéssé változik hogy lassan már az ellenfeleink is elsírják magukat. Persze szerethető, és patetikus, és a mienk, de akkor is..., szerintem nem ez lenne a funkciója egy a nemzet imázsát markánsan meghatározó dolognak.
Szerintem.

Tudom kezd unalmas lenni hogy a kormány intézkedései miatt sírok, de hogy egy ide illő képzavarral éljek, nem jókedvemben teszem. Sőt! Mert az hogy hatalom koncentrálása irányul majd az első lényegi intézkedéseik azt minden józan gondolkodású ember borítékolta (az már más kérdés, hogy a minden morális féket nélkülöző mértéke mindenkit meglepett), de hogy minden részletet irányító és ellenőrző totalitárius rendszer felé veszik az irányt azt még a legelvakultabb ellenségeik sem merték feltételezni. Márpedig a médiatörvény meg a giccsadó ötlete arról szól hogy fentről leszólva fogják ezentúl megmondani, hogy mit gondoljunk, mi a művészet és hogy hol lakik a kultúra.
Szép lesz amikor fizetnem kell majd azért, mer nem tetszik egy bizottságnak amit művészet címén művelek, és a sarcból majd azok zsebét tömik akik jól helyezkedtek, és amikor mindez ellen felemelem a hangom itt a blogomon akkor a törvény erejével lesújtva kényszeríthetnek bocsánatkérésre.
És még örülhetek, hogy...