szuperapu

Gyakran hangzik el a hazai popszakma körüli eszmefuttatásokban, hogy az illető zenekar vagy szólóénekes mekkora nagy karriert futhatott volna be, ha nyugaton illetve angol nyelvterületen látta volna meg a napvilágot. Ezeknek a földtől jócskán elrugaszkodott megállapításoknak az illusztrálására javaslom mindenki vesse össze az épp párhuzamosan futó magyar és amerikai X-faktor tehetségkutatók emberanyagát. Merthogy az USA-beli középrosta 162 résztvevője közül akármelyik játszva és magasan megnyerné a nálunk futó versenyt.

Na, focit mostanság sem nézek, még mindig nem tud lekötni.
Nézem helyette (ha már a televíziót akarok nézni) mondjuk a Blues Brothers-t ami annak ellenére az egyik kedvenc filmem, hogy finoman szólva nem rajongok a zenés filmekért. (Nem azért mert általában musicalek dalbetétei nem az én általam preferált zenei stílusok jegyében fogantak, hanem mert ezekkel a közjátékokkal oda az illúzió, és a film ugyebár az illúzió művészete.) Az említett filmremekben persze tényleg jó a zene, és még sokszor a helyén is vannak a zenés jelenetek, egy két kivételtől eltekintve. De emellett kultikusak a dialógusok, elmebetegek a kikacsintások a filmből, és sokszor meglepően zseniális az operatőri munka. Kultfim, na!
A történet persze mellékes, viszont rengeteg kocsit összetörtek…

A másik kedvenc műsorom a Viasat 3-on a Nagy házalakítás. Ami legtöbbször inkább házépítés, és tudom, hogy a műsor célja a halandó emberek szociális érzékenységének birizgálása és ezt olyan jól csinálják, hogy még én is gyakran meghatódom, de azért mindig szemet szúr az amerikai gyorsházépítési technika. Nincs alapozás, és tulajdonképpen OSB lapokból rakják össze a házat. Szép és minden igényt kielégítő házat, ami megváltoztatja a tulajdonosok életét, de akkor is… Aztán meg nézem a híradóban, hogy elvitte a szél vagy a víz egy élet munkáját. Ja, négy raklap összekapcsozott farostlemezt…

A fél ország a két földi sugárzású országos rádió frekvenciájának eladása felett érzett bánatában és felháborodásában zokog. Na, bumm, ezentúl nem Blikk lesz, hanem Népszava, nem lesz RTL, hanem helyette Hír TV. Egyik sem érdekel. Mindenki megtalálja a maga játszóterét, és amíg nem az én játszóterem homokozójába szarnak, addig nem érdekel.
Nézem például a Viasat 3-at. És azon gondolkozom, hogy ki ez a Gianni, és vajon miért van a képernyőn. A mostani (a Mesterszakács című) legalább a hatodik vagy hetedik műsora és ebben is csapnivaló. Valaki megvette és most mindenáron és kétségbeesetten ki akarja vele termeltetni a vételárát? Valami testhezállóbb feladatot kéne rábízni…, mondjuk csinálhatna szendvicseket a stábnak…

Azt kijelenteni, hogy minden reklám hazudik egy eposzi túlzással felérő erős sarkítás lenne, de az élet nagy igazságai kétségtelenül máshol keresendők. Példának okáért itt van a Pöttyös új termékét bevezető tv spot. Nem mondom szép is, jó is, valószínűleg a termék sem rossz, de azért az életszerűségre odafigyelhetett volna valaki, vagy az ügynökségnél, vagy a megrendelőnél.
Hát hol van a világon olyan elmebeteg aki egy tökéletes állapotú Karmann Ghia-t odavett az alig húszéves fiának és haverjainak???

Egyre másra erősödnek azok a hangok a környezetemben, amik a modern technológiákat kárhoztatják mindenért. A legtöbb kütyü minimum rákkeltő, legyen az telefon, monitor vagy mikrohullámú sütő. Az internet meg a játékkonzolok meg szétzilálják a társadalom alapegységeit, legelőször persze a családot.
Annak idején ugyanez volt a félelem a televízióval szemben is, (aki elég öreg az tudja mi az alapja annak Kádár-korszaki városi legendának, miszerint leginkább hétfőn esnek teherbe a magyar nők) aztán mégis elolvastunk jó pár könyvet, és kimentünk a friss levegőre.
Hát például a Wii is egy társasjáték, és ugyan lehet vele játszani, mint a Monopoly-val, vagy a Lotti Karottival. Együtt.

Kedvenc csatornáim között van már egy ideje a TV Paprika. Amit most szép csendben elfoglalnak a csehek, ráadásul egész jó műsorokkal, és teljesen jogosan. Mert amíg a Bede Róbert úgy gondolja, hogy műsorigazgatónak lenni annyit tesz, hogy minden műsorban, de legalábbis minden műsorsávban jelen kell lennie a képernyőn, addig a csehek tehetséges és képernyőbarát szakácsokat szervíroznak nekünk. A magyaros menü helyett...

Tegnap összcsaládilag lerándultunk Siófokra a Tehénparádé megnyitója kapcsán. Nyilatkoztam jobbra-balra, megnéztük a teheneket, ettünk spagettit. Majd egy kalandos fürdőruha vásárlás után vacogtunk egy kicsit a tó hűs vizében. Mindent összevetve jól szórakoztunk. Este meg lemaradtunk az RTL Klub híradójáról, ahol három egész mondatot mondhattam el a tévénéző gyerekeknek, okosan.
És lemaradtunk a királyi televízió Este című műsoráról is ahol az arc óriásplakátok kapcsán vágóképként mutatták az egyik pályamunkámat.

Új év új remények. Remélhetőleg ez az év jobb lesz mint az előző. Mert például a szilveszter sem sikerült valami jól. Otthon ültünk, és tévéztünk már amikor nem a kisebbik lányomat vigasztaltuk fogának növekedése felett érzett bánatában.
Sportot és főzőműsorokat néztünk végül, mert a szórakoztató műsorok nem töltötték be a hozzájuk fűzött reményeket, illetve mondjuk ki csapnivaló volt a felhozatal. Ráadásul elkaptam a kötőhártya-gyulladást is a kicsitől, így most már a szememen is látszik, hogy Vasas szurkoló vagyok.