szuperapu

Januárban meghirdettem egy játékot, és mivel a következő forduló finisébe értünk, gondoltam, megszólítom a művészetbarát internetező gyerekeket, hogy ha szeretnének egy bármikor előkapható méretű hordozható vizuális élményt, akkor aktivizálják magukat! Kezeket a billentyűre...

Ha ma kilátogat valaki a Könyvfesztiválra, szert tehet egy BookArt-os könyvre. A dologban van egy kis csavar, a helyszín és a megszerzés mikéntje kis agyalást igényel, de szerintem megéri! Az alábbi instrukció az egyetlen támpont:
A könyv megkaparintásához szükséged lesz a gondolatolvasó könyvjelzőjére! Ha kezedben a könyvjelzővel megtalálod a bölcs madarat, mondd a jelszót: „Itt van a világ vége?”, és tied a mű.

Kedvcsinálónak képek a könyvről: itt

Sosem tudtam igazi komment mágnes posztokat írni, és egyébként sem igazán érdekel ugyebár mások véleménye, de most úgy gondoltam hogy milyen jó lenne ha elérné a blog a 3000-ik kommentet. Csak úgy, pikk-pakk. (Ilyen magasröptű gondolatokat szül a tokaji szamorodni.) Szóval aki a fent emlegetett sorszámú hozzászólást jegyzi, az kap egy névre dedikált A/6-os grafikát!
Kezeket a billentyűre, verseny indul, rajt!

(A 3500. és a 4000. is kap..., kaphat.)

"Utolsó, utolsó... csupa keser-édes gondolat főleg így ősz táján, na de félre az érzelmekkel, lássuk a medvét. Vagyis a medve sincs már, a francba, téli álmot alszik, akkor őt sem tudom lefotózni. Kezdjük a kertben, pára meg köd mindenütt, már az utolsó napsugár is a felhők martalékává vált. Itt egy fa, amit most vágnak ki, ez az utolsó napja, a közel 10 méterével jól kifogott a favágókon, ez jó lesz, de ez is milyen szomorú. Na jó akkor legyen ez a félig megdermedt virág itt a bokor mellett, alig találtam meg a sárga levelek között. Szép-szép, de biztos lesz jobb is, nem adom fel, majd a többiek választanak. Tuti megint mi leszünk az utolsók akik beküldik a képet, de nem baj, úgy az izgalmas és hátha addigra meglátjuk a többiek anyagát is. Tulajdonképpen akkor még van időm. Gyerünk a Széchenyibe, végül is vasárnap van, a hét utolsó napja, a pihenés napja. Kicsit késő van, nyitva van még egyáltalán? Az utolsó pillanatban fogunk beesni... jajj, a fényképezőt nehogy itthon hagyjam! Pára, meleg víz, szauna, gőz, utazás a felhők között, sietős léptek a hidegben, kintről be és bentről ki. Hű de frissek vagyunk, hű de fittek leszünk. Ez az, ő lesz az, ő a mi emberünk! A hét utolsó napján, a fürdő nyitva tartásának utolsó órájában lekapom az utolsó embert az úszómedencében, aki kihasználta az utolsó percet is, hogy jól érezze magát.

Jaa, hogy az utolsó mohikán plusz egy pont, hogy van-e? Vicceltek, nekünk? Hát hogyne lenne, több is, szám szerint három. Na nee, arról nem volt szó, hogy abból is egy lehet…"

Hát akkor induljon a játék!
Összeállt a csapat az új freeblogos játékra, és a nevet is sikerült kitalálnuk. Ez látszólag a női nem fölényét tükrözi, de tényleg csak látszólag:
Pink Freud
A csapattagok:
mimke, tappancs, nyomibejbi, ujlakas, rekatot, pazzo, szuperapu

Indul egy új játék kedvenc blogszolgáltatónk és főbérlőnk a freeblog (meg persze Anna) jóvoltából. Persze a részletek egyelőre a homályban, szóval erősen zsákbamacska szaga van, de ha valakihez csatlakozhatok, esetleg itt össze tudunk dobni egy csapatot az alábbiaknak megfelelve, akkor én a részemről benne lennék...

Hát mit ne mondjak ma sem vetett szét az a sztahanovi értelemben vett fene nagy munkakedv!
Konkrétan arra gondoltam, hogy a társadalom hasznára ebben a szeles ámde szép napsütéses időben azzal lennék a leginkább, ha otthon maradnék sárkányt eregetni. Merthogy nemrégiben ráébredtem hogy sárkányt eregetni jófajta kikapcsolódás. Rá fogom magam szoktatni!

A gyerekek nagyon leleményesek tudnak lenni, ha önmaguk szórakoztatásáról van szó. És most nem arra gondolok, hogy mindegyiküknek veleszületett képessége hogy változatosnál változatosabb csínytevéssel képes összeborzolni a körülötte lévő nagykorúak idegeit. Hanem arra, ahogy élvezettel fedezik fel a világ működését, ahogy játszanak ezeknek a felismeréseknek a birtokában bármivel, ami a kezük ügyébe kerül, Vagy épp csak a kezükkel.
A kisebbik tündérhercegnőm például a múltkor felfedezte, hogy a szemével tudja mozgatni az ujját! És tényleg…

Már megint játszunk. Játszásiból növeljük kedvenc szolgáltatónk szerkesztőségi blogjának látogatottságát, és bizonyítjuk, hogy van itt egy közösség, ami egész jól piacosítható. Tehát aki gondolja szavazzon az én asztalom print screenjére, mert az én tündérhercegnőim a zord technikát, és a mindennapi robotot is képesek megszépíteni...
Szavazás és vetélytársak itt.

Egyre másra erősödnek azok a hangok a környezetemben, amik a modern technológiákat kárhoztatják mindenért. A legtöbb kütyü minimum rákkeltő, legyen az telefon, monitor vagy mikrohullámú sütő. Az internet meg a játékkonzolok meg szétzilálják a társadalom alapegységeit, legelőször persze a családot.
Annak idején ugyanez volt a félelem a televízióval szemben is, (aki elég öreg az tudja mi az alapja annak Kádár-korszaki városi legendának, miszerint leginkább hétfőn esnek teherbe a magyar nők) aztán mégis elolvastunk jó pár könyvet, és kimentünk a friss levegőre.
Hát például a Wii is egy társasjáték, és ugyan lehet vele játszani, mint a Monopoly-val, vagy a Lotti Karottival. Együtt.

Itthon vagyok a nagylánnyal, mert elég masszív torokgyulladása van. Egész jól viseli a betegséget, minek következtében igényli a szórakoztatást. Egyébként is erősen társasági lény, de most aztán tényleg nem tud meglenni egyedül. Persze ott vannak az elektronikus bébiszitterek a TV meg a számítógép...
Az internetes flash-játékokban nagyon otthon van már, le is köti, de engem annyira frusztrál, hogy pár kivételtől eltekintve sokkal jobb nálam, hogy inkább rászabadítottam a Heroes M&M -re. Ahhoz képest, hogy öt és fél éves meglepően jól játszik...

Megjelent az utóbbi évek legjobban várt és még ezeket a felfokozott várakozásokat is felülmúló játéka a GTA IV! Kár, hogy csak Xbox 360-ra, de ami késik nem múlik, és ha kijön Wii-re biztos leköti a szabadidőmet egy kis időre. Főleg ha azt nézem, hogy a játéktér az eddigi legnagyobb, Liberty City két legtávolabbi pontja közötti út megtételéhez 1 órányi játékidő szükségeltetik.
Nagyot változott a játékélmény az felülnézetes pixelkavalkád első rész óta…, persze a lényeg ugyanaz.
Bűnözni, bűnözni, bűnözni.

Főiskolás éveim alatt Egerben két dolgot kedveltem meg a nejemen kívül. A bort és a mozit. Bár azóta mindkettő fogyasztása jelentősen mérséklődött, és ezen tevékenységek jobbára nappalihoz és a televízióhoz köthetőek, azért mégis. Ezért is örülök, hogy Ana blogján filmes felütéssel kezdődött játék bloggereknek és olvasóknak, és azért is mert sokat elárul az első két forduló megoldása az óvatlan csatlakozóról. És még lehet csatlakozni, link fent ana néven....

Ma megint erősen elgondolkodtam azon, hogy a Kárpát medence levegője rossz hatással lehet az agysejtekre. Vagy legalábbis világviszonylatban nézve erős szembeszéllel néz szembe kis honunkban a logikus gondolkodás. Történt ugyanis, hogy egy készségfejlesztő játékot visszarendelt a gyártója, merthogy kábszerként is használható, s ezen tulajdonsága nem egyeztethető össze semmilyen pedagógiai módszerrel. A világon mindenhol gond nélkül és dalolva küldik vissza a hibás terméket, míg kis hazánkban a forgalmazó büszkén nyilatkozza, hogy a játékszerrel minden rendben, minden engedélye megvan, minden szabályos...
Hova születtem?!?

A nagyszülők rendszerint szembe mennek a szülők nevelési elveivel. Ez azt hiszem így természetes és állandó, én személy szerint kamaszkorom óta teljesen más alapokon nyugvó pedagógiában hiszek. De az, hogy a szemem fénye barbie-babát, meg én-kicsi-pónim-at kap, az már sok. Az hogy ízlésromboló de még ráadásul a barbie-nak se mellbimbója se köldöke nincsen. A nejem meg nem engedi hogy legalább ez utóbbi problémát orvosoljam, merthogy nem rongáljuk a játékokat. És ez is egy sarkalatos nevelési elv. Amiben még a nagyszülőkkel is egyetértünk.

Bár szépen süt a nap, azért ez mégiscsak a naptári nyár utolsó napja, ami azt jelenti, hogy egyre borongósabb napok elébe nézünk. Na, én elébe mentem a dolgoknak és ma a KMK ajánlása alapján zombi vadászatot játszottam. Sokat. Éjszaka, fegyverropogás, halálhörgés, vér, sikolyok, miegymás. És általában dead end...
Ettől azért nem lehet kilátástalanabb egy hosszú fűtés-szezon!

Tombol az uborkaszezon, én is tombolok.
Konkrétan a munkavégzés helyett, a munka hiányában, nyomom a GTA San Andreast. Ami a legendásan híres béketűrésemet és pacifizmusomat nézve minimum furcsa.
De jól esik néha eltévelyedni.