szuperapu

Nem várt fejleményként a Royal Wedding - a közösségi hálón átszűrve - hozzásegített ahhoz, hogy nagyot lépjek az önmegismerés útján. Konkrétan kiderült, egy frusztrált kommunista vagyok, akit hidegen hagynak a tradíciók. Persze legyinthettem volna, de önérzetes pasas lévén, kicsit nekiszomorodva a balatonszárszói sínekre képzeltem magam. De el is vetettem legott a kósza gondolatot! Egyrészt mert még önmagamhoz mérten is túlzott nagyképűség lenne József Attilához mérni magam - még akkor is, ha ő is egy frusztrál kommunista volt -,  másrészt meg, akkor ki a fene írta volna meg ezt a posztot...

Kedves internetező gyerekek, alapvetően hidegen hagy, hogy melyik valóságshow szereplő, ügyeletes celeb, vagy popsztár, milyen színűt kakált, hol nyaralt vagy épp kivel osztja meg az ágyát. Igazából el sem jutnak hozzám ezek a hírek. De sajnos az angol herceg frigyének mindennemű aspektusa olyan szinten uralta a közelmúltban a hazai médiát és a közbeszédet, hogy az már az én ingerküszöbömet is markánsan el kezdte súrolni. És hamár az ismerőseim is hangot adtak a rajongásuknak, gondoltam én sem hagyhatom szó nélkül, és én is világgá kürtölhetem a véleményemet.

Szerintem szomorú hogy a fél világ hetekig tapsikol afelett érzett örömében, hogy egy beltenyésztett arisztokrata az őseitől megörökölt - alapvetően összerabolt - vagyon okán sikeresen becserkészett egy "ZS" kategóriás színésznőcskét. Tudom még akár punknak is titulálhatnánk azt az algoritmust ami mentén egy színes katolikus elvált nőt vett el a Harry gyerek, de akkor messzire vetnénk a sulykot, fittyet hányva a valóság képviselte gravitációra. A lényeg, hogy a pénz és a rang bárkit megszépít, a csajszi meg akit a herceg megvett kilóra, lehet bármennyire romantikus alkat, nem valamiféle magasztos célok okán kötött házasságot. Szóval költhet bármennyit az uralkodóház véres pénzeiből jótékonykodásra (ahogy a megboldogult anyósa is tette) az ezerszeresét fogja kidobni csak pipere-cikkekre, és a milliószorosát kapja vissza az élettől. A skalptulajdonos ifjú férj meg finoman szólva sem igazolta eddig, hogy a genetikai torzulásai csak a fizikai megjelenésében okoztak deficitet... Aki tiniként Gestapo egyenruhában jópofáskodik, az felnőttként sem lesz komolyan vehető jószolgálati nagykövet. Vagy bármi.

És lehet jönni azzal, hogy savanyú a szőlő, meg szerelem, meg ők majd ketten megváltoztatják/megváltják (az angol uralkodói házat, Brittaniát) a világot, meg a nyilvánosság ereje, meg blablabla... De ez mind papucs orrán pamutbojt. A pénz beszél, a gazdag kutya meg azzal coitál akivel akar. De ez legalább ne születési előjog legyen! És ha ez egyes jobbágy-lelkű embernek szégyen nélküli örömet okoz, akkor se csináljunk belőle kritikát nem ismerő világra szóló népünnepélyt. Ráadásul egyenes adásban.

2018 van.
A középkornak régen vége.

Testet és lelket építő ilyen szép téli reggelen az autókázás. Persze jelentősen csökkenne az örömfaktor, ha özvegy Beszari Gézáné, a nyárigumival nehezített húszéves Kadettal nem vágna neki a reggeli csúcsnak. De kevésbé csodálkozok a miérteken amikor az iskola folyosóján a kertvárosi anyukák eszmefuttatását hallom arról, hogy az egyébként gyalog tíz perc alatt abszolválható utat negyven perc alatt sikerült megtenniük. Kocsival. Mert, nehogymár tönkremenjen a hétvégén drágán ondolált báli frizurájuk...

Nem értem az embereket. De tényleg. Mi a bajt esznek a Horthy nevével fémjelzett korszakon, meg persze magán a kormányzón? Aranykor? Aha. Három millió koldus, egy millió kivándorló, deportáltak és jogfosztottak százezrei, meg persze több százezer értelmetlen halálba küldött katona, és a büszkeségből feláldozott civilek tízezrei. A mérleg másik serpenyőjében köldöknéző irredenta dzsentrik, egy félfeudális rendszer, ami évszázadokkal hátrébb keresi a kiutat. Értem én, hogy a most regnáló rezsim előtt nincs más út, mint bearanyozni azt a korszakot, és akkor talán erről is elhiszi a tömeg, hogy ez is az. A párhuzam adott: erőtlen, önön dicsfényét építgető vezér, hagymázas demagógia, ellenség-keresés. A hárommillió koldus is lassan megvan már. Aztán a Horthy szobrok mellé állíthatunk majd hatalmas Orbán szobrokat…

A gödöllői (szép lassan megújuló) vasútállomás környékén legalább tíz mozgássérültek részére fenntartott parkolóhely van. Ami örvendetes. Már hogy ilyen sok van. (Még akkor is, ha arányaiban is jóval több, mint elég.) Kár hogy a parkolóból a vágányokig – urambocsá’ a vonatra – feljutni még egy lánctalpas kerekesszékkel közlekedő paralimpikonnak is kihívást jelentene. Akkor meg minek?

Szigorítják az elsősegélyládák szavatossági idejének ellenőrzését. Szép. Mintha ezen múlna, hogy a hazai gépjárművezetők hatékonyabban tudják ellátni a baleseteseket. Nem nehéz belátni, hogy ez csupán látszatintézkedés, sőt, ha a manapság dívó tendenciákat nézem, újabb nettó pénzszerzési manőver. A jogosítvánnyal rendelkezők 90 százaléka még alapszinten sem tudna sérültet ellátni, a maradék 10 pedig steril mull-lap nélkül is elvan. Már ha egyáltalán érdemes egy többszörösen sérült emberhez egyáltalán hozzányúlnia…

Többször a nagynyilvánosság elé tártam már azon nézetemet miszerint a magyar demokrácia egyik sajátossága, vagy inkább alappillére az, hogy mindenkiről azt feltételezi hogy bűnöző. Csal, lop, hazudik. Vagy minimum kiskapuzik. Ezért túlszabályzott a rendszer, a törvénykezés. De ez nem feltétlenül baj. Példának okáért ott van a családi pótlék, amit minden szülő a kocsmában ver el, rosszabb esetben kábítószert vesz rajta, jogos tehát a törvényalkotói gondolat, hogy ezentúl azt étkezési jegy formájában folyósítsák. Ráadásul így az állam bácsihoz egyből visszacsorog az utalvány kereskedői jutaléka, plusz még megtámogatja Pártunk és Kormányunk baráti vállalkozását, a CBA-t is. Mindenki jól jár. Nem?

Gyűrűzik tovább az ország elnökének rútul szerzett doktorijának ügye. Hibázott az egyetem, formailag renben van a dolgozat, meg ugye alelnök lett közben az egyik vizsgálóbizottsági tag, és persze rossz volt a rendszer (és persze egyébként is elmútnyócév). De a lényeg valahogy megint elsikkad. Ami kis hazánkban sosem volt divat. Mégpedig az egyéni felelősség.
Itt mindenki mindig a másikra mutogat. Nem csak most. Mindig. Geréb Ágnes ügyében hibás a rendszer, a kórházak, a nőgyógyászok, meg azok akik az otthonszülés ellen vannak. A Margit-híd felújítása alatt egy kerékpáros által elsodort gyerek ügyében hibás az anyuka, az önkormányzat, a kivitelező. A televízió székházat felgyújtók ügyében a rendőrség, a Fidesz, Gyurcsány és Demszky. És a többi, és a többi... De valahogy sehol sem hallottam, hogy Geréb Ágnes, az inkriminált biciklis, az előállított garázda elem azt mondta volna, hogy: bocsánat hibáztam, vállalom érte a felelősséget.

Nehéz ilyen környezetben a gyerekeimet úgy nevelni, hogy megértsék, hogy automatizmus legyen náluk: mindig minden körülmények között vállalniuk kell a tetteik következményét. Az ablakot labdával berúgni, vagy a suliból lógni nem nagy kunszt. Vállalni érte a felelősségre vonást már inkább vagányság.

Persze én individualista anarchista vagyok...

Ma 73 éves korában elhunyt Jean Giraud azaz Moebius.
Sokkal többet vesztett vele a világ mint egy tucat drogos popsztárral, mégsem ömlik - nemhogy a csapból - de a közösségi médiából sem a nekrológok, sem a részvétnyilvánítások garmadája. Pedig nem egy szubkulturális ikonról van szó. Mert nem csak az volt. Nemcsak az európai képregény nagyja, hanem a vizuális kultúra és a popkultúra formálója volt.
Ha máshol nem az Ötödik elem kapcsán szinte mindenki találkozott vele.

A magyar vonalról nem is beszélve..., mert az Idő Urai a világ legjobb rajzfilmjei között van. Nálam mindenképpen.

Gőzerővel folyik az állami monopóliumok kialakítása kis hazánkban, pártunk és kormányunk központosít és államosít. Továbbra is. És közben persze okként és mozgatórugóként a gonosz, és kizsákmányoló multik egyre cizelláltabb és árnyaltabb propagandaképét is lendületesen felfestik a falra. Mintegy ördögként. Pedig ha végiggondoljuk a dolgot, nem a multi gonosz és nem is a multi törekszik kizsákmányolásra. Hanem mi vásárlók. Az olcsó tömegterméket vesszük, olyan nyomott áron, ami sem a személyzet, sem a beszállító tisztességes kifizetését nem teszi lehetővé.  Lusták és spúrok vagyunk megvenni az őstermelőtől a tojást, de a falra is a lakber áruházban árusított egyen-dekoráció kerül, az egyedi kortárs képzőművészeti termék helyett.

Azt pedig hogy az állam rossz gazda nem kell bizonygatni. De ha nagyon matekozni akarunk a pécsi példa még mindig kéznél van. Persze nem kell professzori képesítés ahhoz, hogy belássuk: a korrupció állami játszótér...

Boldog Újévet! Mondhatnám. De akinek boldogan indult az évkezdet annak ez csak papucs orrán pamutbojt, a nagyobb halmazt jelentő küszködőkön meg úgysem segít. Úgyhogy..., mindegy.

Még mindig erősen foghíjasan írogatok ide, aminek magánéleti buktatók, kitérők és fordulatok állnak jórészt a hátterében, no meg az, hogy a kreatív energiáimat más egyebek kötik gúzsba. Jelesül, és többek között: kiléptem a forradalmi hevületemmel a nagy-nyilvánosság elé. Ráadásul a visszajelzések alapján arra jutottam, hogy a számtalan (vagy számos) futó művészeti projektem mellett ezen a fronton is muszáj továbbra is odatenni magam. A Visszakézből kiállítás ugyanis zajos fogadtatásra lelt itthon és külföldön, ezért nem hagyhatjuk kihűlni a dolgot. (Részletek hamarosan.)

Persze kaptunk kritikát is bőven. De a jobboldalon megnyilvánuló egykor volt pártállami káderek félművelt fröcsögése is inkább pozitív felhanggal esett latba. Nem mondom, hogy köszönöm, de egyfajta megerősítésként vettem. Viszont azoknak akik kommunista, büdös-szájú prolinak tituláltak, álljon itt egy családi anekdota:
Az egykor kulák nagypapám (aki most 99 évesen - félő - hogy újra megéli, hogy egy újabb diktatúra törli a bakancsát a családba) több mint 15 évvel ezelőtt amikor a több szekérnyi szervestrágya és a vasvilla (valamint személyem) összefüggéseit felismervén értelmiségi státuszomra hivatkozva akartam kibúvót keresni, lakonikus nyugalommal kijelentette:
- Értelmiségi?? Paraszt vagy fiam!

És ezt mindenki értelmezze úgy ahogy jólesik.

A közelmúlt eseményei (Dörner ügy, olaszliszkai újnyilas megemlékezés) felfrissítették az antiszemitizmus körüli diskurzust. És ennek kapcsán nekem új színként tűnt fel a jobboldali retorikában az antiszemitizmus tagadásának megjelenése. Eszerint antiszemitizmus nem létezik, azt csak a zsidók találták ki, hogy ezzel is megtámogatva a meg sem történt Holokausztot lelkiismeretfurdalást okozzanak az igaz keresztényeknek,  és ezzel sakkban tartva őket megszerezzék a világuralmat.

Az efféle méretes logikai svédcsavart magában foglaló érvelés számomra csak egy dolgot bizonyít, hogy az antiszemitizmus a hülyék vallása.

(Persze amikor megpróbálok rávilágítani az érvrendszer nevetséges ellentmondásaira, egyből mocskos zsidó leszek.)

Minél inkább intézményesül egy vallás, annál messzebb kerül a nagy és örökérvényű transzcendenciától. Minél több anyagi és anyagias vonzata van a hitnek, annál több emberi tulajdonságot aggatnak a megfoghatatlan, természetfölöttinek nevezett részletekre. Ez még persze nem lenne olyan nagy hiba, de az ebből fakadó logikai hézagokat megkérdőjelezhetetlen dogmákkal töltik ki, elvetve azt a mindenek fölött álló attribútumot, ami elemel minket a természet többi teremtményétől. Ez pedig az önálló, szabad gondolkodás, aminek alappillére a logika, felhajtóereje pedig a szkepszis. Többek között ez az az ok, ami miatt nem érzem egyik egyházhoz sem tartozónak magam (bár hitgyakorló római katolikusnak neveltek), és csak egy vallás van, amit kulturálisan és logikailag is hellyel-közzel elfogadok. Ez a vallás viszont a magyar állam (illetve a KSH és a népszámlálási kérdőív online verziója) szerint nem létezik, mivel kis hazánkban nem társul hozzá egyházi felépítmény. Ebből is látszik hogy nem a vallásunkra kíváncsiak, hanem arra, hogy szerintünk mely egyházakat kellene az adóforintokból támogatni.

Meghalt Steve Jobs. Nagy formátumú ember volt, sok mindent létre hozhatott volna még, de így is teljes egész az életműve, és abból mit sem von le a korai halála. De! De nem igazán értem körülötte ezt a hatalmas mizériát. Vagy inkább hisztériát. Illetve dehogynem értem! Be is villant a Fight Club c. műremekből az Apple Store felrobbanó kirakata. Gyönyörű, mély értelmű képek, de még Fincher is csak sejdítette, hogy az Apple mekkora nagy szimbóluma a fogyasztói társadalom talajvesztésének. A jelek szerint.

Nem vagyok az a mániákusan rendszerető ember - hogy finoman fogalmazzak - de nekem is szükségem van az ismert algoritmusok egy felsőbb szintű rendszerére, hogy megőrizzem az illúziót, miszerint magam irányíthatom az életem. Szóval minél több miértre szeretnék részletes és kielégítő választ kapni. Például: miért kapok változó rendszerességgel a kedvenc pizzériámból a megrendelt 24 centiméteres pizza helyett 32 centiméterest?

(A 24 centis áráért, természetesen.)

A szomszédos étterem betanított munkásainak hála, megint szembesültem vele, hogy Isten állatkertjének nagysága fordított arányban áll a átlagos intelligenciahányadossal. És ezzel egyidejűleg igen fontos információk birtokába jutottam, amit feltétlenül meg kell osszak a kedves internetező gyerekekkel. Mégpedig hogy a génmódosított élelmiszereket izraeli tudósok állítják elő, azzal a kizárólagos céllal, hogy kicsiny nemzetünket kiirtván ide költözhessenek a Kárpát medencébe.

Gondolom az hogy hatvan éve tűzzel-vassal, vérrel és verejtékkel küzdenek a bibliai szent földért - valamint a világuralom - csak elterelő hadművelet, annak érdekében hogy a sötétben foszforeszkáló (Tesco-ban árusított) sertéshús segedelmével, egy stratégiailag és gazdaságilag nulla potenciállal bíró területet a magukévá tegyenek.

Tudom, tudom. A Pilisben van a Föld szívcsakrája, de akkor is...

Szeretett kormányunknak, van azért néhány jó húzása is, ha nem is sok. Persze ezek nem nagy jelentőségűek és mind a hasznosságuk, mind az életszerűségük vitatható, de legalább jó szándékkal készültek és nem károsak. Ilyen például a kamionok előzésének korlátozása. Aminek a pro és kontra tárgyalásából még a totalcar-on is kimaradt a KRESZ biztonságos előzésről szóló passzusa, ami alapján eddig sem volt szabályos a most betiltott gyakorlat.
Vagy ott van a dohányzás korlátozása, illetve tiltása. Ami akár üdvös is lehetne az össztársadalmi érdekeket tekintve, de szerintem aki sokáig akar élni az ne járjon kocsmába, ha van füst, ha nincs. Igya meg otthon a narancslevet. Mellesleg 20 évvel ezelőtt bárhol rá lehetett gyújtani, voltak cigi reklámok, és bárki bárhol vehetett olcsó dohányárut, a fiatalok között mégis lényegesen kevesebben dohányoztak. Lehet, hogy nem a tiltás-korlátozás a megoldás, hanem a munkaigényesebb tájékoztatás-megelőzés?

Hallgatom a rádióban a közérdekű közleménynek álcázott (fizetetlen) politikai hirdetést, miszerint folyamatosan növekvő számban küldik vissza az ügybuzgó polgártársak a javaslataikat az alkotmányozás témakörében. Meg hogy a kormányunk kíváncsi mindenki véleményére. És még ad is rá...
A jámbor szavazó és tesztkitöltő meg el is hiszi, hiszen olyan példák lebegnek a szeme előtt mint például az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács, és a Földrajzinév-bizottság esete a véleménynyilvánítással, illetve a kormánnyal. Nagy az isten állatkertje.

Üzenném Lázár Jánosnak, mint lányos apa, hogy a kisfia sosem lesz jó parti. Nincs az a vastag bankbetét ami feledtetné a genetikai állományának és neveltetésének hiányosságait. Persze nem fog egyedül maradni, de azok a lányok akiket a férfiak pénztárcája izgat leginkább, azok egy a politikusokéhoz közel álló céhhez tartoznak. Persze ők is keményen dolgoznak, és rendszerint viszik is valamire, de ez egy másik történet.

Épül-szépül a gödöllői királyi váró, és a folyó munkálatokkal napi szinten élvezhetővé vált az építőipari munkások világszerte elterjedt  népszokása. Konkrétan, amikor csoportosan elkövetve szólogatnak be a nőnemű utazóközönségnek. Persze alpári, és nem gyengén szexista módon. A kérdésem csak annyi lenne, már ha beszélő viszonyban lennék a néptömegek ezen alsó rétegével, hogy ennek van-e célja, és főleg eredménye? Csajozott már be valaki ily módon? És van olyan nő akinek ez a fajta, úgymond direktbe megfogalmazott tetszésnyilvánítás bejön?

Már megint nevet a fél ország. Persze az, hogy nem a méltán népszerű magyar humoristák dolgoztatják meg a rekeszizmainkat, hanem prominens politikusok már aggodalomra ad okot. De ha tovább tekintünk a Pokorni et. arrogáns tudatlanságán, valamint elraktároztuk a kapcsolódó információkat miszerint a balneológia a gyógyvizek hatásait és felhasználási területeit vizsgáló tudományág, és, hogy bálnát sehol a világon nem tenyésztenek, felsejlenek a hazai oktatáspolitika ijesztő irányvonalai. Aminek a lényege ugyanaz a köldöknézős dacos bezárkózás amit a nagyvezér például a gazdaságpolitika terén már megfogalmazott. Nekünk nincs szükségünk a külvilágra, nincs szükségünk olyan szakemberekre akik nem magyar tudományokkal foglalkoznak. Nincs szükségünk tengerbiológusokra, egyiptológusokra, sőt, minek tanulunk egyáltalán világtörténelmet, meg amerikai irodalmat? Továbbmegyek: minek tanulunk idegen nyelveket?

Hát nem gondoltam volna, hogy a hazai politikai élet, mi több a hazai szélsőjobb fog vidámságot lopni borús napjaimba. Aztán mégis. Történt ugyanis, hogy a hazai dísznácik krémje levonult Karcagra, hogy ott ünnepeljék meg a helyik dísznácikkal, azt hogy volt pár megvezetett és/vagy meggyőződéses idióta akik halálukig (fegyverrel a kezükben) kitartottak a náci világuralom ideája mellett. Ez alkalomból gondolták megkoszorúzzák a a helyi II. világháborús emlékművet. Eddig a történet nem vicces, legfeljebb tragikomikus. A nagyfokú derültséget az generálta, hogy bár a hülyeség tehetetlenségi ereje nagy, mégsem generált a szervezőkben és a résztvevőkben akkora mozgási energiát hogy a nevezett emlékművet körbejárják. Ez esetben észrevették volna a felíratott amin ez áll: "Örök emlékül a haláltáborokban és munkaszolgálatosokként meggyilkolt 446 karcagi zsidó mártírnak."
Na így esett hogy egy holokauszt emlékműnél rótták le a tiszteletüket a gárdisták és a Jobbik!

A közösségi közlekedéssel a legnagyobb probléma az, hogy közösségi. Ha lemerül a zenelejátszóm akkumulátora, akkor kénytelen vagyok az utastársaim hülyeségeit elviselni. Ami a legritkább esetben szórakoztató. De amellett, hogy fárasztó hallgatni, ezek az ijesztő közjátékok segítenek megérteni a világ működését. Tegnap is három 16 év körüli leányzó birkózott az egyik programújság horoszkóp rovatával. Szótagolva olvasás után, hárman együtt sem tudták értelmezni a nem túl hosszú és bonyolult szövegeket. S miután a cselló virtuózt háromszori nekifutásra sem sikerült elolvasni, megállapították, hogy a furcsa nevű fickót biztos azért nem ismerik mert túl fiatalok. Hát ezért nem hiszek a jövőben…

Na, a budapesti főpolgármester is talált magának egy olyan látszattevékenységet, ami a társadalom széles rétegeinek ad hosszú távú elfoglaltságot. Értem én hogy frusztráló lehet bármi, ami Kádár rendszerre és az abban betöltött szerepükre emlékezteti a most regnáló hatalom embereit, főleg hogy újra egy hasonló berendezkedés alapjait rakják le épp gőzerővel. A Moszkva tér ráadásul elég transzparens eleme a fővárosnak, de inkább rendezni kellene végre a területet. Az egy szép szimbólum lenne, a neve meg maradhatna az ami. Egy európai világváros neve.

Így legyen ötösöm a lottón! A közösségi közlekedésből a kedvezmények megvonásával úgy vonnak ki 10 milliárdot, hogy a 65 éven felüliek ingyenes utazása marad ahogy van. Én megmondtam, hogy így lesz.

Szerintem a rántotta sült szalonnával egészséges, az élsport meg nem.
Merthogy a 98 éves nagyapám egész életében mindig szalonnát meg tojást reggelizett és csak hályog miatt volt kórházban. Nekem meg már jó ideje kinéz két térdprotézis. Szóval inkább az élsportolókat kéne megadóztatni. Jól.
Szerintem egyébként nincs is egészségtelen étel, csak egészségtelen életmód. Már csak azért is így gondolom, mert az élelmiszer egészségügyi engedélyeztetés az olyan, hogy egészségre ártalmas élelmiszer nem kerülhet kis hazánkban forgalomba. Persze van, akinek árt a mogyoró, vagy a cukor, vagy a tej, és amiatt kerül kórházba pazarolva a TB kassza adóforintjait, de rájuk eseti bírságot lehetne kiróni.
Szerintem persze az egészségünknek nem csak szájon keresztül árthatunk. Fentebb említettem ugye az sportot. De van aki, mondjuk, sokat dolgozik, vagy nem tisztálkodik rendesen, vagy figyelmetlenül közlekedik. Őket is meg kellene adóztatni valahogy. Már csak azért, nehogy megfeledkezzenek arról, hogy a testük tulajdonképp az állam szolgálatában áll.

Szerintem hős vezérünk nem gondolta át ezt a blődséget, amivel meg akarta támogatni a McDonalds meg a Coca Cola megsarcolását. Szerintem az effajta béna próbálkozások helyett egy gazdasági program kellene inkább. Most már. Szerintem.