szuperapu

Szeretett pártunk és kormányunk újabb adónemmel próbálja kinyírni a neki nem tetsző kritikus hangokat a médiából, és egyúttal mérsékelni az áhított csatorna piaci értékét.
Igen, a reklámadóról beszélek. Amit már megint valamiféle robinhoodi akcióként akar feltüntetni a rezsim. Persze. Sarcoljuk meg a külföldi multit, és osszuk szét a minőségi kultúrára szomjazó nép között...

Az igazság viszont az, hogy még mindig túlságosan balliberálisnak látják a parlamentből a paranoid jobboldali hatalmasok a magyar médiát. Köz-, Echo, és Hír TV-stől egyetemben. Médiahatósággal megfejelve. Főleg hogy közeleg a választás, eredmény és mondanivaló nincs, csak öles nagy hazugságok, amik még a végén kiderülnek véletlenül...

Ráadásul a Nyerges elvtárs már régóta szeretné a TV2-t. Csak hát drágálja. Most majd lemegy az ára. Mert ugye, kinek kell egy adó amin tulajdonképp kétszeres frekvenciadíj van? Aztán majd csinálnak sebtiben egy LexNyerges törvényt és/vagy nemzeti tévét és még támogatást is kap...

És mielőtt bárki elkezdené mantrázni, hogy kinek kell az igénytelen kertévék igénytelen kínálata...
A Barátok közt, meg Való világ nem azért van, mert a mocskos német kapitalisták ezzel akarnak minket annyira elhülyíteni, hogy ne vegyük észre, hogy elhülyültünk. Nem. Azért mert erre van kereslet. Ezt nézi mindenki. És ha nem nézi ezekről olvas a bulvárlapokban.

Az olimpiai játékok kapcsán már megint elharapództak azon kijelentések miszerint az élsport csak cirkusz, ami a pénzről szól. Ellentétben a tömegsporttal. Ami ráadásul egészséges. Hát ez a hozzáállás minimum szemellenzős. Ugyanis a tömegsport is a pénzről szól. Sőt az szól még igazán a pénzről! Az élsport csak a marketing része a gépezetnek, a pénz a sportszerek, sportruhák és a táplálékkiegészítők eladásából van. Tömeges eladásából. Amit a tömegek vesznek meg, a sportközvetítések és azok közé ékelt reklámok hatására. És akkor még nem beszéltünk a testkultusz vámszedőiről, a fitnesztermekről és egyéb pénznyelőkről...

Szigorítják az elsősegélyládák szavatossági idejének ellenőrzését. Szép. Mintha ezen múlna, hogy a hazai gépjárművezetők hatékonyabban tudják ellátni a baleseteseket. Nem nehéz belátni, hogy ez csupán látszatintézkedés, sőt, ha a manapság dívó tendenciákat nézem, újabb nettó pénzszerzési manőver. A jogosítvánnyal rendelkezők 90 százaléka még alapszinten sem tudna sérültet ellátni, a maradék 10 pedig steril mull-lap nélkül is elvan. Már ha egyáltalán érdemes egy többszörösen sérült emberhez egyáltalán hozzányúlnia…

Többször a nagynyilvánosság elé tártam már azon nézetemet miszerint a magyar demokrácia egyik sajátossága, vagy inkább alappillére az, hogy mindenkiről azt feltételezi hogy bűnöző. Csal, lop, hazudik. Vagy minimum kiskapuzik. Ezért túlszabályzott a rendszer, a törvénykezés. De ez nem feltétlenül baj. Példának okáért ott van a családi pótlék, amit minden szülő a kocsmában ver el, rosszabb esetben kábítószert vesz rajta, jogos tehát a törvényalkotói gondolat, hogy ezentúl azt étkezési jegy formájában folyósítsák. Ráadásul így az állam bácsihoz egyből visszacsorog az utalvány kereskedői jutaléka, plusz még megtámogatja Pártunk és Kormányunk baráti vállalkozását, a CBA-t is. Mindenki jól jár. Nem?

Gőzerővel folyik az állami monopóliumok kialakítása kis hazánkban, pártunk és kormányunk központosít és államosít. Továbbra is. És közben persze okként és mozgatórugóként a gonosz, és kizsákmányoló multik egyre cizelláltabb és árnyaltabb propagandaképét is lendületesen felfestik a falra. Mintegy ördögként. Pedig ha végiggondoljuk a dolgot, nem a multi gonosz és nem is a multi törekszik kizsákmányolásra. Hanem mi vásárlók. Az olcsó tömegterméket vesszük, olyan nyomott áron, ami sem a személyzet, sem a beszállító tisztességes kifizetését nem teszi lehetővé.  Lusták és spúrok vagyunk megvenni az őstermelőtől a tojást, de a falra is a lakber áruházban árusított egyen-dekoráció kerül, az egyedi kortárs képzőművészeti termék helyett.

Azt pedig hogy az állam rossz gazda nem kell bizonygatni. De ha nagyon matekozni akarunk a pécsi példa még mindig kéznél van. Persze nem kell professzori képesítés ahhoz, hogy belássuk: a korrupció állami játszótér...

Mivel a pénz kisebb helyet foglal, mint a képek, és viszonylag könnyebb lakbérként felhasználni úgy döntöttem, hogy áruba bocsájtom halhatatlan lelkem tárgyi manifesztumait. Felfogható karácsonyi akciónak is, ha nem is feltétlenül ajándékként, hanem mondjuk inkább befektetésként. Mert nem nehéz belátni, hogy a kortárs képzőművészet értékállóbb mint egy OTP vagy egy MOL részvény. Szóval kiárusítás van, minden eladó, lehet nézelődni a honlapomon és az onnan szerteágazó linkeken, de a kényelmesebbeknek a Facebookon összegereblyéztem a javát, árakkal és egyéb paraméterekkel. De persze alkudni is lehet, a tisztesség keretein belül…

Ami kis hazánkban újabban a kultúra meg a művészet tárgykörében folyik, az több mint bosszantó. Gusztustalan és vészterhes is egyben. A jelenlegi rezsim nem tiszteli, nem érti, nem ismeri, csak használja a különböző művészeteket. Persze ez nem sikerülne, ha a másik oldalon önös érdekből, önként és dalolva nem mennének sokan a táncba. Értem én, sőt a bőrömön érzem, hogy a művész is ember, s mint ilyen a piacról él, de én úgy gondolom, hogy a hatalom ne támogassa a művészetet, és művészet ne támogassa a hatalmat! Mert a diktatúrák és az a felé masírozó rendszerek csak arra használják a művészeteket, hogy egy sosemvolt mitológiát építsenek fel, amivel önmagukat fényezik és amivel egyben elvakítják a tömegeket.

Szép lassan elveszünk egy nagy népnemzeti giccsben, miközben rajtunk röhög a világ felvilágosult fele. De a legújabb kormányzati agyrém már annyira túlmegy minden határon, hogy amellett nem lehet szó nélkül elmenni. A labda most a mi térfelünkön pattog, és mi nem habozunk kihasználni a ziccert. A saját eszközeinkkel, a saját hatáskörünkben, de hangosan és látványosan fogjuk kifejezni, hogy nem tetszik a rendszer!

Hamarosan jelentkezünk!

Már az előző kormány által tervezett ingatlanadó kapcsán hangot adtam nemtetszésemnek. De a mostanival szemben az legalább - a társadalmi igazságosság nevében - differenciáltabb volt, és akkor még nem beszéltünk a jóval kisebb mértékéről sem. Persze értem én a rezsim kétségbeesettségét, hiszen az eladósodott munkanélkülieket nem nagyon érinti a  27 százalékos áfa, nem beszélve a jövedelmeket sújtó megnövekedett adó és járulékterhekről. Tehát tőlük nem nagyon jön be pluszpénz. Lakásuk viszont még van. Jobb esetben. És így akár már egy 12 milliót kóstáló albertfalvai 50 négyzetméteres panellakás után is be lehet szedni havi cca. 30 ezer (!) forintot.

Nagy probléma nem lesz. A hajléktalanság ugyanis (tulajdonképpen) be van tiltva...

Olvasom a kedvenc hetilapomat, és közben vadul zakatol a fejemben a pénztárgép, aminek hangjára elbújik a legbelsőbb énemben eltemetett matematikatanár. Ezért most a gondoskodó állam illusztrálására egy szöveges példa következik, kedves internetező gyerekek!

Adott két cég akik területileg ugyanott, ám időben egymás után nyújtják ugyanazt a szolgáltatást.

A., Az egykori pécsi vizellátásról gondoskodó PV Zrt. a 2002. és 2006. között évi 240 milliós árbevétel mellett 90 millió osztalékot fizetett az önkormányzatnak miközben 700 milliót fordított hálózatfejlesztésre.
B., A Tettye Forrásház Zrt. ez évi várható árbevétele 110 millió (miközben a vízdíjakat mintegy 5%-kal emelte, és az alkalmazottak számát harmadával csökkentette valamint megszüntette a béren kívüli juttatásokat), osztalékot nem fizet, nem fejleszt, viszont felvett 1,3 milliárd hitelt önkormányzati fedezettel.

Kérdés, hogy mekkora összeg vándorol évente a Fidesz pártkasszájába az erőszakos államosítás után?
(Az egyszerűség kedvéért nem számoljuk azt az évi 500 milliót, amit állítólag a PV Zrt. 48%-át tulajdonló francia Suez leányvállalatai révén kimenekített az országból.)

Közmondásosan szeleburdi vagyok, sokszor sok mindent elfelejtek, így a számlák befizetésénél is vannak anomáliák, de a T-Mobile rendszerében mégsem én vagyok a leghangsúlyosabb hibaforrás. Legalábbis szerintem úgy tűnik. Az hogy az elmaradás okán kiküldött felszólító levél mellé nem küldenek csekket, egy dolog. Az, hogy a levélben szereplő összeg köszönőviszonyban sem áll a számlalevélen szereplő számokkal a másik. De üsse kő, gondoltam, ha már kiiktatták a telefonom, akkor durcásan bár, de kompromisszum készen bemegyek a T-Pontba.

Ahol kiderült hogy a mintegy 6800 forintos tartozás helyett több mint 7000 forint túlfizetés van a számlámon.

Amit egyből elkölthetek az újraregisztrálásra...

Ha sok pénzem lenne, nyitnék egy könyvesboltot. Olyasmi lenne, mint a High Fidelity-ben csak nem lemezbolt, hanem könyves. Lennének új könyvek meg használtak, lehetne vásárolni, kölcsönözni, eladni. Lehetne olvasgatni, beszélgetni, rajzolni. Mindig szólna zene, és a törzsvendégeknek, haveroknak csinálnék szendvicset, meg fröccsöt. No meg persze lennének kiállítások is. Fotó, grafika, miegymás. Tematikus, egyéni, még gyerekeknek is.
És persze brutál módon leoltanám az óvatlanul betérő, a legújabb Fejős Éva vagy Havas Henrik könyvet kereső szerencsétleneket. Mert persze csak olyan könyvek lesznek, amiket én is olvastam, vagy elolvasnék. Mert mivel sok pénzem lenne, csak a magam szórakoztatására csinálnám az egészet.

Üzenném Lázár Jánosnak, mint lányos apa, hogy a kisfia sosem lesz jó parti. Nincs az a vastag bankbetét ami feledtetné a genetikai állományának és neveltetésének hiányosságait. Persze nem fog egyedül maradni, de azok a lányok akiket a férfiak pénztárcája izgat leginkább, azok egy a politikusokéhoz közel álló céhhez tartoznak. Persze ők is keményen dolgoznak, és rendszerint viszik is valamire, de ez egy másik történet.

Így legyen ötösöm a lottón! A közösségi közlekedésből a kedvezmények megvonásával úgy vonnak ki 10 milliárdot, hogy a 65 éven felüliek ingyenes utazása marad ahogy van. Én megmondtam, hogy így lesz.

Szerintem a rántotta sült szalonnával egészséges, az élsport meg nem.
Merthogy a 98 éves nagyapám egész életében mindig szalonnát meg tojást reggelizett és csak hályog miatt volt kórházban. Nekem meg már jó ideje kinéz két térdprotézis. Szóval inkább az élsportolókat kéne megadóztatni. Jól.
Szerintem egyébként nincs is egészségtelen étel, csak egészségtelen életmód. Már csak azért is így gondolom, mert az élelmiszer egészségügyi engedélyeztetés az olyan, hogy egészségre ártalmas élelmiszer nem kerülhet kis hazánkban forgalomba. Persze van, akinek árt a mogyoró, vagy a cukor, vagy a tej, és amiatt kerül kórházba pazarolva a TB kassza adóforintjait, de rájuk eseti bírságot lehetne kiróni.
Szerintem persze az egészségünknek nem csak szájon keresztül árthatunk. Fentebb említettem ugye az sportot. De van aki, mondjuk, sokat dolgozik, vagy nem tisztálkodik rendesen, vagy figyelmetlenül közlekedik. Őket is meg kellene adóztatni valahogy. Már csak azért, nehogy megfeledkezzenek arról, hogy a testük tulajdonképp az állam szolgálatában áll.

Szerintem hős vezérünk nem gondolta át ezt a blődséget, amivel meg akarta támogatni a McDonalds meg a Coca Cola megsarcolását. Szerintem az effajta béna próbálkozások helyett egy gazdasági program kellene inkább. Most már. Szerintem.

A népveszejtő karvalytőke a nagy válság közepette egész jól kufárkodik a pénzünkkel és ahelyett, hogy eltőzsdézné a kis megtakarításunkat felköszöntött minket a tízéves évfordulónkon. A közös évfordulónkon. Mivel egy évtizede fizetjük már a biztosításunkat. Hát ilyen szép ajándékot már rég kaptam. Ilyen nagyot meg még sohasem…

Olvasom a híreket az elszámolási kormánybiztos áldásos ténykedéséről és már szörnyülködni sincs kedvem. A filozófusok után most a képzőművészek pályázati úton kiosztott tiszteletdíjait vette Budai Gyula et. górcső alá. Szép lassan végigzongorázzák az értelmiséget, mégpedig az egyszerű nép értelmezhetetlenségi skáláján haladva. (Ha jól sejtem ezután a költők és írók jönnek, aztán a filmesek.) De ez még hagyján. Ez politika. Egy szűk réteg kisded játéka. A szomorúbb az, amit egyes blogokon és ugyanott a kommentekben olvasni.

Az, hogy pártállástól, iskolai végzettségtől, kortól, nemtől függetlenül milyen mérhetetlen az emberek kulturálatlansága vizuális téren. Hogy még mindig Munkácsy az utolsó ismert és elismert művész a közbeszédben, kb. ott ahol félbeszakadt az általános iskolában a művészettörténet oktatás. Ijesztő hogy az emberek 99 százaléka meg sem próbál elgondolkodni egy modern mű láttán, de ha igen akkor nem jut tovább az „ezt én is meg tudom csinálni” alapvetésnél. Persze ugyanezen emberek veszik a Blikket meg a Borsot, és nézik a kereskedelmi tévék igénytelen látványvilágú vetélkedőit és showműsorait, illetve zabálják a plázák konzumcuccait. Tudom, hogy nem az ő hibájuk, az oktatás, az iskola, a szülők, meg az őket körülvevő társadalomnak elnevezett alaktalan szürke massza az oka nyomoruknak. De aki az utóbbi 10 évben nem volt múzeumban és nem tud egy szabályos kört sem megrajzolni szabadkézzel az ne szóljon hozzá a témához.

Félreértés ne essék, sosem értettem műtárgypiac működését, főleg ami az egyes művészek pénzben mérhető ázsiójának elszállását illeti, és a politikai meggyőződésem okán sosem indulnék állami közbeszerzési pályázaton képzőművészként. De kikérem magamnak, hogy dilettáns és vizuálisan analfabéta emberek mondjanak ítéletet művészek és műveik felett. Még akkor is, ha demagóg politikusok adják a szájukba a szavakat.

KREAtórium ez az ország.

(És nem kell fokozni a demagógiát, azzal hogy felsoroljuk mi mindenre lehetett volna költeni a szóban forgó közpénzeket, mert nem csak kenyérrel él az ember…)

Igencsak jellemző rám, hogy mindent az utolsó percre hagyok. Mint ahogy az is, hogy a ragaszkodom ahhoz ami az enyém. A kettő eredőjeként ma a határidő lejárta előtt mintegy 7 órával elmentem az Országos Nyugdíjfolyósítóba hogy nyilatkozzak arról hogy  akkor sem hagyom a regnáló hatalmat a zsebemben turkálni, ha ezért mindenféle büntetőszankciókat vet ki rám.
(A szociális érzékenységemet pedig, ezennel zárójelbe rakom a most méla kussban lapító nyuggerek irányában. Adja át nekik a helyét a fidesz vezérkar a villamoson! És ez addig így is marad amíg úgy vonják a nyugdíjjárulékot tőlem, hogy azért semmit sem fogok kapni.)

Spórolás gyanánt szeretett kormányunk a közösségi közlekedést is meg akarja kicsit birizgálni. Lelke rajta, mert végül is van benne potenciál, ha csak azt nézzük, hogy az utazóközönségnek csak 15 százaléka fizet az igénybe vett szolgáltatásért teljes árat. Persze nincsenek illúzióim: a szavazóbázis combos hányadát adó nyugdíjasokat és a nekik nyújtott kedvezményeket továbbra is szent tehénként fogják kezelni. Pedig…
A 65 év felettiek ingyenes utazása a társadalom e körön kívüli részének semmiféle hasznot nem hoz, ami egy szociális támogatástól azért elvárható lenne. Tehát ez így nem más, mint nyugdíj-kiegészítés, mégpedig az igazságtalanabb formából. Mert nem a falusi nyugdíjasokkal van tele a villamos, nem a kisnyugdíjas vonatozik ingyen a gyógyfürdőbe, hanem a tehetősebb nagyvárosi kortársaik.
És nem kell sirám, hogy akkor miből fizetik ki az utat az orvosig, mert egy kismama/kisgyerekes szülő hatványozottan többet jár orvoshoz, (most is) teljes áron…

Az, hogy Budapest önkormányzata, illetve főpolgármestere Tarlós elvtárs irreális területhasználati díjat kér a Sziget Fesztivál szervezőitől nem más mint a szokásos hátulról megkerülős politikusi algoritmus minősített esete. Ez egy bujtatott és zsigeri ellenszenvből jövő betiltás. Mert ezt másképp nem lehet értelmezni. Egyébként logikátlan, ha valaki egy rendezvény tejes költségvetését kitevő árat szab a piaci szabályokat is áthágva, úgy hogy közben figyelmen kívül hagyja a generált adóbevételeket és a GDP-re gyakorolt hatását. Amik ráadásul jelentősen meghaladják a 2,5 milliárdos büntető sarcot. Szóval nem hiszem hogy ezen a szinten is még a balatoni lángossütő mentalitása dolgozna a fejekben...
Tudom, hogy különösen a jobboldalon (a széle felé exponenciálisan növekvő mértékben) szégyellik a tetteik mozgatórugóit, meg az elveiket, de ennek ellenére sem értem, hogy a magát egyébként rendszeresen tökös gyereknek beállító Tarlós et. miért gyáva kiállni és azt mondani, hogy eddig tartott a liberális kozmopolita vircsaft, és ezentúl nem látják szívesen? Fél, vagy csak büdös neki elvinni a balhét?

(A Fideszre oly jellemző félig visszatáncolós magyarázkodás meg szóra sem érdemes!)

Én csak egy dologra lennék kíváncsi a magánnyugdíjpénztárak kirablása kapcsán. Hogy a kormány körül lézengő közgazdásznak kinéző embereknek mi járhat most a fejében? Mert nekem az egyenlet úgy néz ki, hogy mivel a pénztárak a tagok pénzét nagyrészt állampapírokba fektették, így most a könyvelésben tulajdonképp csak egy negatív tétel kerül kihúzásra. Azaz erőszakkal lenullázta az állam az adósságának egy részét. Ki lett kicsit cicomázva a jövő évi költségvetés. Nem több. Az eljövendő befizetések, amik meg ezentúl az állam (lyukas) zsebébe csorognak, szerintem épp, hogy fedezik majd az értékpapírok a piaci szereplők jelentős megcsappanásával járó presztízsveszteségét és azzal járó kamatnövelést.
És most csak a rablógazdálkodás másik serpenyőjét nézem...

Többször elmondtam már, le is írtam, hogy nemigen számítok arra, hogy megöregedve az állam havi illetménnyel segíti majd a boldogulásomat. Mert mire az én generációm odaér, addigra nyugdíjrendszer már rég összeomlik. Éppen ezért az állami nyugdíjrendszerbe befizetett pénzt egyfajta adóként, illetve kidobott pénzként szoktam elkönyvelni. Ezzel szemben a magán nyugdíjpénztári befizetéseim, ha csekélyek is, és bizonytalan kamatozásúak is az én személyes megtakarításomat képezik, és legfeljebb a biztosító nyerészkedik rajta a szerződésünknek megfelelően. Ebbe a rendszerbe egyébként annak idején az Első Orbán Kormány kényszerített bele rendeletileg és kötelező jelleggel, pont úgy ahogy most el akarja venni a pénzemet miközben a szabad választásról hablatyol. Mert ne gondolja senki, hogy nem fogják a magánpénztárakat egy év múlva felszámolni, miközben azt bizonygatják, hogy jobban járok, ha pénzemet rájuk bízom. Hát nem. Ha lehet, akkor én azt választanám, hogy egy fillér nyugdíjjárulékot sem fizetek, és bárhol bármikor aláírom, hogy soha az életben nem tartok igényt az állami nyugdíjra! Ezt gondoltam ki a Nagy Magyar Nemzeti Egyeztető Konzultáció szellemében: én megoldom önerőből.

(És kérdem én: hol vannak a független, rendszerkritikus, jobber megmondóemberek, hogy kifejtsék, hogy az egész történet algoritmusa és kommunikációja kísértetiesen hasonlít Rákosiék téeszesítésére??)

A Google beintett a kínai hatalomnak, mert az szerinte már nagyon csúnyán viselkedik. Eddig lefeküdt neki, de most fenyegetőzik hogy kivonul, ha az nem viselkedik rendesen. A neoliberálisok meg örvendeznek és tovább szövögetik a pénz (és a piac) mindenhatóságáról szóló rózsaszínű álomvilágukat. Hát a tőke nem fogja térdre kényszeríteni a gonoszt, nem önti el a világot a szeretet, meg a világbéke csak azért mert egy multi elkezd durcáskodni. Megmondom én mi lesz: némi háttéralku és nyilvános maszatolás után marad minden a régiben.
Aki másként gondolja az fordítva ül a lovon...

Tisztán emlékszem arra mikor bevezették a fém húszforintost. Nem a mostanit, hanem még a Dózsa György fejével ékesítetett. Nem mintha nagyon izgatott volna a numizmatika, hanem azért mert a nagyszüleim összegyűjtöttek egy halommal a fényes új érmékből és nekünk ajándékozták zsebpénz gyanánt. Ugyanúgy ahogy most anyám egy-egy perselynyi kétszázas adott az unokáinak. Amire mi jó szülőként rá is vetettük magunkat…
Nem, nem költöttük el a gyerekek pénzét, hanem mint nevelési segédeszközt vettük birtokba. Ezentúl ha tündérhercegnők veszekednek, szófogadatlanok, urambocsá’ hisztiznek, akkor egy érme beugrik a büntetés kasszába. És onnan csak egy jócselekedettel szerezhető vissza…
(Nem mintha nagy szükség lenne a mi jólnevelt gyermekeink esetében az effajta pedagógiai trükkökre.)

Farkas Péter olimpiai bajnok birkózó elfogása és kiadatása körül hetente jelennek meg újabb hírek és valószínűleg még pár hónapig napirenden lesz az ügy. De ez esetnek nem csak bulvár fronton van jelentősége, mert ugyebár generált az eseménysor egy törvényt is. Amely jogszabály szerintem elhibázott. E törvény szerint a jogerősen elítélt érmet szerzett olimpikonoktól és edzőjüktől, a büntetés súlyától függően, bizonyos időtartamra megvonják az életjáradékot. Értem én a mögöttes morális meg bűnüldözés-technikai érveket, de a díjazott eredményt akkor sem annullálja holmi marihuána termesztés (ami szerintem nem bűn, viszont törvénytelen).
Ez olyan mintha édesanyám a gyorshajtási bírság mellé halmazati büntetésként kéthavi nyugdíjmegvonást kapna, plusz nagyapám egyhavit, elvégre ő nevelte ilyennek a lányát.

A hétvégi nagybevásárlást a Csömöri Auchanban ejtettem meg, de ez persze önmagában még nem bír egy nagy hírértékkel. Máskor is előfordult már. De most másképp alakultak a dolgok, mint általában. Ez köszönhető az ünnepek közelségének és annak, hogy a hazai Élelmiszerbank a boltban akciózott. Ennek a két dolognak az együttállása azt eredményezte, hogy a szociális érzékenységem egy olyan szintre ugrott, hogy a háztartásunkban éppen szükségessé váló tartós élelmiszerekből kettőt-kettőt vásároltam, és mindegyikből az egyiket a kijáratnál átadtam az aktivistáknak. Hátha másnak is ugyanarra van szüksége, mint nekünk, csak ő nem olyan szerencsés, mint mi…