szuperapu

Igyekszem elkerülni a magyar egészségügyet, mint szolgáltatót, főleg ha beteg vagyok, de nem mindig sikerül. Ilyenkor általában kétfajta algoritmus mentén történnek a dolgok, és ezzel gyakorlatilag a kiinduló álláspontomat helyességét igazolja az élet.
Az "A" verzió a gyakoribb, ekkor hosszas várakozás után vény nélküli tünetkezelés a végeredmény, amit amúgy magamtól is elkezdtem már.
A "B" verzió eredménye egy beutaló lavina minek végigjárás/ülése során a tünetek maguktól elmúlnak, rosszabb esetben másra cserélődnek. A várótermi kontaktusok függvényében...

(A maradék, a hibahatáron mozgó csekély hányadot képező azon esetek, amikor az orvos antibiotikumot ír fel.)

Testet és lelket építő ilyen szép téli reggelen az autókázás. Persze jelentősen csökkenne az örömfaktor, ha özvegy Beszari Gézáné, a nyárigumival nehezített húszéves Kadettal nem vágna neki a reggeli csúcsnak. De kevésbé csodálkozok a miérteken amikor az iskola folyosóján a kertvárosi anyukák eszmefuttatását hallom arról, hogy az egyébként gyalog tíz perc alatt abszolválható utat negyven perc alatt sikerült megtenniük. Kocsival. Mert, nehogymár tönkremenjen a hétvégén drágán ondolált báli frizurájuk...

Mindenkinek megvan a kocsmai karakter, az öreg szivacsos agyú törzsvendég aki mindig osztja az észt az ufókról, Gyurcsányról, az amcsikról, a kormányról, na meg a zsidókról? Akinek mindig megvan mindenről a maga nyakatekerten illogikus összeesküvés-elmélete? Akire mindenki csak legyint egyet, hogy: ugyan már Zsolti bácsi, vendégem egy kisfröccs-kevert kombóra csak kussoljon már? Ugye...
Zavaró, persze. De inkább szórakoztató. Tudom van aki komolyan veszi. Mondjuk a családja. Kötelességtudatból. Vagy a barátai - akarom mondani, az egykori barátai - szánalomból. Van aki viccből adja alá lovat. De ennyi. Nem is szabad komolyan venni, hiba lenne nem a helyén kezelni. Mert ha foglalkozunk vele, kibújik a kis akolmelegéből az őrület, és valami nagyobb, valami félelmetes lesz belőle. Felesleges tehát vitázni vele, cáfolni, vagy urambocsá meggyőzni az igazságról, szembesíteni őt a saját logikai svédcsavarjaival. És ugyanezen okból nem fogalmazunk petíciót sem, és nem írjuk ki hülyeségeit a Facebook üzenőfalára, vagy nem morgolódunk a hülyeségein baráti körben egy sör fölött.
Foglalkozzon vele a többi elmebeteg.
Akkor is ha történetesen Bayer nevezetű az a Zsolti bácsi...

Csókolom, van itt még valaki?