Mindenkinek megvan a kocsmai karakter, az öreg szivacsos agyú törzsvendég aki mindig osztja az észt az ufókról, Gyurcsányról, az amcsikról, a kormányról, na meg a zsidókról? Akinek mindig megvan mindenről a maga nyakatekerten illogikus összeesküvés-elmélete? Akire mindenki csak legyint egyet, hogy: ugyan már Zsolti bácsi, vendégem egy kisfröccs-kevert kombóra csak kussoljon már? Ugye...
Zavaró, persze. De inkább szórakoztató. Tudom van aki komolyan veszi. Mondjuk a családja. Kötelességtudatból. Vagy a barátai - akarom mondani, az egykori barátai - szánalomból. Van aki viccből adja alá lovat. De ennyi. Nem is szabad komolyan venni, hiba lenne nem a helyén kezelni. Mert ha foglalkozunk vele, kibújik a kis akolmelegéből az őrület, és valami nagyobb, valami félelmetes lesz belőle. Felesleges tehát vitázni vele, cáfolni, vagy urambocsá meggyőzni az igazságról, szembesíteni őt a saját logikai svédcsavarjaival. És ugyanezen okból nem fogalmazunk petíciót sem, és nem írjuk ki hülyeségeit a Facebook üzenőfalára, vagy nem morgolódunk a hülyeségein baráti körben egy sör fölött.
Foglalkozzon vele a többi elmebeteg.
Akkor is ha történetesen Bayer nevezetű az a Zsolti bácsi...