szuperapu

Mindenkinek megvan a kocsmai karakter, az öreg szivacsos agyú törzsvendég aki mindig osztja az észt az ufókról, Gyurcsányról, az amcsikról, a kormányról, na meg a zsidókról? Akinek mindig megvan mindenről a maga nyakatekerten illogikus összeesküvés-elmélete? Akire mindenki csak legyint egyet, hogy: ugyan már Zsolti bácsi, vendégem egy kisfröccs-kevert kombóra csak kussoljon már? Ugye...
Zavaró, persze. De inkább szórakoztató. Tudom van aki komolyan veszi. Mondjuk a családja. Kötelességtudatból. Vagy a barátai - akarom mondani, az egykori barátai - szánalomból. Van aki viccből adja alá lovat. De ennyi. Nem is szabad komolyan venni, hiba lenne nem a helyén kezelni. Mert ha foglalkozunk vele, kibújik a kis akolmelegéből az őrület, és valami nagyobb, valami félelmetes lesz belőle. Felesleges tehát vitázni vele, cáfolni, vagy urambocsá meggyőzni az igazságról, szembesíteni őt a saját logikai svédcsavarjaival. És ugyanezen okból nem fogalmazunk petíciót sem, és nem írjuk ki hülyeségeit a Facebook üzenőfalára, vagy nem morgolódunk a hülyeségein baráti körben egy sör fölött.
Foglalkozzon vele a többi elmebeteg.
Akkor is ha történetesen Bayer nevezetű az a Zsolti bácsi...

Szeretett kormányunknak, van azért néhány jó húzása is, ha nem is sok. Persze ezek nem nagy jelentőségűek és mind a hasznosságuk, mind az életszerűségük vitatható, de legalább jó szándékkal készültek és nem károsak. Ilyen például a kamionok előzésének korlátozása. Aminek a pro és kontra tárgyalásából még a totalcar-on is kimaradt a KRESZ biztonságos előzésről szóló passzusa, ami alapján eddig sem volt szabályos a most betiltott gyakorlat.
Vagy ott van a dohányzás korlátozása, illetve tiltása. Ami akár üdvös is lehetne az össztársadalmi érdekeket tekintve, de szerintem aki sokáig akar élni az ne járjon kocsmába, ha van füst, ha nincs. Igya meg otthon a narancslevet. Mellesleg 20 évvel ezelőtt bárhol rá lehetett gyújtani, voltak cigi reklámok, és bárki bárhol vehetett olcsó dohányárut, a fiatalok között mégis lényegesen kevesebben dohányoztak. Lehet, hogy nem a tiltás-korlátozás a megoldás, hanem a munkaigényesebb tájékoztatás-megelőzés?

Tegnap az eső után elmentünk a csajokkal meg néhány jóbaráttal a West Balkánba iszogatni, beszélgetni. Mi söröztünk, a kicsik meg narancslevet ittak, meg persze rohangáltak és hangoskodtak. A nagylány még rendelt is a pultnál, és forogtak mindketten a bárszékeken. Este tízkor kerültek ágyba, ezért csak fél nyolckor keltek fel. Megint mi fáradtunk el jobban.