szuperapu

Az hogy az állami cégeknél lopnak nem új. Az sem, hogy ha feljebb és feljebb vizsgálódunk azon a bizonyos szamárlétrán, akkor egyre nagyobb mértékű tolvajlással találjuk majd szembe magunkat. Én csak azon lepődtem meg, hogy a felső vezetésben mindezt úgy teszik, hogy közben maffiásdit játszanak. Hát most Don Békávé és Don Erport kápója csúnya hibát vétett, és lehet, hogy bedől az egész rendszer.

Nem fog. Ez nem az a film…

Egy Uniós rendelet értelmében a vasúttársaságok minden félórát meghaladó késés esetében kötelesek pénzbeli kárpótlás nyújtani az utasoknak, utazzanak azok bármilyen vonalon, bármilyen kategóriában. Szép és jó szabály. Már ha alkalmazzák, mert természetesen a MÁV egyből kívül helyezte magát a rendszeren és legalább öt év haladékot kért. Arra hivatkoznak, hogy nincs meg a technológia és a rendszer, aminek híján az (a tolvaj csaló szemét) utasok trükközni fognak. Szerintem meg újfent a vasutasok trükköznek…
Nos, a szükséges technológiát kalauznak hívják, a rendszert meg jegyvizsgálásnak. És úgy működik, hogy a jegyvizsgálás során a kedves vasutas ráírja az időpontot és a járatszámot a jegyre. A jegy, a járatszám és az időpont alapján egyértelműen megállapítható hogy a kedves utas által az adott időpontban utazásra igénybevett vonat késett-e, és ha igen mennyi kártérítés illeti meg. Nekem egyszerűnek tűnik.
Ahogy egyes helyeken a menetrend pontos betartása is…

Az egyik legkedvesebb szolgáltatónk, a TIGÁZ karácsonyi akciója a legtöbb honi polgárnál megbirizgálta azt a bizonyos biztosítékot. Minimum. És teljesen jogosan, mert egyrészt hiába hívjuk az otthon melegének, az utalvány az mégiscsak a készpénz helyettesítője, azt meg nem szokás ajándékozni. (Sőt ajándék szempontjából az utalvány még egy fokkal rosszabb megoldás, hiszen az időt és a fáradtságot sajnáltuk ugyan a másiktól, de azért azt megmondjuk, hogy mit vehet magának helyettünk.) Másrészt a reklám azt sugallja, hogy sokaknak nem mindennapi és természetes dolog a meleg lakás, hanem egyfajta ajándék, ünnepnapokra való bónusz.
Én mindenesetre ihletet merítettem a spotból, és vettem a szüleimnek egy propán-bután gázpalackot, a lányaimnak meg egy-egy kempingégőt! Majd szépen becsomagolom…

Az ArtUnió Galéria vezetőjével a kezdetektől fogva egy hullámhosszon vagyunk. Rengeteg a közös téma, sok dologról ugyanúgy gondolkodunk, sok mindenben hasonlítunk. Egy lényeges dologban viszont nagyon különbözünk. Az a bizonyos pohár nekem félig üres, neki meg félig tele. Most is. Mármint az árverés kapcsán. Merthogy szombat este nem alakultak valami fényesen az események, mondhatni a beigazolódtak az idei tapasztalatokra alapozott pesszimista előrejelzések. A tételek egyharmada sem ment el, és azok is mind az alsó árkategóriákból. Persze azért volt érdeklődés, meg bevétel, akár kéthavi bérleti díj is kijön belőle, de korántsem menekült meg az alapítvány és a galéria.

A világot a kíváncsiság és a lustaság viszi előre. Ez utóbbit talán úgy hangolhatnánk finomra, hogy a mind tökéletesebb kényelemre való törekvés. Minden más csak mellébeszélés, időpocséklás, jobb esetben díszítés.
Hát én díszítek. Amellett tettem le a voksom, hogy színes masnit kötök erre a nyomorult sárgolyóra a magam módján. És most valami kifürkészhetetlen és érthetetlen okból kifolyólag olybá tűnik, hogy meglódulni látszik a szekerem. Mármint ha a dolgot a piac felőli végéről nézzük. Már pedig muszáj onnan nézni, mert a hentes, meg a pék is onnan néz ránk a csarnokban. És ez nem csak az én kis világomban nagy teljesítmény, hanem egy nagyobb viszonyrendszerben is, ahol a sokat emlegetett válság okán még olyanok is csendes pihenőre ítéltetnek mostanság, mint W. A. képzőművész, és általános példakép. Persze ő egy másik ligában játszik…

Továbbra sem mondtam le arról teljesen, hogy a festményeim eladásából rendezem a gazdasági világválság által megtépázott családi költségvetésünk helyzetét. De hát vannak hiányosságai a hazai piacnak, és nekem, illetve a festői kvalitásaimnak* is, aminek következtében nem sok sikerrel kecsegtettek az eddigi próbálkozásaim. Ezen okfejtések mentén megpróbálom megvetni a lábam a pozitív hozzáállás és a korlátlan lehetőségek földjén, ami nem mellesleg a kapitalizmus fellegvára. Tehát irány Amerika, irány az etsy.com!
És ezúton hívom fel azok figyelmét akiket nemrég vászonra vittem, hogy ha nem akraják, hogy a szimbolikus ámde mégiscsak meztelen testük egy idegen hálószobájának hangulati illusztrációja legyen, akkor igyekezzenek ajánlatot tenni! Árengedmény elképzelhető...

*Technikailag képzetlen, valamint lusta és ebből kifolyólag trehány vagyok vagyok, és nem találtam fel a spanyolviaszt sem a formanyelv terén.

A hétvégi Moziünnep egy valamire hívta fel a figyelmemet. Nem arra, hogy milyen jó dolog moziba járni, mert azt eddig is tudtam - ahogy azt is, hogy ez a fajta szabadidős tevékenység családi programnak is kiváló. Hanem a nagy tapasztalás az volt, hogy senkiháziak kezében van a filmszakma! Akik ráadásul hülyék is. Ha 600 forinttal mérve a jegyet tele van a 3D-s vetítőterem, akkor miért éri meg 1650 forintért 5 embernek vetíteni a filmeket? Merthogy míg a hétvégén több hónapos filmek jegyeiért képesek voltak majdhogynem szó szerint megküzdeni a lelkes mozilátogatók, addig én voltam olyan premieren (Coraline), ahol kongott a terem az ürességtől…
Szóval nem lenne jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint? Nem lenne célszerűbb ahelyett, hogy az illegális letöltések miatt sírnak, egy kicsit (el)gondolkodni?

Na a Tigáznál is lehet egy rendszer...!
Oké, tudom én hogy bekavartunk azzal, hogy az éves leolvasással egyidőben adtuk be az igénylést a szociális támogatásra, de akkor is kaotikusnak tűnik a számlázás. Kaptunk első körben egy rendes átalány csekket, mellé az egyéves kiegészítőt, majd a következő hónapban egy új átalányost (ami kevesebb mint a tavalyi!!), majd rá következő hónapban egyet az utólagos támogatással kompenzálva, majd a következett egy nullás csekk a túlfizetések okán...
Szeretném tudni, hogy a családi költségvetésben milyen havi gázszámlával kalkulálhatok!!

Több milliós vagyont halmoztam fel az elmúlt pár évben! A gond csak az, hogy mindezt piacilag nem túl mobilis kortárs képzőművészeti remekekben. Időtálló persze, meg öröm a szemnek, de jószívű hentes legyen a talpán, aki a gyűjtemény egy-egy darabjáért adna egy kis fasírtra valót, a pékekről (akiknek kevésbé kifinomultabb lelkületűek) nem is beszélve. Merthogy természetesen a saját képeimről van szó…

Egyre jobban elanyagiasul a világ.
A közelmúlt két vezető hírének összeboronálásával, pedig ez az egyébként ijesztő tény még rémesebbé tehető. Kis demagógiával sarkosra formázva...
- Egy harminckét éves családanyát 80.000 dollárra büntettek 24 dal illegális letöltéséért.
- Az Air France áldozatainak hozzátartozói 24.000 dollár kárpótlást kapnak.

Egy illegális letöltés valamivel több mint három ember életével egyenértékű.
(Vagy a szórakoztató iparral és a jogait képviselőkkel nagyon elszaladt a ló... )

Meghalt Michael Jackson.
És most vele van tele még a katolikus krónika is. Pedig (persze, tudom én is hogy a popzenében megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen a munkássága de) közel húsz éve semmi mást nem csinált mint kétes megmozdulásaival és botrányos magánéletével erodálta a saját emlékművét. Szóval szerintem ha '92 környékén történik mindez akkor mindenki jobban járt volna, még a menedzsment is.
De hogy még érdekesebb és kerekebb legyen a történet a hírekben a halálhír mellé közbevetőleg általában elhangzik, hogy júliusban tervezte Jacko a visszatérést. Ami csak azért is mellbevágó megjegyzés, mert a szórakoztató iparban ilyen momentumról csak visszatekintve, múlt időben lehet beszélni, lévén a visszatérésről a visszafogadók, a piac, a közönség dönt. Ilyen kijelentés tenni minimum kockázatos.., hacsak nincs valami nagyon ütős terv, ami kultikus erejű felfordulást, árfolyamfelhajtó reciklizációt generál.
Mint például egy állítólagos haláleset...

Na, a kis hazai termelésű neonáci formáció sem váratta meg a publikumot és azonnal megkezdte önmaga és delegáló országának lejáratását. Nem ad a Jobbik interjút olyan lapoknak akik nem tetszenek nekik, nem engednek a cenzori ambícióiknak, vagy csak megírják róluk az igazat (ami persze tényleg szégyellni való és kínos), mert nekik ugye elveik vannak. Amiről persze egy nagyobb összegért lemondanak. Konkrétan ezer euróért.
Hát most már tudja mindenki a nyilvánvalót, miszerint nem csak rasszisták, antiszemiták és fasiszták de röhögni való idióták is. Ami nem lenne baj. Csak nehogy az egész országra nézvést vonjanak le majd téves következtetéseket...

Kedvenc cipőmárkám honlapján indult egy design pályázat, és mivel egy másik projekt kapcsán már kapcsolatba kerültem cipőtervezés címén a céggel ezért megkerestek, hogy nevezzek én is. Sajnos mivel a szerzői jogokat, ők is a hazai gyakorlat szerint kezelik, és ennek a gyakorlatnak megfelelően bicskanyitogató kitételekkel* spékelték meg a részvételi szabályzatot, kénytelen voltam nemet mondani az egyébként szimpatikus felkérésnek.
Mert szerintem a szellemi termékek elidegeníthetetlenek, és a Converse ezen gyakorlata nem más, mint átverés, illetve lopás. Kár, mert nagyon szép terveket és lelkes fiatalokat vonultat fel a microsite.

*Alkotások feltöltésével a Résztvevők egyértelműen és visszavonhatatlanul, térítés nélkül a Szolgáltatóra ruházzák az alkotások teljes körű felhasználásának jogát. A Szolgáltató jogosult többek között az Alkotásokat saját gazdasági tevékenysége során felhasználni, átdolgozni, a felhasználás jogát harmadik személyre részben vagy egészben átruházni. A Résztvevők kifejezetten lemondanak a Szolgáltatóval szemben az Alkotásokkal kapcsolatos valamennyi esetleges követelésükről.

Válság idején még jobban felértékelődik a könnyű munkával szerzett könnyű pénz, amire valljuk be mindenkiben benne él a hajlam. És mivel ilyenkor kicsit mindenki lejjebb engedi a morális gátjainak szintjét könnyebben talál célba a Humancell (egyébként zseniális) hirdetése, miszerint használjuk nyugodtan a testünket pénzszerzésre, magunk és mások örömére és megelégedésére.
Nem kell nagyon rosszra gondolni nem prostitúcióról van szó, és még csak nem is gyógyszerkísérletekről, de még csak a veséjétől sem szabadítanak meg senkit. Csak a spermájától...
Könnyű férfi munka, járulékos élvezettel. Már ha az ember fia abba tíz százalékba esik, akik alkalmasak a feladatra...

Van nekem szociális érzékenységem is, egyébként, de az utcai koldulást valahogy a legtöbb esetben nem tudom tolerálni. A belvárosban működő szárítópusztai csapatot például személyesen ismerem, és tudom hogy mire és mennyit költenek, arról nem is beszélve, hogy a karonüllő gyereket pszichológiai fegyverként használni több mint törvénytelen. De vannak esetek amikor egyébként is kilóg a lóláb. Például amikor ugyanazt a táblát 3 különböző embernél is látom, vagy amikor egy családon belül ugyanaz a mozgásszervi megbetegedés jelentkezik kortól és nemtől függetlenül. A mai eset viszont letaglózott. A Ferenciek terénél praktizáló egyik vak koldussal délelőtt a Telecom belvárosi kirendeltségében futottam össze amint épp két telefont is vásárolt, majd ebédidőben a Centrál Kávéházban.
A végkövetkeztetést most pedig megtartom magamnak...

Értem én, hogy a válság miatt a pénzintézetek kénytelenek fokozottan ügyelni a fizetési fegyelemre, de ami túlzás az túlzás. És még az ügyfelet is elvadítja. Mert ha fizetési határidő május 1., akkor az ügyfelet több mint túlbuzgóság 4-én (ami a jelzett időpont utáni első munkanap) azzal felhívni, hogy befizette-e már a ház negyedéves biztosítási díját...

Azon törtem a csinos kis kobakom, hogy mit csináltam volna, ha házunk felújítása során azzal álltak volna elő a melósok, hogy igaz hogy egy-két évvel csúsznak, és kialkudott összeget már rég elköltötték, de mivel még a negyedével sem végeztek kérnek még egy véka pénzt? És mit csináltam volna, ha még ráadásul nekiállnak zsarolni, meg fenyegetőzni, hogy ha nem fizetek, akkor elviszik az általam megvásárolt építőanyagokat?
Hát a 4-es metró ugyanilyen, csak kicsit nagyobb…

Nagyjából egyetértek a megszorító intézkedések zömével, főleg ha tényleg érvényesül az általam áhított, az egész társadalmon átívelő közteherviselés. Kész vagyok részt vállalni, bedobom a gázár-támogatásomat, és a családi pótlék egy részét is.
De:
1. ha nem is érint már a GYED és a GYES időtartamának megkurtítása, azért azt addig nem vezetném be, míg nincs elegendő bölcsődei (és óvodai) férőhely. De erről már értekeztem itt.
2. az ingatlanadóért sem rajongok. Speciel mi a megtakarított és leadózott pénzünket mind a házunkba fektettük, nem szívesen fizetnék olyasmi után, amit már többször (építőanyagok forgalmi adója, illetékek) kifizettem, és aminek az értéke a válságnak köszönhetően folyamatosan csökken.

Próbálkozik az új kormány, de közben dübörög a válság. A hírek zömét is az ezzel kapcsolatos történések teszik ki. A múlt héten olvasottak közül kettő különösen a fejembe égett, mert nagyszerűen példázza a kis hazánkban dívó felelősségvállalási és közteherviselési helyzetet. Egyrészt a Hajdúsági Iparművek dolgozói lemondtak a fizetésük egy részéről, csak hogy megmentsék a munkahelyüket, másrészt meg ugye volt a szakszervezeti tüntetés ahol a megjelentek követelték, hogy a magánszféra fizesse ki a cechet*.
Elgondolkodtató.

*Ez utóbbi a saját interpretálásom, de amikor azt mondják hazánk megjelent hős szakszervezeti vezetői, hogy a munkavállalók helyett a munkaadókat kellene jobban megsarcolni, akkor természetesen nem az állami cégekre gondolnak, és persze abba sem gondolnak bele, hogy egy magáncég a megnövekedett terheit - így vagy úgy - de tovább görgeti az alkalmazottaira.

Durvulnak az Artisjusnál.
Értem én, durva a világ, védeni kell a jogokat, ha durván is. Főleg ha valaki azon fixa idea mentén éli az életét, hogy a cél szentesíti az eszközt. De egyrészt mi jön a pendrive-ok megadóztatása után? Hologramos matrica kerül a ceruzákra, meg a papírlapokra? Eljön az az idő, amikor hangszerekre is ráragasztják majd, aztán meg lecsapnak az utcazenészekre? Hol lehet még elsütni ezt a sarcot? És hova kerülnek az így beszedett pénzek? Elnyeli őket a fene nagy jogvédés költséges gépezete, vagy jut belőle a honi provincialista művészek nyugdíj-kiegészítésére is?
Sokszor és sok helyen feltett kérdések. Feleslegesen feltett kérdések…
Én csak egyet szeretnék tudni, hogyan és milyen arányban részesedhetnék a befolyt összegből? Mert engem óriási kár ér, amikor az emberek a netről letöltik, vagy a kiállításon lefényképezik a festményeimet, aztán pendrive-on hazaviszik és otthon nézegetik, ahelyett, hogy megvásárolnák azokat!!!

A londoni G20 konferencián erőszakos cselekményekbe csapnak át a tüntetések, a bankárok az atrocitásoktól félve még a nyakkendőjüket sem merik felvenni. Nem úgy a prémiumukat. Kis hazánkban sincs ez másként. A szektor folytatja a válságot előidéző önmagát túlértékelő és pénzkivonó gyakorlatát, és immáron az adófizetők pénzéből kapott pénzügyi mentőcsomagot osztogatják szana meg széjjel jutalomként a dolgozók és vezetők között.
Hát vannak rossz szokások amitől nehéz szabadulni, de ha valaki büszke a teljesítményére a jutalom felvételekor, az legyen karakán és sétáljon most végig a londoni City-n öltönyben, nyakkendőben, büszkén felvetett fejjel...

Minden héten nyerek egy egész szép kis vagyont. Van, hogy többször is.
Jön a levél, hogy kisorsolták az e-mail címemet és csak annyi a dolgom, hogy jelentkezek valami holland/olasz/spanyol figuránál, és már utalják az egymillió eurót. Hát, tartson a nagyvilág élhetetlennek, de nem nagyon szoktam foglalkozni ezekkel a levelekkel, és csak azért nem veszem kisebbre a spamszűrő keresztmetszetét, mert ezek a kis szösszenetek megdobják az aznapi mosolyfaktort.
Csak azon szoktam néhanapján rugózni egy kicsit, hogy hogy van még olyan, aki az ilyesminek felül? Mert az hogy léteznek ilyen levelek, azt engedi feltételezni, hogy vannak ilyenek szép számmal…

Kis családunk is vállalta kockázatot és a még meg sem szerzett anyagi javaival hazardírozva devizában vett fel hitelt. Hát most bukunk, és remegve figyeljük a híradásokat a forint mélyrepüléséről, meg a jegybank nyilatkozatairól. Mert ugye a jegybanknak megvan az eszköze arra nézvést, hogy a zuhanást megállítsa vagy mérsékelje. De nem teszi, mert nem érdeke jelenleg. Mármint az államnak az erős forint. Az hogy az egyes állampolgároknak más az érdeke, és hogy ezen egyedek összessége maga az állam, az egy érdekes paradoxont eredményez. Nekem, mint anarchistának, persze azért annyira nem meglepő paradoxont...

Néhanapján letaglóz a felismerés, hogy a műszaki cikkek amortizációja hihetetlen módon felgyorsult. A számítástechnika környékén ez ráadásul hatványozottan jelentkezik. Egy 8 éve 150 ezer forintért vásárolt digitális fényképezőgép ma már csak veszélyes hulladéknak számít a piacon, ami nem baj amíg működőképes. De ha valami javítanivaló támad rajta akkor erős dilemma elé állítja a tulajdonost, hogy érdemes-e több tízezer forintot költeni olyasmire ami tulajdonképpen nem ér semmit, vagy vegyen több tízezer forintért egy kevésbe leamortizálódott és működőképes használt kütyüt.
Mert egy grafikus fényképezőgép nélkül félkarú óriás.

Egy 17 éves srác két 54000 forintos bankjeggyel fizetett három birkáért. Az eladó meg akkor döbbent rá hogy becsapták amikor fel akarta váltani. Vádat emelni csak csalás büntette miatt lehet, mert ugye a hamisítás ügye azon egyszerű okból, hogy eredeti nem létezik, nem áll meg. Szívesen megnéztem volna mondjuk a tranzakciót, de élek a gyanúval, hogy egy elmeorvosi vélemény nem sok jóval kecsegtetne egyik érintettre vonatkozóan sem. Tragikomikus.
Ja, és ma van a fogyatékosok világnapja...