A világot a kíváncsiság és a lustaság viszi előre. Ez utóbbit talán úgy hangolhatnánk finomra, hogy a mind tökéletesebb kényelemre való törekvés. Minden más csak mellébeszélés, időpocséklás, jobb esetben díszítés.
Hát én díszítek. Amellett tettem le a voksom, hogy színes masnit kötök erre a nyomorult sárgolyóra a magam módján. És most valami kifürkészhetetlen és érthetetlen okból kifolyólag olybá tűnik, hogy meglódulni látszik a szekerem. Mármint ha a dolgot a piac felőli végéről nézzük. Már pedig muszáj onnan nézni, mert a hentes, meg a pék is onnan néz ránk a csarnokban. És ez nem csak az én kis világomban nagy teljesítmény, hanem egy nagyobb viszonyrendszerben is, ahol a sokat emlegetett válság okán még olyanok is csendes pihenőre ítéltetnek mostanság, mint W. A. képzőművész, és általános példakép. Persze ő egy másik ligában játszik…
Utolsó kommentek