szuperapu

Pártunk és kormányunk a tömegközlekedés ésszerűsítése okán megszünteti a párhuzamosságot a vasút és a Volánbusz járatai között, ami azt jelenti, hogy MÁV járatok sora szűnik meg. Ahol nem, ott buszbérlettel ezentúl lehet vonaton is közlekedni – fordítva viszont nem. Ez akár jó is lehetne. De. Minimum gyanús, hogy a busztársaságokat egyoldalúan és teljesen indokolatlanul hozzák helyzetbe, amikoris azok privatizációja a küszöbön áll. És a történet kommunikációja is sántít, főleg ha ez elmútnyócév alatt megszűntetett szárnyvonalak hangos újranyitását nézem…

A napi ingázás színvonalát mifelénk jelentősen emelik a Stadler cég Flirt tipusú motorvonatai. Tényleg európai az utasok kiszolgálása minden tekintetben, talán egyetlen hibaként az róható fel hogy szerelvényenként mindössze egy darab illemhely található rajtuk. (Tudom-tudom: ez még mindig több mint amennyi a Gödöllő-Budapest viszonylatban közlekedő HÉV-en található.) De a Hatvanig közlekedő utasok között a több mint egyórás út során nem csak az - általában vizelet visszatartással küszködő - alsó és legfelső életkori sávba tartozók igényelhetik teljes joggal ezen szolgáltatást. Szóval el tudok képzelni olyan élethelyzetet, amikor elégtelennek bizonyulhat a lehetőség. Főleg ha az az egy WC is elromlik. Amit aztán persze jó magyar szokás szerint nem megjavítanak, hanem táblával látnak el. Ami ráadásul (nem) kicsit ironikus helyzetet teremtve természetesen a használatban lévő sablon szöveget tartalmazza:

„A mellékhelyiség nem használható, kérjük, keressen másikat! Szíves megértését köszönjük!”

És aki keres, az talál. Vagy nem…

Sokszor hallani a hírekben olyan balesetekről, amikor valaki a működő sorompó ellenére hajt a sínekre és ott vesztese lesz a mozdonnyal való gyors találkozónak. Hozzátartozik a jelenséghez, hogy valószínűleg sokkal többen vannak, akik megússzák a dolgot, de vajon miért kockáztatnak? Nehezen felfogható. Annak, akinek nem halad át nap, mint nap egy-egy ész nélkül üzemeltetett vasúti átjárón. Például a minap reggel 7:17-kor az orrom előtt engedték le a sorompót Gödöllőn a Köztársaság úton, 7:24-kor áthaladt Hatvan irányába egy személyvonat és 7:28-kor már szabad jelzést is kaptam. És ez nem egyedi eset! Persze én soha nem hagynám figyelmen kívül a tilos jelzést, annak ellenére, hogy emiatt duplájára nő az utazással töltött idő és/vagy (nonszensz módon) emiatt késem le a vonatot, de megértem aki ezek után nagy igyekezetében nem veszi komolyan a sorompó tiltó jelzését.

Ezt is megértük. A civilizáció valahogy befurakodott a MÁV soraiba, és valakinek feltűnt, hogy az alapvetően problémaként kezelt utazóközönség emberekből áll. Akiknek a szervezetét erősen megviseli a hőség. Ezért például a Keletiben a peronzáraknál félliteres kiszerelésben ásványvizet osztanak. Egyelőre nem akarok belegondolni, hogy esetleg mégiscsak valamilyen ismeretlen mögöttes szándék generálta a döntést, csak élvezem a helyzetet, hiszen egyértelműen könnyebb így túlélni a napi ingázást.
Mondjuk a komfortérzetem fokozása okán lehetne inkább fröccs…

Egy Uniós rendelet értelmében a vasúttársaságok minden félórát meghaladó késés esetében kötelesek pénzbeli kárpótlás nyújtani az utasoknak, utazzanak azok bármilyen vonalon, bármilyen kategóriában. Szép és jó szabály. Már ha alkalmazzák, mert természetesen a MÁV egyből kívül helyezte magát a rendszeren és legalább öt év haladékot kért. Arra hivatkoznak, hogy nincs meg a technológia és a rendszer, aminek híján az (a tolvaj csaló szemét) utasok trükközni fognak. Szerintem meg újfent a vasutasok trükköznek…
Nos, a szükséges technológiát kalauznak hívják, a rendszert meg jegyvizsgálásnak. És úgy működik, hogy a jegyvizsgálás során a kedves vasutas ráírja az időpontot és a járatszámot a jegyre. A jegy, a járatszám és az időpont alapján egyértelműen megállapítható hogy a kedves utas által az adott időpontban utazásra igénybevett vonat késett-e, és ha igen mennyi kártérítés illeti meg. Nekem egyszerűnek tűnik.
Ahogy egyes helyeken a menetrend pontos betartása is…

A vasúti közlekedés anomáliáiról és visszásságairól nekem sok újat nem lehet mondani. Több ezer kilométert töltöttem már a síneken, mint szerencsétlen utas, de még mindig akad olyan terület ahol meglepetéseket tartogat számomra az állami mamutok legmamutabbika.
Például a múltkor, amikor a gyerekekkel utaztunk, kiderült, hogy mivel a nagylány elmúlt hat éves ezért jegyet kell neki venni, de mivel még nem iskolás, és nincs diákigazolványa ezért nem vehet igénybe diákkedvezményt. Kész szerencse, hogy áthidaló megoldásként csak félárú jegyet kell neki venni.
Félreértés ne essék kifizetném én az egész jegyet is, ha mindenki megtenné, de ha már dolgozok és adózok, akkor miért ne moroghatnék azon, hogy az általam is kitermelt közösből nem a gyerekeim kapnak, hanem megint az a generáció akik miatt ott van az ország ahol…

Szülőnek lenni nehéz és fáradságos elfoglaltság, és sokszor én is csak nick-nevemben vagyok szuperapu, amikor teszem azt, oly’ sokszor elvesztem a türelmemet. De egyelőre még azon a szinten vagyok, hogy ezt még észreveszem, és ezért még elszégyellem magamat. Sőt, van, hogy akkor is, ha csak valami más, a türelmetlenségemre utaló momentummal találkozom jártamban-keltemben. Van például egy rendszeresnek mondható utastársam a reggeli/délutáni vonatozás során, aki mindig felhívja ez irányú hiányosságaimra a figyelmemet. Van egy halmozottan fogyatékkal élő kissrác és az őt kísérő hölgy (aki vagy az anyukája, vagy a nagymamája a kölöknek – nem tudom, de mellékes is), akiknek a kapcsolata, illetve a nő viselkedése példaértékű. Kikezdhetetlen türelemmel viszonyul a srác minden antiszociális, hangoskodó vagy épp gusztustalan megmozdulásához, minden rezdüléséből a feltétel nélküli odaadás és szeretet sugárzik. Pedig sokszor a kontaktust sem egyszerű felvennie vele…
Na, amikor látom őket mindig nagyon szégyellem magam.
Az egyes utastársaim toleranciát és lojalitást teljesen mellőző viselkedésért meg külön.

Na, a Magyar Államvasútak is úgy van az új, Stadler gyártotta Flirt motorvonatokkal, mint annak idején mi az új ruhákkal a szocializmus setét időszakában. Csak ünneplőre! Majd ha már nem annyira szép, és/vagy a hétköznapi viselet már nem vállalható, akkor majd használhatjuk mindennapi viszonylatban is.
Szóval vannak ezek a szép új szerelvények, tágasak, világosak, kényelmesek, van rajtuk utastájékoztatás, meg alacsonypadló, de csak a késő esti jártatokon meg hétvégén lehet találkozni velük a hatvani vonalon. Pedig direkt azért kerültek ide, mert az elővárosi utasforgalom nagysága indokolttá teszi. Mert megéri, mert használják a népek. Csak persze ha használják, akkor össze is koszolják, és akkor már nem lehetne reprezentációs célra használni.

A szakmai elhivatottság nem szakmafüggő. A lényeg, hogy az ember szeresse azt, amivel a kenyérre valót keresi. Én személy szerint megtiltanám, hogy bárki olyasmit végezzen munka címén amit utál. Vagy csak nem kedvel. Mert az nem jó senkinek. Emiatt érik a békés polgárt atrocitások az állami szektor szolgáltatói részéről, nap, mint nap, legyen a helyszín a posta, a tömegközlekedés vagy az okmányiroda.
De ma láttam a vonaton egy fiatal kalauzt, akire rá volt írva, hogy végtelenbe konvergál a lojalitása a munkáltatója iránt. Szó szerint. Merthogy az alkarjára volt tetoválva a MÁV régi (szárnyas kerék) logója.
Na, ilyet nem fogok látni egy telkomos marketing asszisztensen sem!

Remélem hamarosan lecseng végre az osztálykirándulások időszaka, mert most már kezd zavarni az ezek által generált tömegnyomor a vonatokon. Ma délután is alapból két szerelvényt lefoglaltak, de a többi kocsi is tele volt kiskorúakkal. A buszbérlés régi kádárista csökevénynek számít manapság, vagy nincsen erre a piaci szegmensre szakosodott megfelelő számú vállalkozó? Vagy a vonatozás vadkeleti pikantériája vonzza az ifjúságot (illetve az őket terelgető pedagógusokat)?

Hát lassan-lassan fény gyúl itt a nagy rögmagyar valónak nevezett homályzónában, és a felelősök mostantól felelőségre lesznek vonva. De legalábbis a tegnapi vasúti bohóckodásnak következményei lettek, és hullottak a fejek. Mégpedig a felsővezetésből, erős szórással, hatékonyan. Hasonlóképpen kellene az összes elvadult állami cégnél, és akkor egy élhetőbb hont tudhatnánk magunk körül. Nem lennénk kiszolgáltatva elmebetegeknek nap mint nap, nem kezelnének értelmi fogyatékos kiskorúként, és nem herdálnák el az adófizetők pénzét. Talán.
Az irány és a módszer adott, sőt, kipróbálás alatt van.
Előre...!

A pocsék időjárás okozta rossz kedvemet a MÁV kicsit felturbózta egy cca. 1 órás késéssel. Persze érthető a dolog, ilyen időben nekem sincs kedvem dolgozni.
De azért mégiscsak dolgozom (pontosan, szépen, ahogy a ...).
Nem termelek veszteséget.
És még csak sztrájkra sem készülődök.