szuperapu

Ezt is megértük. A civilizáció valahogy befurakodott a MÁV soraiba, és valakinek feltűnt, hogy az alapvetően problémaként kezelt utazóközönség emberekből áll. Akiknek a szervezetét erősen megviseli a hőség. Ezért például a Keletiben a peronzáraknál félliteres kiszerelésben ásványvizet osztanak. Egyelőre nem akarok belegondolni, hogy esetleg mégiscsak valamilyen ismeretlen mögöttes szándék generálta a döntést, csak élvezem a helyzetet, hiszen egyértelműen könnyebb így túlélni a napi ingázást.
Mondjuk a komfortérzetem fokozása okán lehetne inkább fröccs…

Eddig azt hittem, hogy az a szófordulat, hogy „hideg verejtékben úszva ébredt” csak a regények oldalain élő irodalmi túlzás, de rá kellett jönnöm, tévedtem. Akár jól is elsülhetne egy ilyen baleset ebben a kánikulában, de egyáltalán nem volt kellemes. Egyrészt nem vagyok egy izzadós fajta (ennyi izzadságot egy streeball meccsen sem választ ki a szervezetem), másrészt mivel az ok rejtve maradt számomra fölöttébb ijesztő volt a dolog. Mert érdekes módon nem emlékszem arra, hogy valami ijesztő vagy megrázó álmom lett volna, ráadásul a napi stressz mennyiség sem sokkal magasabb a szokásosnál, és annyira meleg sem volt.
Kíváncsi lennék a miértekre, de remélem nem sok alkalmam lesz az elkövetkezendőkben kideríteni mi is állt a háttérben…

A nagy hideg, meg a gázellátási mizéria újra ráirányította a figyelmemet egy érdekes hőérzékelési anomáliára. Mégpedig azon töröm a fejemet már egy ideje, hogy miért van az, hogy amíg nyáron a 19-20 fokos hőmérsékletű vályogházunkba belépve mindenki fenemód kényelmesen érzi magát és én is egy szál gatyában kitakarózva alszom, addig ugyanezen hőmérsékleten, télen mindenki két pulóverben gubbaszt, én meg dunyhával takaródzom éjszaka? Több mint fura. De amíg rájövök, biztos, ami biztos, veszek egy új, nagyobb teljesítményű láncfűrészt...

Ebben a nagy hőségben különösen örülök, hogy annak idején, amikor az otthonunknak megfelelő ingatlant kerestük alapvető kritériumként ragaszkodtam a vályogépítésű házhoz. Az „otthon melege” toposz ebben a kánikulában kifordul, és én alig várom, hogy hazaérve, a kinti forróság után megérintsen az otthon hűvöse. Még a legnagyobb hőségben sem megy a hőmérő higanyszála 25 fok fölé, főleg ha zárva vannak az ajtók ablakok. Nagyon finom!
Kár hogy a tetőtér már nem ennyire jól klimatizált.

A világ annyi, amennyit megismerünk belőle.
És ennek a logikai alapvetésnek a mentén haladva, megállapíthatom, hogy a világ legmelegebb pontja a Fővám tér. A kicsit lassabban mozgó nyugdíjasok elsüppednek az olvadozó aszfaltban, annyira. Nem is fogy most a csirkeláb a Nagycsarnokban...

C I T Y {emberek}
Na, meleg az van.
Tegnap a Keleti pályaudvaron okozott is felfordulást. Konkrétan órákat késtek a vonatok és senki nem tudott semmit. Főleg az ott dolgozók. Persze ilyen extrém időjárási helyzetben ez érthető, meg amikor esik a hó, vagy az eső. Vagy fúj a szél, vagy ha nagyon hideg van. Mindig, amikor dolgozni kellene.
De mindegy, azzal nyugtattam magam a harmadik liter folyadék kiizzadása és részleges elpárologtatása után, hogy végső soron nincs is meleg. Sőt, ha elég nagy halmazt tekintünk, akkor hideg van. Ugyanis az univerzumban a hőmérséklet a Celsius skálán a -273 és a sok millió között mozog, és akárhogy nézem mi inkább a hidegebbik végén vagyunk. Épp hogy mozognak azok a részecskék...
Persze most inkább lennék nő. Egy könnyű vállpántos miniruha, alatta egy tangabugyi most biztos kellemes viselet lenne. De csak akkor, ha olyan baromi csinos csaj lennék, mint amilyen csinos pasi vagyok...

Ma is lenne mit csinálnom, de ez az iszonyatos időjárás igencsak megvisel. Pedig általában jól tolerálom a meleget, de úgy látszik a tűrőképességem határához érkeztem. Próbálom a füleimet sivatagi róka módjára használni, ha már vizuálisan annyira nagy a hasonlóság, de semmi kézzelfogható eredmény.
Csak a kreativitásom párolog lassan el...

A hőmérséklet fokozódó helyzetére való tekintettel a munkahelyi szerver bemondta az unalmast. Illetve, hogy árnyaljam a képet: a szervernek kinevezett gép boot vinyója megfőtt. Ez egyrészt örömforrás, mert kaptunk fél nap kimenőt, másrészt holnap be kell hozni az ebből adódó lemaradást.
Avagy semmi sincs ingyen.

Nekem, ugyebár, mindig az aktuális időjárás fáj a legjobban. A novemberi általában annyira, hogy felébreszti bennem a kivándorlási vágyat, mégpedig majdnem olyan intenzitással, mint Gothár Péter Megáll az idő című örökbecsűje. A mostani viszonyokkal viszont ki vagyok békülve, el tudnám viselni akár február közepéig is. Persze kicsit aggasztó, merthogy egyesek szerint kicsit természetellenes az állapot. Még jó hogy a miértre egzakt válaszok vannak. Mint például a globális felmelegedés.
Meg hogy rákapcsoltak a fűtésre a pokolban.

Ebben a hőségben gyakran és sóvárogva tekintünk hidegebb tájak irányába. És hajlamosak vagyunk elsiklani azok hátrányai fölött. Mert hát mennyire van jó dolguk mondjuk az eszkimóknak? Kizárólag halat és fókát esznek. Semmi zöldség, semmi gyümölcs. Ami önmagában is fura.
Na de miből főznek pálinkát?

Hihetetlenül meleg van!
Eddig azt hittem, hogy a legelterjedtebb ragadozó a Földön a légy (hozzáragadozik a légypapírhoz), de mostanság úgy látom, hogy inkább a nagyvárosi homo sapiens az. Hozzáragadozik metrófogantyúhoz, az aszfalthoz, egy másik emberhez.
Hihetetlen meleg van!
Én már csak port pisilek.