szuperapu

Hirtelen beköszöntött az ősz. Majdhogynem novemberi paraméterekkel. Reggel hideg és ködös az idő, és nem azért voltunk kénytelenek elkezdeni a fűtésidényt, mert hiányzott a kandallóban lobogó lángok látványa. A nappalok egyébként is érezhetően rövidülnek, így meg hogy állandóan borús az ég még radikálisabb, és még nyomasztóbb a fénymegvonás.
A kisebbik tündérhercegnőm is szomorúan konstatálta reggel, hogy:
- Nagyon igyekszik a Napocska, de szegénynek nem sikerül…

A nagy hideg, meg a gázellátási mizéria újra ráirányította a figyelmemet egy érdekes hőérzékelési anomáliára. Mégpedig azon töröm a fejemet már egy ideje, hogy miért van az, hogy amíg nyáron a 19-20 fokos hőmérsékletű vályogházunkba belépve mindenki fenemód kényelmesen érzi magát és én is egy szál gatyában kitakarózva alszom, addig ugyanezen hőmérsékleten, télen mindenki két pulóverben gubbaszt, én meg dunyhával takaródzom éjszaka? Több mint fura. De amíg rájövök, biztos, ami biztos, veszek egy új, nagyobb teljesítményű láncfűrészt...

A tetőn van cserép. Nem mindenhol, de van. Ahol nincs, ott fólia sincs. Na, ott speciel beázunk...
Áram már csak a stratégiailag fontos helyeken van, ebbe sajnos a fürdőszoba nem tartozik bele.
Hideg viszont van.
(Ezzel is közelebb került a természet.)

Ma reggel 15 fok volt a szobában.
Amint felébredtem kinyitottam az ablakot, hátha bejön a kinti 6 fok.

Továbbra sem szeretem a telet! A havat meg kimondottan utálom.Reggel másfél órán át lapátoltam a havat. Ráadásul egy kisbusz kb. 80-nal repesztve beborított sós latyakkal a ház előtt, a hőn szeretett munka végzése közben. Csekély vigasz, hogy egy óra, és 8 km-rel később az árokba borulva láttam újra viszont.