szuperapu

A hétvégi családi összejövetel viharosra sikeredett. Na nem a hangulat okán, hanem a szó szoros értelmében. Előbb csak beborult az ég, aztán feltámadt a szél, majd megfigyelhettük és lencsevégre kaphattuk életünk első tornádóját. És amit itt is megosztok, bár már bejárta az eset a hazai internet különböző szegleteit:

Hét ágra süt a nap, de én nem tudok örülni neki. Mert, miért nem a három napos hosszú hétvégén sütött? Miért kell a Jóistennek pont egy egyházi ünnepen ilyen időjárással büntetni a híveit? Talán sokan imádkoztak esőért...
Persze így is elütöttük az időt, készült pár liter bodza szörp és a négy fal között gyereknapoztunk három napon keresztül, valamint a nagylány profi módon elsajátította a léggitározás művészetét. Olyannyira, hogy a produktumával megtámogatva sikerült kicsikarnia egy ígértet egy basszusgitárra.

Óraátállítás.
Nem az a bajom vele, hogy idejétmúlt és haszontalan. És még csak az sem, hogy a velem egyháztartásban élő kiskorúak és egyéb ösztönlények (úgy mint a szőrös négylábú barátaink) erősen megzavarodnak az átállás során. Hanem hogy a most elveszített napfényes tavaszi óráért egy nyirkos, hideglelős októberi órát kapunk majd kárpótlásként. Azt hiszem nem erre az üzletre találták ki a minőségi csere fogalmát!

Alakul az össznépi akadálypálya. Az ebédemet is holland módszerrel kellett megközelítenem, azzal az aprócska különbséggel, hogy nem egy csatornán, hanem a Veres Pálné utcán tettem mindezt. Ez persze csak gyenge bemelegítés volt ahhoz képest ami a hazaúton vár majd rám. Készülődök is lelkiekben, meg persze gyártom az akcióterveket, és arra jutottam, hogy pici feleségemet megkérem hogy az autó előtt haladva egy kisebb zsák só széthintésével jégmentesítse az utat. Aztán a családi munkamegosztás és a nemek egyenlősége jegyében félúton cserélünk...

Na, ez az év is jól kezdődik... hideg van és esik a hó. Persze, ha nyáron lenne az évváltás, vagy a déli féltekén tengetnénk az életünket akkor lenne ez igazán rossz kezdés, így inkább csak szokványos. És a kandalló mellett még akkor sem fázunk, ha híradóban arról van szó, hogy tőlünk keletre már megint a gázcsapokkal szórakoznak.
Egyébként is, a mai napon elhárítunk minden negatív energiát, a munkát is félre rakjuk kissé, hiszen a családi babona szerint a mai nap szerint fog telni az egész év... Persze ha ez igaz lenne akkor már régen túladagoltam volna magam valamely bűnös élvezettel, és a másik oldalon pörgetném az örökkévalóság unalomba vesző végtelenített naptárát.
Persze jobb félni, mint megijedni!

Mától hosszabbodnak a nappalok, és ezt nálunk a természet ragyogó napsütéssel ünnepli!
Tudom, hogy majdhogynem egyedül vagyok vele, de örülnék ha ilyen idő lenne karácsonykor is...

Csak ide ért a tél. Aminek örüljön az, aki berni pásztorkutyának született. Nekem speciel a hó csak szívást jelent. Havat lapátolni és a hó miatt kaotikusan közlekedő (vagy inkább álló) vonaton ülni nem tartozik továbbra sem a legkedvesebb időtöltéseim közé.
Egyetlen jó van az egészben, hogy a lányok nagyon örülnek a hónak…

Egy jó dolog van ebben, a kora őszire hajazó, időjárásban.
Az, hogy most épp nem egy Balaton parti campingben sátorozunk!

Elkezdődött!
Ha olyan lesz mint, az első napja akkor, tele lesz a ház a barátainkkal, másnapos leszek, és havat lapátolok egész évben. Ez utóbbi nem sok jóval kecsegtet úgy globálisan, de legalább a felmelegedés ki van pipálva. Ami előre látható, hogy lesz egy olimpia és egy 15 éves érettségi találkozóm. És sokat fogok dolgozni...
Nehéz lesz a 2007-es évet felülmúlni, főként, hogy nem készülök önálló kiállítással, és már a teheneket is unom egy kicsit. De talán idén összedobom a régóta érlelt mesekönyvet, mert lassan már csak az unokáimnak tudok vele élményt szerezni. Tervek vannak, idő is, előttünk az év!

Nagy pelyhekben, sűrűn esik a hó!
És ez eszembe juttatja, hogy lapátolhatom majd idén is havat, ahelyett, hogy búvárkodnék a Karib tengeren egész télen.
Gyász.

Pénteken kimenőt kaptam a csajoktól egy kiállítás megnyitója kapcsán. A baj csak az, hogy senki nem akar velem sörözni. Merem remélni, hogy nem személyemnek szól ez a passzivitás, hanem mondjuk az időjárásnak. Mert speciel engem is meg a hangulatomat is nagyon megviseli ez a kis amplitúdójú ciklikusság.Tegnap napsütés, ma rossz idő, holnap jó idő, holnapután...
Én inkább az állandóság híve vagyok. Akkor már inkább essen az eső egy hétig!

A meteorológusok úgy vannak a téllel mint az egyszeri adós a sarával. Majd holnap... De a hó és a hideg helyett csak ez a nyálkás valami jutott. Nem mintha a hónak örülnék, de azt legalább a csajok élveznék. És a hólapátolás ürügyén iszogathatnék egy kis forralt bort.

Ma reggel 15 fok volt a szobában.
Amint felébredtem kinyitottam az ablakot, hátha bejön a kinti 6 fok.

Kimondottan jólesik ez az időjárás.
Jólesik az Összevont Szemöldökű Nyugdíjasoknak is. De a parkokban sütkérezve, csapatokba verődve már gyártják az összeesküvés-elméleteket. A "bezzeg a mi időnkben..." kezdetű és a "...közelgő világvége" cégű eszmefuttatások végkimenetelképpen alighanem nagyszabású kommandós akciókra lehet számítani.