szuperapu

Egy jó dolog van ebben, a kora őszire hajazó, időjárásban.
Az, hogy most épp nem egy Balaton parti campingben sátorozunk!

Ha hétvégére valami halaszthatatlan szabadtéri tevékenységet tervezek be akkor biztosan esik az eső két napon keresztül. Aztán hétfőn meg ragyogó napsütésben birizgálhatom a bezier-görbéket a monitor előtt görnyedve. Pedig olyan szépen elterveztem, hogy rendbe rakjuk az udvart, és az összes szemetet, sittet, lomot belehányjuk a konténerbe és...
És egyfolytában esik.

Esőkkel, viharokkal tarkított volt a mai nap, de azért jól szórakoztunk. Vagy épp ezért. Én egy fergetegeset zuhanyoztam a tetőről lefolyó meleg esővízzel, a lányok meg az eső utáni napsütésben, az előzavart békákkal játszadoztak.
És micsoda mázli: egyik béka sem bizonyult elvarázsolt királyfinak, aki elrabolta volna az én hercegnőim szívét!

Persze, hogy beáztunk.
Lábasok és lavor szana meg széjjel a házban, de végül is nem olyan vészes, nem folyik, csak csöpög.
(Ha jól tudom a prosztatával kapcsolatban pont a fordított felállás az optimális.)

Ez az esős idő továbbra sem tolja a felújítás szekerét. És ugye tető sincs még... A tetővel együtt persze antennám sincs, így sajnos a választási hajrában nem tudom a televíziót nézni. Lemaradok egy nagy rakás érdekes és felemelő eseményről, illetve azok összefoglalójáról.
Még sincs hiányérzetem.

A tegnapi nap nem sok jót hozott számomra. (A húgom születésnapja általában nem az én napom.) Az időjárás, meg a munkások hozzáállása elég sok galibát okozott a ház körül. Illetve a tetején.
Beáztunk.
Ami nem használ a vályognak.
Kétségbe is estem.
Aztán sötétedésig mentettem a menthetőt, esőben, viharos szélben. Többé-kevésbé is sikerült elhárítani a bajt, de elég sokat kivett belőlem az akció. És a telefonvonal is odalett, de remélhetőleg csak ideiglenesen.