szuperapu

Összcsaládilag nekiestünk a gyerekszoba rendes évi rendbetételének. Ami tekintve a szoba méretét és az azzal fordítottan arányosan előforduló tároló alkalmatosságokat, nem egy egyszerű feladat. Rá is ment majdnem az egész nap rendrakás-selejtezés-takarítás projektre, ami a kezdeti és egyre növekvő káosz, meg az azt követő pánik átélése közben még reménytelen célkitűzésnek tűnt. Mert valahogy minden rendrakás úgy indul, hogy sokkal nagyobb lesz a rendetlenség… De többszöri pihenővel és/vagy veszekedéssel meg-megszakított folyamat végül látványos végkifejletben kulminált. Összegyűlt négyzsáknyi kinőtt és elkoptatott ruhanemű és különböző kategóriájú kacat, a helyükön pedig jótékony űr keletkezett, ami maga a rend lehetősége. Kíváncsi vagyok, meddig örvendezhetünk a látványnak?

A másik kedvenc műsorom a Viasat 3-on a Nagy házalakítás. Ami legtöbbször inkább házépítés, és tudom, hogy a műsor célja a halandó emberek szociális érzékenységének birizgálása és ezt olyan jól csinálják, hogy még én is gyakran meghatódom, de azért mindig szemet szúr az amerikai gyorsházépítési technika. Nincs alapozás, és tulajdonképpen OSB lapokból rakják össze a házat. Szép és minden igényt kielégítő házat, ami megváltoztatja a tulajdonosok életét, de akkor is… Aztán meg nézem a híradóban, hogy elvitte a szél vagy a víz egy élet munkáját. Ja, négy raklap összekapcsozott farostlemezt…

A hajnali csípős ködök már megint meghozta az egerek népének bátorságát, és ez az érzés olyan szinte eluralta kicsi elméjüket, hogy már megint úgy gondolták, társbérletté teszik a mi vérrel és verejtékkel felépített családi lakunkat. Hát idén is a szokott intenzitású ellenállásba ütköztek. Sőt! Cila előretolt helyőrségként a ház körül és a melléképületekben tesz rendet, valamint a nehezen hozzáférhető helyeken rajtaütésszerű erődemonstrációkat foganatosít. Én pedig vadonatúj csapdákkal tizedelem a rágcsálókat. Hihetetlenül hatékony páros vagyunk.
És nem ejtünk foglyokat.

Értem én, hogy a válság miatt a pénzintézetek kénytelenek fokozottan ügyelni a fizetési fegyelemre, de ami túlzás az túlzás. És még az ügyfelet is elvadítja. Mert ha fizetési határidő május 1., akkor az ügyfelet több mint túlbuzgóság 4-én (ami a jelzett időpont utáni első munkanap) azzal felhívni, hogy befizette-e már a ház negyedéves biztosítási díját...

Ebben a nagy hőségben különösen örülök, hogy annak idején, amikor az otthonunknak megfelelő ingatlant kerestük alapvető kritériumként ragaszkodtam a vályogépítésű házhoz. Az „otthon melege” toposz ebben a kánikulában kifordul, és én alig várom, hogy hazaérve, a kinti forróság után megérintsen az otthon hűvöse. Még a legnagyobb hőségben sem megy a hőmérő higanyszála 25 fok fölé, főleg ha zárva vannak az ajtók ablakok. Nagyon finom!
Kár hogy a tetőtér már nem ennyire jól klimatizált.

Ma annyi munkás dolgozik a házon, hogy ki kellett fordítani, hogy hozzáférjenek!

Eléggé deprimált vagyok, és nem csak az időjárás miatt. Bár ez utóbbi is sokat nyomhat a latba, merthogy kollektívnak tűnik a dolog, és a házunk körül serénykedők körében is felütötte a fejét a probléma. A vízvezeték-szerelő elvágta az egyik villanyvezetéket, a kőműves pedig elvágott egy vízcsövet.
Nemsokára jönnek a villanyszerelők... Remélhetőleg nem döntenek le egyetlen falat sem.

Ma irány a bank, aztán kezdődik a papírgyűjtés.
De amíg megjön a hitel, addig is zajlik az élet, holnap például szerelik a válaszfalakat. Ha azok meglesznek már látszani fog a végeredmény. Vagyis a végeredmény váza.
Mert a vége messze van.
De legalábbis messzebb mint terveztük.

A tegnapi nap nem sok jót hozott számomra. (A húgom születésnapja általában nem az én napom.) Az időjárás, meg a munkások hozzáállása elég sok galibát okozott a ház körül. Illetve a tetején.
Beáztunk.
Ami nem használ a vályognak.
Kétségbe is estem.
Aztán sötétedésig mentettem a menthetőt, esőben, viharos szélben. Többé-kevésbé is sikerült elhárítani a bajt, de elég sokat kivett belőlem az akció. És a telefonvonal is odalett, de remélhetőleg csak ideiglenesen.

Nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb problémát a felújítás során az építési hulladék (magyarul: sitt) elszállítása fogja okozni. Igazából tényleg nem is az okozta, hanem az emberi butaság, aminek mennyisége a meghaladta a mintegy húsz köbméternyi törmelékkupac mennyiségét is. Persze végül is minden el lett rendezve ami meg nem, az majd el lesz. A sitt elment, az összetört burkolat ki lesz cserélve, a kocsibeálló meg egyébként is megérett egy betonozásra, a kapuoszlop meg majdcsak a helyére kerül, hamár mindent megrenoválnak a környékén.

A téli depresszióm kezd átmenni tavaszi fáradságba. A fáradtságot persze okozhatja hólapátolás, meg a csüggedés is, mert persze ez a hét is jól kezdődik! Kezdésnek elhagytam a Renault kipufogóját! Mehetek a bontóba guberálni, mert 60 felett olyan a hangja a gépnek hogy nem lehet megmaradni a volán mögött. Ja és persze a házfelújítás is áll az időjárás miatt...

Megkezdődtek a házfelújítási munkálatok, és elsőre nyertünk egy rakat pénzt és időt a becsültnél sokkal jobb alapozás révén!
Nna, ilyen jó hírekkel legyen kikövezve az utam az egész hercehurca során!