szuperapu

Alakul az udvar. Köszönhetően a vasárnapi jóidőnek. Négy köbméter sitt el, kb. ugyanennyi takaróföld a hétvégén a helyére. Az anyag átalakul, mozog, csak az izomláz állandó, amit nem is annyira a munka, hanem inkább az edzetlenség okoz.

Egy hónapja áll a projekt. Érdemi munkát tulajdonképpen csak mi végeztünk azzal hogy rendbe raktuk az udvart, összeszedtük a szemetet és a sittet, aztán konténerbe raktuk az egészet és elvitettük. Közben rendezgetjük az ígéreteket a padláson, miszerint holnap/hétvégén/jövő héten jön a festő/vízvezetékszerelő/gipszkartonos.
De hogy a pozitív oldalát nézzük: másfél-két hét múlva zsebünkben a hitel.
Ja, és elkészült a lépcső fémváza.
Ja, és még mindig nem őrölte fel teljesen az idegrendszerünket ez az egész!

Holnaptól kicsit leáll az építkezés, mert az összes munkás egy másik melóhoz lett rendelve. Öröm az ürömben, hogy a másik helyszínről, bontott anyagként némi márvány kerül a házunk alsó szintjének padlójára.
Persze ingyért.

Nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb problémát a felújítás során az építési hulladék (magyarul: sitt) elszállítása fogja okozni. Igazából tényleg nem is az okozta, hanem az emberi butaság, aminek mennyisége a meghaladta a mintegy húsz köbméternyi törmelékkupac mennyiségét is. Persze végül is minden el lett rendezve ami meg nem, az majd el lesz. A sitt elment, az összetört burkolat ki lesz cserélve, a kocsibeálló meg egyébként is megérett egy betonozásra, a kapuoszlop meg majdcsak a helyére kerül, hamár mindent megrenoválnak a környékén.