szuperapu

Az olimpiai játékok kapcsán már megint elharapództak azon kijelentések miszerint az élsport csak cirkusz, ami a pénzről szól. Ellentétben a tömegsporttal. Ami ráadásul egészséges. Hát ez a hozzáállás minimum szemellenzős. Ugyanis a tömegsport is a pénzről szól. Sőt az szól még igazán a pénzről! Az élsport csak a marketing része a gépezetnek, a pénz a sportszerek, sportruhák és a táplálékkiegészítők eladásából van. Tömeges eladásából. Amit a tömegek vesznek meg, a sportközvetítések és azok közé ékelt reklámok hatására. És akkor még nem beszéltünk a testkultusz vámszedőiről, a fitnesztermekről és egyéb pénznyelőkről...

Nem véletlen szerintem, hogy nem túl sok kiöregedett kosarast lehet látni korcsolyázni. Egyrészt a két méter közeli magasságból indulva már szépen fel lehet gyorsulni egy esésnél, másrészt az elhasznált ízületeket sem az efajta mozgásformákra találták ki. Az már csak technikai mellékszál, hogy korcsolyákat se nagyon forgalmaznak 46-os, 47-es méretben. Szóval nem sok érv szólt amellett, hogy jégre menjek, főleg hogy már nem vagyok fiatal. Mármint annyira fiatal, hogy új dolgokat könnyedén és élvezettel elsajátítsak...

Aztán mégis. Lehetett volna rosszabb is. De meg kell mondjam, hogy nem sok megalázóbb dolog van, mint amikor nagynyilvánosság előtt egy komplett hokicuccba öltözött száguldó négyéves menetszele kibillent az egyensúlyodból...

A nagylánynak máris sikerült produkálnia egy anomáliát, már ami a számára általunk megálmodott életpályát illeti, és ezzel együtt egy kemény nevelésbeli kérdést gördített elibénk. Az történt ugyanis, hogy az egyébként általa választott és favorizált vívás-előkészítő nem olyan volt amilyennek elképzelte mivel egy csomó unalmas és fárasztó gyakorlatot (például alapállást) kellett végeznie. Hiába magyarázzuk neki hogy ezek elsajátítása szükséges ahhoz, hogy a későbbiekben élvezetesebb dolgokat csinálhasson e téren, és hogy ez nincs másképp a többi sportággal sem. Hajthatatlan a tekintetében, hogy többet nem megy. És most nem tudjuk hogy erőltessük-e, vagy sem…?

Nem lesz idén Red Bull Air Race futam Budapesten. Várható volt az utóbbi hónapokban rázúdult össztüzet nézve, de azért ezek a végső soron hirtelen támadt kétségek és ellenvetések számomra kicsit furcsának tűnnek. Pont most lett ennyire veszélyes, zajos, drága és környezetszennyező, hogy kis hazánk hatalomváltáson esett át? Vagy csak arról van szó, hogy a nép kap egy újabb marketing koncot, miszerint egy felesleges pénzpazarló vircsaftot szüntetnek meg a polgártársak nyugalma és biztonsága felett őrködve? (Arról nem is beszélve, hogy egy multi rondított eddig bele a mi világörökségünkbe…)
Vagy az lehet az ok – hogy egy a magyar viszonyokra rímelő instant összeesküvés-elméletet is idecitáljak – hogy a szervezők nem voltak hajlandóak kifizetni a (megemelt) sápot?

A nagylány a születésnapjára kapott görkorcsolyával szorgalmasan, illetve inkább eltökélten gyakorol, aminek következményeképp egész ügyesen tud más közlekedni. És már ügyesen is tud elesni. És ez utóbbinak a gyakorlása nem veszi el a kedvét, ahogy a biciklizés során sem hátráltatta túlzottan egy-egy horrorisztikus nagy borulás. Ügyes, elszánt, és vagány… pár év és egy Roches-szel a lábán (vagy egy BMX-en ülve) szántja a félcsőt.

Update: nem vagyok elfogult szülő! Bizonyító erejű videofelvétel itt és itt

Véget ért a Téli Olimpia, méghozzá egy igen nívós és izgalmas jégkorongdöntővel. Bár az általam favorizált orosz válogatott nem fért oda az első helyért folyó csatához, azért ez az észak-amerikai házi döntő is csemegének ígérkezett még egy semlegesnek mondható hokirajongónak is. NHL All Star Gála, a playoff hetedik meccsének súlyával. Kemény védekezés, ütközések, feszültség. A jégkorong ünnepe.
Reményeink beigazolódtak, tényleg látványos meccs volt, kevés góllal és kiállítással, és persze hosszabbítással. Még a végeredmény is – hacsak azt nézzük és a csatát nem – a papírformát hozta. Egy dolog volt meglepő. A bíróállítás. A négy csíkosruhásból három a hazai csapat honfitársa volt. Kétségtelenül profik, és a játékvezetők elitjéhez tartozók, de akkor is kanadaiak!*
Képzeljünk el például, hogy a budapesti rendezésű Olimpián a magyar-szerb vizilabdadöntőt két magyar bíró vezeti…
Ugye, hogy elképzelhetetlen?

*Teljesen korrekt, amolyan NHL-esen megengedő volt a játékvezetés.

Hát a blogra nem sok időm jut mostanság… A munkahelyem is leterhel kellőképpen, de azon túl is bevállaltam ezt-azt. A szokásos. Ráadásul még a téli olimpia is itt van, amit muszáj nézni. Teljesen semleges nézőként szurkolni kell a sok elmebetegnek, olykor csak azért, hogy épkézláb kászálódjanak le a pályáról. Persze vannak szép, és meglepő sikerek, és már magyar pontoknak is örülhettünk! Ráadásul a csajokat is megfertőztem. Az hogy a szerelmetes nejem velem nézi az esti közvetítéseket annyira nem meglepő, még akkor, sem ha ezt önszántából teszi is. Az viszont az, hogy a tündérhercegnők az oviban délutánonként nézni szokták az összefoglalókat. És el is mesélik otthon a látottakat…

Kevesebb, mint öt hét és itt a Téli Olimpia. Tudom, hogy főleg hazánkban meg sem közelíti a nyári játékok népszerűségét, de akkor is egy nagy világverseny egy óriási sport-seregszemle, amit muszáj figyelemmel kísérni. Én is így teszek, annak ellenére, hogy egyrészt meggyőződésem hogy a téli sportok nagy részét szuicid hajlamú őrültek űzik, másrészt olyan rejtélyek övezik egyik másik szakágat, amik gyerekkorom óta borzolják a szürkeállományomat.
Például a síugrást hogyan tanulják meg??
(Merthogy apránként, mondjuk kicsike sáncról ugorva nem lehet - kb. úgy ahogy az úszást sekély vízben - az biztos.)

Farkas Péter olimpiai bajnok birkózó elfogása és kiadatása körül hetente jelennek meg újabb hírek és valószínűleg még pár hónapig napirenden lesz az ügy. De ez esetnek nem csak bulvár fronton van jelentősége, mert ugyebár generált az eseménysor egy törvényt is. Amely jogszabály szerintem elhibázott. E törvény szerint a jogerősen elítélt érmet szerzett olimpikonoktól és edzőjüktől, a büntetés súlyától függően, bizonyos időtartamra megvonják az életjáradékot. Értem én a mögöttes morális meg bűnüldözés-technikai érveket, de a díjazott eredményt akkor sem annullálja holmi marihuána termesztés (ami szerintem nem bűn, viszont törvénytelen).
Ez olyan mintha édesanyám a gyorshajtási bírság mellé halmazati büntetésként kéthavi nyugdíjmegvonást kapna, plusz nagyapám egyhavit, elvégre ő nevelte ilyennek a lányát.

Azt hittem a 2012 londoni olimpia logójánál rosszabbat nem lehet csinálni. Hát az élet gyorsan bebizonyította, hogy mindig van lejjebb. Most is. Ráadásul az oroszok és a Szocsi Téli Olimpia szervezői még büszkék is erre a vizuális merényletre.
Az hogy a logó szakmailag kifogásolható mind színvonalát mind funkcióját tekintve az egy dolog, rengeteg dilettáns fércmunka és borzadály jelenik meg szinte percről percre ebben a témakörben. Ettől sokkal nagyobb gond az, hogy a világ legnagyobb rendezvényének a leginkább szem előtt levő legfontosabb vizuális elemét ennyire félvállról veszik.
Ezek után mit várhatunk el egy kis ország kis cégének vezetésétől?

Annak idején, amikor nyilvánosságra hozták, már elmondtam a magamét a 2012 londoni olimpia logójáról*, és most úgy látszik az esemény piktogramjai vannak soron. Mármint hogy negatív kritikát fogalmazzak meg. Egyrészt sem egymáshoz, sem a logó által adott arculathoz nem illeszkednek, másrészt hiányzik a karakteres egyszerűség. De a legnagyobb hiba, hogy a sporthoz nem értők, illetve az egyes sportágakat nem ismerők nem tudják a piktogramhoz a jelentésüket egyértelműen hozzátársítani. A triatlon, a strandröplabda vagy a hegyikerékpár nem csak nehezen beazonosítható, de ráadásul messziről még kivehetetlen is. Ezt a munkát egy jó képességű középiskolás is felülmúlja a kifizetett tervezési díj töredékéért…


* Az olimpiai logók hagyományába sehogy sem illeszkedő, funkcionálisan több sebből vérző, modernkedő és csak körmönfont magyarázatokkal értelmezhető fércmű. Amire ráadásul horribilis összeget fizettek ki.

A múlt hét sportbalesetei felvetnek egy sor kérdést. Jogilag is. A kiütés következtében meghalt mexikói ökölvívó esetében például mi a tényállás, és ki a felelős? Az ellenfele követett el halált okozó súlyos testi sértést? Esetleg a vezető bíró, vagy a ringorvos mulasztott el valamit foglalkozásának körében? Vagy valamelyik edző a felelős? Vagy senki…?

Amikor valahol a múltban a versenysport igája nyomta a vállamat, volt egy nehezen tolerálható becsípődésem miszerint nekem nem a győzelem volt a legfontosabb…, egyedül csak az volt a fontos. Az olyan szállóigéket, mint hogy a részvétel a fontos, meg hogy a tisztes helytállás a lényeg mindig is a született vesztesek mottóinak tartottam.
De most ahogy nézem az A-csoportos jégkorong világbajnokságot, a korral járó élettapasztalat mellett a magyar válogatott szereplése is tovább árnyalja a fenti gondolatmenetben rejlő buktatókat. Persze a játékosok nyilatkozataiból kiderül, hogy a vereség rosszul esik bárkitől bármikor, de le a kalappal a játékosok és a kint szurkoló honfitársaink előtt, a mutatott mentalitásért. Természetesen a mutatott ragyogó teljesítmény mellett.

 

 

Ma este jégkorongban sporttörténelmet ír a magyar válogatott akármi is legyen a végeredmény. 19.45-kor Szlovákia ellen lépnek jégre a fiúk az A csoportos világbajnokság - számunkra - nyitómérkőzésén. Én biztos hogy pár doboz sör társaságában buzdítom a fiúkat, hogy helyt álljanak, hogy bent maradjanak, hogy Ocskay Gábor emlékének méltón adózzanak...
Hajrá Fiúk!

A hétvége bőven adott lehetőséget a szurkolásra. Zajlik a kézilabda VB, két meccsen van túl a magyar válogatott, én meg egy agyvérzésen. A Vasas vízilabda csapata hozta Franciaországban a kötelezőt és az Eger is elkönyvelhet egy győzelemmel felérő döntetlent. A vívóink és a gyorskorcsolyázók is teljesítették azt amit megkövetelt tőlük a haza, de én mégsem ezeket tartom a hétvége legkiemelkedőbb sportteljesítményeinek.
Számomra Növényi Norbert volt ezen a hétvégén a csúcs. Az, hogy az MMA mennyire minőségi és mennyire sport lényegtelen, az is hogy a sportágon belül a WFCA mennyire jegyzett szervezet, mert ez egy nagy emberi csúcsteljesítmény. 51 évesen úgy lett világbajnok Növényi, hogy közben élete során még két sportágban maradandót alkotott. Van akinek egy sem jön össze, és legtöbb embernek már az is nagy teljesítménynek számít, ha ennyi idősen a prosztata problémáit ideiglenesen legyőzi, nem hogy egy nála 20 évvel fiatalabbat egy küzdősportban...

Kevés sport van a világban, ami engem nem hoz tűzbe. Az olimpiai sportágak közül kettő ilyen van, és az egyik a labdarúgás. Ebben lehet, hogy közrejátszik a honi helyzet tragikomikus volta, de ettől még a világeseményeket követhetném. Követhetném, ha le tudna kötni 10 percnél tovább. De nem tud. Unalmas és primitív játéknak tartom a focit, ezért most egy témával kevesebb, amiről szóba elegyedhetem embertársaimmal, pedig sokaknak most szinte ez az egyetlen beszédtémája. Nem egy hangzatos téma de téma…

 

Újra bajnok a Vasas vizilabdacsapata!
Nem volt annyira katartikus az élmény mint tavaly, bár idén mint szurkolónak sokkal nehezebb dolgom volt, mert a családból jelenlevő hat tagból csak én szurkoltam a piros-kékeknek, hárman meg kimondottan az ellenfelet buzdították. De még ilyen túlerőben is odaadóan buzdítottam kedvenceimet. Sikeresen.
Mondhatni jómagam is kivettem a részem...

A-csoport! A-csoport! Emberek, A-csoport!
(Aki nézte a jégkorong meccs közvetítést aSport1-en az érti, aki nem az bánhatja, mert lemaradt a sporttörténeti pillanatról amikor kis hazánk feljutott a sportág elit-klubjába!)

A Vasas bejutott az Euroliga négyes-döntőjébe!
Csapnivaló játékkal, de sikerült. És mivel  minden jó ha  a vége jó, elmondhatjuk, hogy : Szép volt fiúk!
De azért szükségeltetik némi formajavulás a döntőre...

A soron következő olimpiai játékokat egyre több dolog árnyékolja be. A mindenféle politikai bojkott-felhívásokkal és azok okaival nem foglalkoznék. Azokkal a rendezés jogának odaítélésekor kellett volna törődni azoknak akiknek a döntés a kezében volt. Ezzel csak a sportolókat lehet hergelni, meg hazavágni egy sporteseményt, ahogy azt a történelem már igazolta.
Engem most a pénz mindenen felülkerekedő hatalma és a helyiek maga felé hajló kéztartása bosszant. Az hogy az úszószámokat az amerikai időzónához igazítják még hagyján, de hogy az egyetlen szabadkártyát egy olyan jemeni tornász kapja akit még én is lealázok, az már durva. És közben hoppon maradt három világbajnoki ezüstérmes szerspecialista. Többek között Berki Krisztián.
Gyász.

Először is: nincsenek illúzióim, szinte minden élsportoló doppingol. az úszók meg tényleg mind. Így előnyhöz senki nem jut (legfeljebb a fejlettebb vegyipari hátérrel rendelkező országok sportolói - ld. Phelps), etikailag tehát már nem annyira aggályos, legfeljebb egészségügyileg veszélyes. Ettől még persze a szabály, az szabály. És a szabály betartására, többek közt, a WADA hivatott. Azzal, hogy ellenőriz. De nem azzal hogy csőbe húz, hazudik, ármánykodik. Persze nem az első, hogy valaki a vélt vagy valós hatalmával visszaélve próbálja a frusztrációit kompenzálni, de tehetné ezt akár elegáns módon is. Mondjuk úgy, hogy rendesen végzi a munkáját, nem úgy ahogy most a MACS járt el.
És egyébként is hazudni csak szépen, ahogy  a csillag megy az égen..., és következetesen.

 

Tizennyolc év és tizenhárom bajnoki ezüstérem után a Vasas vizilabdacsapata újra BAJNOK!
(A kisebbik megkérdezte miért sírok a tévé előtt...)

 

A női sportoló különleges lény.
Van olyan edző barátom, aki semmi pénzért nem vállalna nőnemű csapat mellett megbízást. Túl sok lenne. A hiszti, a veszekedés, az intrika.
Hát ebbe tekinthet be most mindenki a honi kajak női szakosztálya révén. Az egyik világelsőnk nem akar annyit edzeni, zsarol majd távozik, a másik nem ül csapathajóba, az edző (szintén nő és szintén világelső) megsértődik, zsarol. Hiszti, veszekedés, intrika.
És végül a történetben szereplő egyedüli férfi beadja lemondását...
És nyakunkon a pekingi olimpia.

Mindenki azon kesereg, hogy nem kis hazánk rendezi a labdarugó EB-t. Én kimondottan örülök a döntésnek, mert ezzel elkerültük hogy még több pénz tűnjön el a hazai futball posványában. És talán ráébredtek pályázat írói is, hogy előbb talán rendet kellene rakni a sportág háza táján, mert amíg nincsen épkézláb bajnokság/csapat/edző/játékos addig nem fog minket komolyan venni senki.

Sajnos a nejemnek most nem lett igaza...
A vízilabda vb előtt úgy gondolta, hogy elég lenne egy szerb-magyart lezavarni az aranyért, a többiek meg játszhatnának a harmadik helyért. Hát, nagyon nem jött be ez a fajta esélylatolgatás. Bár az elődöntő egyetlen szerb résztvevője sokat tett azért, hogy a döntőben ne a magyar fiúké legyen a dicsőség, azért tisztán látszik hogy nincs lefutott meccs ebben a sportágban sem.