Amikor valahol a múltban a versenysport igája nyomta a vállamat, volt egy nehezen tolerálható becsípődésem miszerint nekem nem a győzelem volt a legfontosabb…, egyedül csak az volt a fontos. Az olyan szállóigéket, mint hogy a részvétel a fontos, meg hogy a tisztes helytállás a lényeg mindig is a született vesztesek mottóinak tartottam.
De most ahogy nézem az A-csoportos jégkorong világbajnokságot, a korral járó élettapasztalat mellett a magyar válogatott szereplése is tovább árnyalja a fenti gondolatmenetben rejlő buktatókat. Persze a játékosok nyilatkozataiból kiderül, hogy a vereség rosszul esik bárkitől bármikor, de le a kalappal a játékosok és a kint szurkoló honfitársaink előtt, a mutatott mentalitásért. Természetesen a mutatott ragyogó teljesítmény mellett.