szuperapu

Bele-belekukkantok a futball világbajnokság közvetítéseibe, és az is megesik hogy elkapom a meccs kezdését, az azt felvezető ceremóniát. És nemzeti indulók hallgatása közben felmerül bennem a kérdés, hogy miért csak nekünk van himnuszunk, miért nincs nekünk is valami igazán karakán csatába szólító indulónk? Miért sírunk már az elején? Az eredeti Erkel által írt verbunkos is, a szöveghez meg a történelemhez igazodva, évtizedről-évtizedre csak nyúlik mint a rétestészta, lassan olyan lassú és egybefüggő nyöszörgéssé változik hogy lassan már az ellenfeleink is elsírják magukat. Persze szerethető, és patetikus, és a mienk, de akkor is..., szerintem nem ez lenne a funkciója egy a nemzet imázsát markánsan meghatározó dolognak.
Szerintem.

Kevés sport van a világban, ami engem nem hoz tűzbe. Az olimpiai sportágak közül kettő ilyen van, és az egyik a labdarúgás. Ebben lehet, hogy közrejátszik a honi helyzet tragikomikus volta, de ettől még a világeseményeket követhetném. Követhetném, ha le tudna kötni 10 percnél tovább. De nem tud. Unalmas és primitív játéknak tartom a focit, ezért most egy témával kevesebb, amiről szóba elegyedhetem embertársaimmal, pedig sokaknak most szinte ez az egyetlen beszédtémája. Nem egy hangzatos téma de téma…

Mindenki azon kesereg, hogy nem kis hazánk rendezi a labdarugó EB-t. Én kimondottan örülök a döntésnek, mert ezzel elkerültük hogy még több pénz tűnjön el a hazai futball posványában. És talán ráébredtek pályázat írói is, hogy előbb talán rendet kellene rakni a sportág háza táján, mert amíg nincsen épkézláb bajnokság/csapat/edző/játékos addig nem fog minket komolyan venni senki.

Lelkiállapotom a honi futballhoz hasonlatos a mai napon. Mégpedig abbeli aspektusában, hogy amikor már azt hiszem hogy innen már nem lehet lejjebb menni, na akkor egyből rosszabb lesz. Még jó hogy otthon várnak az én tündérhercegnőim akik gyorsan kompenzálnak minden negatív dolgot.

Kész. Szurkolok én mindenkinek, mindenféle sporteseményen, még néha a magyar futballistáknak is. De a tegnapi produkciójuk az durván alulmúlta még a honi labdarúgás alacsony színvonalát is.
A sportág rendbetételét lehetne azzal kezdeni, hogy a Máltán bénázó válogatott keret kifizeti a kiutazásuk költségét. A repülőjegyektől kezdve a mezek tisztítási költségéig. Mindent.
Meccsprémium.

Nem nagyon nézem a foci vb-t. Sőt mondhatni egyáltalán nem nézem.
Felületes szemlélő ennek tudná be, hogy a negyed-döntő meccseire tett fogadásaimat mind elbuktam. De ez nem így van. Én mindig az ellen fogadok, akinek drukkolok. így ha veszítenek, még mindig örülhetek annak, hogy legalább én nyertem.