Többször elmondtam már, le is írtam, hogy nemigen számítok arra, hogy megöregedve az állam havi illetménnyel segíti majd a boldogulásomat. Mert mire az én generációm odaér, addigra nyugdíjrendszer már rég összeomlik. Éppen ezért az állami nyugdíjrendszerbe befizetett pénzt egyfajta adóként, illetve kidobott pénzként szoktam elkönyvelni. Ezzel szemben a magán nyugdíjpénztári befizetéseim, ha csekélyek is, és bizonytalan kamatozásúak is az én személyes megtakarításomat képezik, és legfeljebb a biztosító nyerészkedik rajta a szerződésünknek megfelelően. Ebbe a rendszerbe egyébként annak idején az Első Orbán Kormány kényszerített bele rendeletileg és kötelező jelleggel, pont úgy ahogy most el akarja venni a pénzemet miközben a szabad választásról hablatyol. Mert ne gondolja senki, hogy nem fogják a magánpénztárakat egy év múlva felszámolni, miközben azt bizonygatják, hogy jobban járok, ha pénzemet rájuk bízom. Hát nem. Ha lehet, akkor én azt választanám, hogy egy fillér nyugdíjjárulékot sem fizetek, és bárhol bármikor aláírom, hogy soha az életben nem tartok igényt az állami nyugdíjra! Ezt gondoltam ki a Nagy Magyar Nemzeti Egyeztető Konzultáció szellemében: én megoldom önerőből.
(És kérdem én: hol vannak a független, rendszerkritikus, jobber megmondóemberek, hogy kifejtsék, hogy az egész történet algoritmusa és kommunikációja kísértetiesen hasonlít Rákosiék téeszesítésére??)
Utolsó kommentek