2018.04.07.
14:17

Írta: szuperapu

A hiányzó ikszem meséje

Kedves internetező gyerekek!

Én a kilencvenes években voltam kamasz. Akkoriban nyílt ki a világ kis hazánkban, és mi kamaszos hévvel, no meg persze hatalmas igazságérzettel felvértezve úgy gondoltuk, hogy ezek a fényes új perspektívák az előttünk járó generációk hibáira árnyékot vetve nagy tettekre jogosítanak fel bennünket. Persze kerestük a helyünket a világban. Volt aki belépett a Fideszbe, volt aki a BIT-be, voltak skinheadek, voltak anarchisták, volt aki megtért (hit-gyülis, krisnás, akármi lett), és természetesen ad hoc jelleggel mászkáltunk egyik halmazból a másikba. Mondom, kerestük a helyünket. Kamaszok voltunk. De azt mindannyian szentül hittük, hogy mi fogjuk megváltani a világot. Vagy legalábbis megváltoztatni. Vagy legalábbis Magyarországot. Mert minden különbözőség, vagy ellentét ellenére tiszteltük egymást. Voltak viták, voltak bunyók is, de tudtuk, hogy nem követhetjük el azokat a hibákat amiket a szüleink és nagyszüleink elkövettek. Nem leszünk birkák, akik vakon menetelnek a hatalom által fütyült mozgalmi nótákra, legyen az Horthy, Szálasi, Rákosi vagy Kádár.

Szidtuk (mert szidhattuk) a Magyar Degenerált Fasisztákat (MDF) amikor újratemették az ő szeretett kormányzójukat. Tüntettünk a szocialistának hazudott Bokros-csomag átgondolatlan és igazságtalan tandíja ellen. Lábrázást kaptunk az első Orbán-kormány gerinctelen megalkuvásától, és köpönyegforgatásától (meg persze a teljesen szakmaiatlan drogpolitikájától), és még annyi mástól. Lázadoztunk Medgyessy felelőtlen gazdaságpolitikája ellen, a Gyurcsány érában kezdődő intézményesült korrupcióról meg már egyenesen hánytunk. És az orbáni kétharmad még mindig az utcán talált minket... Ott voltunk a Milla alakulásánál, ott voltunk amikor a hatalom az alkotmányból folyton változó viccet csinált, meghamisította a történelmet, elvette a szimbólumainkat, lábát törölte a sajtószabadságba, vagy nyíltan a civil szervezetekre támadt. Ott voltunk amikor a menekülteket kellet istápolni. Sőt! Már a gyerekeinket is vittük. De...

De közben generációm zöme belesimult a mindenkori rendszerbe. Bedarálta az élet, és megszokásból, kényelmi okokból, vagy csak az otthonról hozott berögződések okán maradt a kitaposott úton. De nemcsak hogy megismételte az elődök hibáit, hanem újakkal tetézte azt. Szerintem elég, ha teljesség igénye nélkül ránéztek a erre a listára: Lázár János, Schneider Tamás, Vona Gábor, Zuschlag János, Rogán Antal. Ők mind a generációm tagjai. Vállalhatatlanok. De a személyes ismeretségi körömben is akad olyan, aki anarchistából lett hithű fideszes pártkatonaként, ma már a megyei kormányhivatal mindenható ura. Vagy olyan is aki laza, liberális beállítottságú rockerből neonáci NAV ellenőrré vedlett.

Minden változik.

Tévedés ne essék: én is. Sőt, leírtam életem során köröket, sokszor feleslegesen. Mondhatni hibáztam. De továbbra is azt mondom, hogy aki kamaszkorában nem balos, annak nincs szíve, aki harmincévesen sem az, az hülye (és/vagy gonosz).

De belefáradtam.

Ahogy a generációmnak sok, még érző, és gondolkodó tagja. Látom, ahogy - az egyébként kamaszkorban rossz választásként aposztrofált - nihilizmus tapasztalati szükségszerűségként szép lassan, kortünetként rágja be magát a mindennapjainkba. Főleg most, órákkal a választások előtt. Nincs jövő, nincs remény. Ez nem képviseleti demokrácia... Ez nem választási rendszer, ez egy intézményesült választási csalás... Nincs választás, nincs aki képviseljen... Igen, nincs más, csak a gyűlölet, a félelem és az öles árkok. Minden mindennek az inverze, amit kamaszként alapvető minimumként magunknak célként kitűztünk. Egyébként közösen. Egyébként azok, akik most az árok két átellenes oldalán állunk.

És sajnos azt kell mondanom, hogy nemhogy nem tudtunk változtatni, de esélyünk sincs arra, hogy megérjük a változást. Sok millió “X” sem változthat ezen. Marad a sötét űr a fejekben. Sok millió fejben. Felesleges aktus ez az egész össznépi ikszekgetős buli, amit választásnak csúfolunk. Azt kell mondanom, ettől bármi jobb. Akkor már jöjjön inkább a kivándorlás, az illegalitás, a második nyilvánosság, a gerilla hadviselés. Bármi. (Persze a szomszéd fel fog jelenteni, ahogy a nagymamája jelentgetett a holokauszt idején, a szülei a Kádár-rendszerben, és ahogy a gyereke fog a...)

Sajnálom. Nem vitatom el az igazatokat, vagy az elveiteket, vagy a jogotokat, vagy a hiteteket, vagy az akármiteket, azt, hogy elhiszitek, hogy jobb lesz attól, hogy egy demokrata jelmezben kiskutyát simogató nácira, vagy egy köpönyegforgató korrupt (ál)szocialistára szavaztok a kormányváltás reményében. De azért zárszóként elmondanám, hogy: a legoptimistább előrejelzések alapján is a Fidesz minimum 40% körüli eredménnyel megnyeri a választást! Ami azt jelenti, hogy nem lesz kormányalakító erő. A (fideszes) ügyvivő kormány, miután csúcsra járatja az ellenzék ekézését, rendkívüli választásokat fog kiírni. Ami az apátiba süllyedt ellenzéki tábor okán hihetetlenül alacsony részvétel mellett úja kétharmadot, és totális diktatúrát hoz majd. És megérdemeljük...

Nem. Nincs jövő. És nincs remény.

Szólj hozzá!

Címkék: politika gondolat

A bejegyzés trackback címe:

https://szuperapu.blog.hu/api/trackback/id/tr8713816234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása