Gyűrűzik tovább az ország elnökének rútul szerzett doktorijának ügye. Hibázott az egyetem, formailag renben van a dolgozat, meg ugye alelnök lett közben az egyik vizsgálóbizottsági tag, és persze rossz volt a rendszer (és persze egyébként is elmútnyócév). De a lényeg valahogy megint elsikkad. Ami kis hazánkban sosem volt divat. Mégpedig az egyéni felelősség.
Itt mindenki mindig a másikra mutogat. Nem csak most. Mindig. Geréb Ágnes ügyében hibás a rendszer, a kórházak, a nőgyógyászok, meg azok akik az otthonszülés ellen vannak. A Margit-híd felújítása alatt egy kerékpáros által elsodort gyerek ügyében hibás az anyuka, az önkormányzat, a kivitelező. A televízió székházat felgyújtók ügyében a rendőrség, a Fidesz, Gyurcsány és Demszky. És a többi, és a többi... De valahogy sehol sem hallottam, hogy Geréb Ágnes, az inkriminált biciklis, az előállított garázda elem azt mondta volna, hogy: bocsánat hibáztam, vállalom érte a felelősséget.

Nehéz ilyen környezetben a gyerekeimet úgy nevelni, hogy megértsék, hogy automatizmus legyen náluk: mindig minden körülmények között vállalniuk kell a tetteik következményét. Az ablakot labdával berúgni, vagy a suliból lógni nem nagy kunszt. Vállalni érte a felelősségre vonást már inkább vagányság.

Persze én individualista anarchista vagyok...