szuperapu

A magyar filozófusok elitje ellen intézett gusztustalan hecckampány margójára csak egy kérdést szeretnék biggyeszteni:
A jobboldal most azt akarja demonstrálni, hogy a megregulázatlan sajtó hogyan tud besározni hazugságokkal és csúsztatásokkal köztiszteletben álló embereket, vagy egész egyszerűen csak egy ilyen primitív és olcsó módszert tudtak elővenni a másképp gondolkodók megfélemlítésre?

A jobboldalon (mármint a hazai viszonyrendszerben politikailag  annak nevezett oldalon)  nagy hagyománya van a média ellentétes oldali túlsúlyáról beszélni. Illetve inkább sírni. Az hogy ez a másik oldal alkalmasint baloldalinak, neoliberálisnak, szoclibnek, zsidónak vagy egyébnek van aposztrofálva kontextus kérdése és ez most tulajdonképpen mellékszál. A lényeg hogy tényleg nincs a jobboldalon újságírás, és ez most fog élesen megmutatkozni. Ha másra nem, erre jó volt a Fidesz túlnyerése. Mert amíg egy liberális hetilap gond nélkül nekiugrott a regnáló politikusoknak, addig most még a nyilvánvalóan antidemokratikus és a médiát érintő törvénytervezeteket sem illeti egyik jobbos orgánum, még csak érintőleges kritikával sem. Pedig irányvonalnak az uniós kollegák írásai is ott lennének, ha az összeesküvés-elméletek már ennyire elhomályosították a tekintetüket. De nem, továbbra is a kommunistázással, meg az egyre mélyülő orális aktusokkal vannak elfoglalva, és így tényleg nehéz lesz valamiféle respektet és erőfölényt kiharcolni. Azt hosszútávon csak tisztességes munkával lehet...

Itt van az ősz, és vele együtt az esős idő. És ilyenkor még jobban előtérbe kerülnek a postásunk szakmabeli hiányosságai. Leginkább az, hogy nem tudja belerakni a postaládába az oda való dolgokat. Például a Filmvilágot. Dolgoztam a hírlapkézbesítőként a postán, tudom milyen nehéz időnként a rendeltetési helyükre jutatni a kézbesítendő nyomdaipari termékeket, főleg ha láda vagy annak nyílása nem a megfelelő paraméterekkel bír. Ezért is vásároltam nagyon körültekintően postaládát. Nagyot. Nagy nyílással. Kettővel. Amibe hajtogatás nélkül akár egyszerre is befér 2-3 magazin, és még utána be lehet dobni több számlalevelet és szórólapot is akár.
És ilyenkor esős időben előfizetőként olyan gyűrött és szétázott magazinokat vagyok kénytelen olvasni mintha azokat több hónapnyi hányódás után valamelyik kóbor kutya szájából menekítettem volna ki…

Olvasom a Narancs utolsó oldalán, hogy ha Réz Andrásnak választania kellene a celebség és a halál között, akkor ő az öngyilkosság egy igen fájdalmas módját választaná. Nyilatkozta ezt egy bulvárlap online kiadásának. Hát nem tudom, de már ez utóbbi tény is, meg hogy hol publikál, meg hogy kikkel veszi körül magát arra enged következtetni, hogy kezdheti megnyúzni magát egy életlen késsel, hogy aztán sóban hemperegjen meg. Mert egy ilyen okos és öreg esztéta igazán tudhatná, hogy a celebség nem annyira az egyén döntésétől, mint inkább a bulvársajtó fogyasztóitól függ.

Megvettem az utolsó Wan2 magazint. Ez nem csak azt jelenti, hogy a legfrissebbet, hanem azt is, hogy többet nem veszek. Valószínűleg. Mióta a Hamu és Gyémánt vette át a lapot azóta színvonal lassan de biztosan elkezdett ereszkedni. Egyre több lett a hirdetésnek látszó cikk és a cikknek látszó hirdetés. Egyre nagyobbak lettek a képek és egyre kisebbek a lényegi információt is hordozó cikkek. De a kiskaput most az tette be, hogy a vizuális megjelenítést kicsavarták a José-ék kezéből és valami kontár bandára bízták! A borító is felér egy gyomorrontással, de a belívek már egész egyszerűen a törvénysértés határait súrolják. Belülről. Kaotikus, fantáziátlan, tompa és igénytelen az egész. Botrányosak a fotók, és nehogy azt mondja nekem valaki, hogy a mai világban nem lehet két perc alatt hozzájutni egy nyomdai minőségű NME awards logóhoz...
Ilyen munkát én akkor sem adnék ki a kezem közül, ha pisztolyt szorítanának a halántékomhoz.

Pánik!
Csütörtök dél, illetve már délután van, és sehol sincsen Magyar Narancs.  Ilyet csak előfizető korban éltem meg. De most mi van?

A friss Szabadföld második oldalán megjelent egy velem készült interjú. Interjúcska. A Vidék hetilapjában a vidéki gyerek. Teljesen rendben van az írás, a lap sem rossz. Egyébként. Kár hogy a címlapon a Győzike virít...

Egy vegetáriánus étterem vezetője látván a növekvő vendégszámot és érzékelvén a sikereket, úgy döntött elébe megy a dolgoknak és felgyorsítja a folyamatot. Először is kirúgta séfet, az étlapról törölte a zöldségeket és a gulyás-pacal-steak vonalra váltott...
Majd kezeit dörzsölvén kaján mosollyal szélesre tárta a kaput a nagy profit előtt...
(Széles Gábor egyébként egy sikeres üzletember hírében áll. A kérdés már csak az, hogy napilapot miért zsigerből akar irányítani, amikor üzletileg is lehetne?)

Egy sajtóorgánummal kevesebb lesz a standon, amit lapozgatni fogok.
A Magyar Hírlap számomra megszűnt, és ezzel egy több mint tízéves kapcsolat is.
Kevesebbek lettünk így. Én is, a  Hírlap is, a független magyar sajtó is. De majd csak túléljük, és megtalálom majd valahol máshol a napi betevő nyomdafestékadagomat.