Nos, az előző bejegyzésben is megénekelt érpataki torpedó, no meg főleg a róla készült felvételek (stílszerűen) viharos sikert futottak be az interneten és egyéb médiumokban. Ez nem az én érdemem, és tőlem független, bár szívesen válaszoltam a kérdésekre, és mindenkinek rendelkezésére bocsájtottam a felvételeket. Ingyen. Annak, aki kérte. És általában kérték.
De volt, aki úgy gondolta, hogy amit az interneten talál az onnantól az övé. Tudom én, hogy kis hazánkban az internetezési kultúra még mindig gyerekcipőben jár, a szerzői jogok tisztelete meg kimerül a lemezkiadók és filmforgalmazók gazdasági érdekeinek védelmében, de akkor is elvárnám, hogy legalább az állami televízió jogszerűen járjon el. Igen. A Magyar Televízió volt az – egyedül – aki egyszerűen, kérdés és kérés nélkül ellopta majd a hírműsoraiban többször is lejátszotta az ominózus felvételt.
Az a terminus, hogy a "készítője feltöltötte egy közösségi oldalra", nem azt jelenti, hogy onnantól a közösségé, bárkié és akárkié a felvétel. Hogy le lehet tölteni és el lehet adni. Az azt jelenti, hogy ott azon oldalon meg lehet nézni, és ott azon az oldalon egy üzenetben el lehet kérni a tulajdonostól. Ahogy azt a TV2 és még sokan mások megtették. Nem egy időt és pénzt rabló gesztus...
Persze mit várok egy olyan rendszer kiszolgálójától, ahol az ember statisztikai adat, a jog pedig nem más mint bürokrácia...?

Várom ambiciózus ügyvédek jelentkezését, akiket motivál egy látványos precedens értékű ügy...