Újabb (a történelem süllyesztőjéből előkapott névvel fémjelzett) válságterv látott napvilágot ezúttal a mezőgazdaság fellendítésének ügyében. A pökhendi nacionalizmus és a szakmai hozzá nem értés itt is vezérfonal, ahogy az Első Orbán Kormány alatt megszokott családi gazdálkodás előtérbe tolása is. Meg a háztájié. Hát nekem van némi rálátásom a falusi gazdálkodásra meg a mezőgazdasági munkára, úgyhogy nem én vagyok valószínűleg ennek a demagóg marhaságnak a célpontja.

Szerintem magyar mezőgazdaság nem létezik és addig nem is fog, amíg terület alapú a támogatás, és nem szövetkeznek az ágazati résztvevők. Egyébként meg évek óta szajkózom, hogy a megújuló energiaforrások (bioetanol, biodízel, energiafű) felé kellene tendálni, nem a kádárista háztáji gazdálkodást favorizálni. Értem én hogy a vezérben felébredt a kis falusi gyerek oszt nosztalgiázik, csak épp (sok minden más mellett) elfelejti, hogy a háztáji gazdálkodás leginkább azért jött létre hogy a falusi paraszt is tudjon legálisan GMK-zni, (meg hogy egy kicsit tupírozzunk a sertéságazat statisztikai mutatóin). Szóval a személyes érzelmeknek nem ez a helyes, és felelősségteljes megnyilvánulása. Ez megint csak parasztvakítás.

A családi gazdaság zsákutca, ennek ráadásul a terület alapú támogatási rendszer is alátesz. Az ugyanis egyértelműen a félfeudális Horthy érára hasonlító szerkezetben kulminált (kevés nagygazda, sok „nadrágszíj” telek). Ami végső soron nem lenne baj, de a központi (ráadásul garantált áras) felvásárlás torzítja a piacot, és semmi nem motiválja a gazdákat, hogy kikerüljenek a (viszonylagosan) kis munkaerő ráfordítással termelhető gabonafélék bűvköréből.

És ha külföldiek megveszik a (szent magyar anya- és termő-) földet, nem fogják másfél méter vastagságban felszedni és zsákokban elvinni. (Sőt a terményt sem, mert a mezőgazdaság úgy hatékony anyagilag, ha a piac és a feldolgozó ipar egybeesik a termőterülettel.) Viszont behozzák a tőkét és a technológiát, munkahelyet teremtenek, és ráadásul újra lesz értéke a földnek.