szuperapu

Újabb (a történelem süllyesztőjéből előkapott névvel fémjelzett) válságterv látott napvilágot ezúttal a mezőgazdaság fellendítésének ügyében. A pökhendi nacionalizmus és a szakmai hozzá nem értés itt is vezérfonal, ahogy az Első Orbán Kormány alatt megszokott családi gazdálkodás előtérbe tolása is. Meg a háztájié. Hát nekem van némi rálátásom a falusi gazdálkodásra meg a mezőgazdasági munkára, úgyhogy nem én vagyok valószínűleg ennek a demagóg marhaságnak a célpontja.

Szerintem magyar mezőgazdaság nem létezik és addig nem is fog, amíg terület alapú a támogatás, és nem szövetkeznek az ágazati résztvevők. Egyébként meg évek óta szajkózom, hogy a megújuló energiaforrások (bioetanol, biodízel, energiafű) felé kellene tendálni, nem a kádárista háztáji gazdálkodást favorizálni. Értem én hogy a vezérben felébredt a kis falusi gyerek oszt nosztalgiázik, csak épp (sok minden más mellett) elfelejti, hogy a háztáji gazdálkodás leginkább azért jött létre hogy a falusi paraszt is tudjon legálisan GMK-zni, (meg hogy egy kicsit tupírozzunk a sertéságazat statisztikai mutatóin). Szóval a személyes érzelmeknek nem ez a helyes, és felelősségteljes megnyilvánulása. Ez megint csak parasztvakítás.

A családi gazdaság zsákutca, ennek ráadásul a terület alapú támogatási rendszer is alátesz. Az ugyanis egyértelműen a félfeudális Horthy érára hasonlító szerkezetben kulminált (kevés nagygazda, sok „nadrágszíj” telek). Ami végső soron nem lenne baj, de a központi (ráadásul garantált áras) felvásárlás torzítja a piacot, és semmi nem motiválja a gazdákat, hogy kikerüljenek a (viszonylagosan) kis munkaerő ráfordítással termelhető gabonafélék bűvköréből.

És ha külföldiek megveszik a (szent magyar anya- és termő-) földet, nem fogják másfél méter vastagságban felszedni és zsákokban elvinni. (Sőt a terményt sem, mert a mezőgazdaság úgy hatékony anyagilag, ha a piac és a feldolgozó ipar egybeesik a termőterülettel.) Viszont behozzák a tőkét és a technológiát, munkahelyet teremtenek, és ráadásul újra lesz értéke a földnek.

Cirkuszban voltunk nemrég. Igazi faluszélen felhúzott kissátras családi vállalkozásban működtetett vándorcirkuszban. A bűvész volt az állatidomár, és a zsonglőr, a bohóc egyben a tűznyelő is. Olyan kicsi volt a  porond ahová állatszám gyanánt csak pónik fértek be. Azok is csak egyesével. De amellett hogy időutazás volt (aláfestő zene: italo-diszkó), nagyon jól szórakoztunk. Talán csak akkor éreztem magam kínosan, amikor egy fiatal hölgy erotikusnak messziről sem tűnő hastáncot imitálva tíz percig kínzott egy óriáskígyót. Na, azt az egyet kihagytam volna…

Választási ciklus vége felé közeledve mindig meglódulnak az építkezések, fejlesztések. Úgy országos, mint önkormányzati szinten. Kis falunkban sincsen ez másképp. Az olyan látványos és látszat beruházások mellett, mint a járdafelújítás és fahídépítés, most két nagyobb volumenű fejlesztés is elindult. Az egyik a szennyvízelvezetés, a másik a szemétgyűjtés terén, amit halványzöld környezettudatos ember lévén kimondottan örömmel vettem. Annak ellenére, hogy a családi költségvetést mindkettő jelentősen megterheli. A csatorna kiépítése havi 2800 forint lesz öt éven át, ehhez jön még a rácsatlakozás költsége, és majd a csatornadíj. A szemétszállítás díja pedig az eddigi jelképesnek mondható évi 600-ról havi 1280 forintra ugrik, viszont lesz szelektív hulladékgyűjtő sziget is a faluban. Ezzel jelentős áldozatot hozunk a Földért és a jövőért, szóval legalább öt évig ne kérjen tőlem pénzt egyik zöld szervezet se…

Tudom, hogy valószínűleg agyamra ment a falusi levegő, de úgy vélem, hogy nincs is jobb rekreációs elfoglaltság, mint játszó/verekedő/szundikáló kölyökmacskákat nézni.

A tegnapi juhsajt okán most szeretném világgá kürtölni, hogy kis falunkban a Fuchs család olyan tejtermékekkel látja el a piacot hogy arra szavakat is nehéz találni. Vajat, túrót és tejfölt már csak tőlük veszünk mert teljesen más dimenzióba helyezte az ízlelőbimbóinkat a témában. A gyümölcsös joghurtjaik is fantasztikusak, és olyan sajtokat és gomolyákat árulnak, hogy csak na. Mindezek tetejébe még olcsónak mondhatóak. És a Fővám téri Nagycsarnok őstermelői szekciójában, hátul is lehet tőlük vásárolni, hogy a fővárosiak se maradjanak ki a jóból.

Jut eszembe! Ha a dohányzás egyfajta indián átok, akkor a tűzijáték meg kínai lehet. A kutyáknak mindenféleképpen. A mi házőrzőnk eléggé megszenvedte megint a simabőrüek nemzetségének szokásos évzáró örömködését. Kíváncsi lennék, hogy azon falumbeliek, akik a gazdasági válság ellenére ilyesfajta szórakozásba invesztáltak, vajon mivel nyugtatták le a saját ebüket. Merthogy nekik is van az biztos...

Gazdasági válság ide, takarékoskodás oda, karácsony előtt megbolondulnak az emberek. És most nem arra gondolok, hogy ilyenkor mindenkin elhatalmasodik a fogyasztási ösztön és mindenki kényszeredetten próbálja tárgyiasítani az érzéseit, hanem a mostanában elharapódzó díszítési lázra. Nem csak a nagyvárosok frekventált utcáinak felcicomázására, hanem a családi házak sokszor a tulajdonosának ízlésbeli hiányosságát hirdető kivilágítására is. Kicsiny falunk lakói is szép számmal gondolhatják úgy, hogy ezzel megerősíthetik ünnepi hangulatukat, illetve azt a világ elé tárhatják. Lelkük rajta. Egy biztos, a lányaim óvodából hazavezető útját sikerült ezzel megszínesíteni.

Egy baj van kicsiny falunkkal, hogy 35 kilométerre a fővárostól nincsen kábel, se telefon, se tv, se internet. Illetve most már van..., de milyen?
Nincs egy éve, hogy a HFC Network behálózta településünket meg még három környező falut, és mivel a hűségszerződésink most már lehetővé tették, gondoltuk mi is váltunk. Meg is rendeltem a cég nem túl bizalomgerjesztő külalakú honlapján a szolgáltatásokat. Majd egy hónap múlva telefonáltam, és mivel ott azt ígérték, hogy két hét múlva visszahívnak küldtem egy e-mailt is. Rá egy hétre felhívtak hogy másnap délelőtt jönnének, de én közöltem, hogy kicsit nagyobb mozgásteret is hagyhatnának, mivel dolgozó emberként nem tudom csak úgy ukk-mukk-fukk szabaddá tenni magamat. Valószínűleg megsértődtek mert azóta nem jelentkeztek. És közben eltelt egy újabb hónap...
Persze már nem is akarok élni a szolgáltatásaik által nyújtott örömökkel, mert elég csak belegondolni, hogy egy ilyen cégnek milyen lehet a szerviz vagy helpdesk szolgáltatása. És vajon hogyan viszonyulhat az ügyfélhez, ha annak a pénzét már magánál tudhatja?
Élek a gyanúval, hogy valami kistérségi fejlesztési-pályázatról lehet a háttérben, amiben az ügyfél csak felesleges kolonc, aki csak felesleges adminisztrációval, munkával és pénzkidobással jár, ami csökkenti a pályázati pénzek élvezeti értékét...

Nagyon nem szeretem a Family Frost kocsijainak a szignálját! Nem azért, mert primitív és idegesítő, mert ez gondolom tudatos, és célravezető. Hanem azért mert a kutyánknak szemmel láthatóan fizikai fájdalmat okoz ez a hang. És így van ezzel a környék összes nagy testű kutyája. Már a sárga autó érkezése előtt percekkel a kutya szűköl, majd szívet tépően vonyítani kezd, pedig mi még nem is halljuk az iszonyatos zenebonát. Nem értem, hogy miért nem szállt rá még egyetlen állatvédő sem a témára? Nem lehetne megváltoztatni a frekvenciát?
És ha már..., akkor lehetne emberbarátibb a dallama is...

Kaptunk egy éretesítést. Tüdőszűrésről. Helyszín, dátum, miegymás. Az időpont konkrétan jövő hét kedd, 9 és 14 óra között. És kéretik mindenkit, hogy lehetőleg ne munkaidőben menjen!
(No komment - mondanám, ha ez nem egy blog lenne. De az.)
Én minden esetre megpróbálok addig olyan munkahelyet találni ahol esti műszakba tudok menni, vagy elmegyek munkanélkülire...

Meg van, hogy miből fogok meggazdagodni!
Magántrafipax. Mert most már ilyen is van. Lehet. És nem is egy hamvában holt gondolat. Minek terheljük a rendőrséget olyasmivel amit a civilek is meg tudnak oldani? Főleg ha motiválva vannak. Anyagilag is.
Mondjuk kis portánk előtt leállítom a mérőműszert, sőt felszerelem az perszre, hajnalban beállítom Szentlászló irányába, délután meg Gödöllő felé, aztán csak begyűjtöm a nagy pénzeket a száguldozóktól. Akikből nem kevés van a faluszélen.
Persze a legtöbbnek az első héten ugrana a jogosítványa és erősen megcsappanna a piac... De legalább csendesebb és nyugodtabb lenne a környék!

Évek óta nem mozgok olyan rendszerességgel és intenzitással, mint ahogy azt az egészséges életmód megkívánná. Hát most elérkezett az idő a váltásra! Ha már a nagylány kihasználja kis falunk adottságait (konkrétan az uszodát), akkor én miért ne? Heti két-három alakalom és annyiszor pár kilométer jól fog esni, arról nem is beszélve, hogy a hirtelen meggyarapodott súlyomat is könnyebben tudom talán kordában tartani.
Meg hát ugye: ép testben ép lélek...

Mögöttünk egy hosszú hétvége, amit tegnap egy igazi falusi majálissal akartunk megkoronázni. A nagylány szolgáltatta az apropót, mivelhogy szereplést vállalt az óvoda táncos produkciójában. De az utolsó előtti pillanatban visszamondta fellépést csökkentve ezzel a műsor élvezeti értékét. Főként a mi szempontunkból. Hiába bizonygattam neki a közösségi élmény szocializációban és az egyéni jellemfejlődésben játszott hatalmas szerepét..., falra hányt borsó, és egyéb konyhakerti hüvelyes.
Maradt a fűnyírás. Avagy a munka ünnepét megint munkával ünnepeltem.

Kis falunkban az önkormányzat valahonnan megneszelte, hogy jövő kulcsa nem a nyugdíjasok hanem kisgyerekes fiatalok támogatásában rejlik. Első körben minden óvódás kapott egy bakancsot. Hát, minimum furcsa gesztus. Félreértés ne essék, nagyon örülünk, de hány gyerek járt eddig mezítláb az óvodába?!?
Szóval inkább az óvodai játszótérre költötték volna pénzt, az a nyugdíjasoknak is nagyobb vizuális élményt jelentett volna. Most meg biztos zúgolódni fognak, mi meg retteghetünk a Összevont Szemöldökű Szabadcsapatok bosszújától.

A nejem szerint szociábilisebbnek kellene lenünk, mondjuk szóba elegyedhetnénk a többi szülővel. Merthogy mégiscsak falun élünk, és ezekkel a kölkökkel fog felnőni a nagylány, és jobb ha mielőbb megismerjük őket.
Hát az igazat megvallva nem igazán értem mit akar ezzel.
Talán már most ki kellene herélnem a potenciális gazfickókat?!