szuperapu

A nyári szünet beállta előtti nagy szertartások egyike, hogy az úszásoktatáson, a folyó évben történteket demonstrálva, nyílt napot tartanak. A nagyobbik tündérhercegnőm idei fejlődése igen látványos, még az apai elfogultságomat elhagyva is azt kell mondanom, hogy nagyon ügyes. Most már nem csak jól érzi magát a vízben, de olyan mozdulatsorokat is be tud mutatni, amik határozottan úszásra emlékeztetnek. Mondhatni tud úszni a gyerek. Nem hagynám a mély vízben felügyelet nélkül, de ha a légzéstechnikája egy kicsit javul, akkor akár vízbiztosnak is titulálhatjuk.
(Update jelleggel videó itt)

Ma megnézhettük a nagyobbik porontyunkat miközben részt vett a rendes heti úszásoktatáson, illetve, hogy mire jutott a tanév során a témában. Nem mondhatnám, hogy jó eséllyel indulna a korosztályos bajnokságon, de a vízfekvését és a vitálkapacitását tekintve bizakodhatóak lehetünk, hogy nem lesz ez mindig így. És ami a legfontosabb, hogy a 45 perc alatt egy pillanatra sem lankadt a lelkesedése, végig jól érezte magát, annak ellenére, hogy a közönség előtt szereplés (legyen az akár csak a legszűkebb család) általában erőteljesen visszaveti még rutinszintű cselekvési sorok elvégzésében is.
Most azon dilemmázunk, hogy az edzőnő ajánlását megfontolva beírassuk-e egy intenzív két hetes tanfolyamra...

Évek óta nem mozgok olyan rendszerességgel és intenzitással, mint ahogy azt az egészséges életmód megkívánná. Hát most elérkezett az idő a váltásra! Ha már a nagylány kihasználja kis falunk adottságait (konkrétan az uszodát), akkor én miért ne? Heti két-három alakalom és annyiszor pár kilométer jól fog esni, arról nem is beszélve, hogy a hirtelen meggyarapodott súlyomat is könnyebben tudom talán kordában tartani.
Meg hát ugye: ép testben ép lélek...

Úszásra jár a nagylány, és állítólag van némi tehetsége hozzá. Ezt én nem tudom megítélni, mert egyrészt elfogult vagyok, másrészt meg nem értek annyira az úszáshoz, hogy egy négyéves kislány vízfekvéséből bárminemű következtetéseket vonjak le. De ez nem is nagyon érdekel a dolgok jelenlegi periódusában, a lényeg hogy a kiscsaj élvezi a dolgot. Például azt hogy aprópénzt kell felszedniük a medence aljáról. Ami izgalmasnak hangzik, de szerintem a feladat pedagógiailag kicsit aggályosnak tűnik. Mert  már így is eléggé anyagias ez a világ, és még a végén csak akkor lesz hajlandó vízbe menni a gyerek ha fizetnek neki...

A kisebbik tündérhercegnőm egyre többször keseredik el azon tényen reggelente, hogy még nem érte el az óvodai ellátáshoz szükséges 3 éves életkort. Hát még ha tudatosul benne, hogy a nővére hetente egyszer, ezen ellátás keretében, jövő héttől úszásoktatásban részesül. Megszakad szíve! Persze nagylány meg örül. Na nem a testvérkéje bánatának, hanem annak, hogy a szülei olyan falut választottak lakhelyül, ahol uszoda is van.
Hát, körültekintőek voltunk...

Kezdődik az úszó EB!
Kapásból magyar sikerrel. Merthogy kezdődik. Kár hogy ezért önmagunkat kellet legyőzni, méghozzá egy elég csúnya meccsen. De ez a múlté, lehet szurkolni, meg örülni, meg virtuálisan sportolni.