Hát kedves internetező gyerekek, rég röhögtem ilyen jót, ráadásul nyilvános helyen (a metrón utazva) amikoris elolvastam a hírt, miszerint, film készül az Aranybullából, aminek ráadásul a forgatókönyvét Rákay Philip, zenetévés bemondóból hivatásos seggnyalóvá avánzsált multifunkcionális bohóc írja majd.
Jó, oké, tekintsünk el attól a nyilvánvalótól, hogy maga az aranybulla egy függőpecsét, tehát az erről szóló film elég statikus, ergo valószínüleg rém unalmas lenne. Szóval, viccet félretéve, vegyük alapanyagnak a II. András által deklarált 1222-es törvénycsomagot. De ez dramaturgiailag még mindig nem feltételez sok jót. Mondanivalót, látványt, vagy épp cselekményt meg aztán végképp nem.
Persze értem én, hogy a jelenlegi rezsim valami perverz okból nagyon szeret a régmúltba révedni, és az utolsó Árpádházi királyunk évszázadokon átívelő (gránitszilárdságú) törvényei (amik ráadásul fenemód keresztényiek voltak), akár hivatkozási alapnak is tekinthetőek volnának. De. Ha az a de nem lenne.
Mert bár ezek a törvények a nemesség érdekeit védték a király ellenében, igazából egy elnyomó és kirekesztő rendszert alkottak, és védték azt, több mint 600 évig. (Az hogy antiszemitább volt, mint a náci Németország törvénykezése, most és itt, elhanyagolható mellékszál.) A lényeg hogy ez a törvénycsomag a későbbiekben sikeresen konzerválta hazánkat egy mintegy 200 éves elmaradásban. Az 1849-es április törvények ezt részben, és időlegesen próbálták orvosolni, de ugye az ismert okok miatt ez nem volt tartós, és a dolgok egy neofeudális Horthy rendszerben kulminálódtak.
Értem én, hogy ez utóbbi az álkeresztény, köldöknéző, történelemből kegyelemkettessel átengedett plebs egyik kedvenc aranykora, de ez akkor sem téma. És amilyen szerencsénk van, ezt is be akarják majd építeni a történelemoktatásba, mint a pozsonyi csatáról szóló valaminek kinéző történelemhamisító lázálmot
Utolsó kommentek