szuperapu

Tudom, hogy a kormány ténykedése ellenére kifelé mászunk éppen a gazdasági válságból, de a makrogazdasági mutatók és a tőzsdeindex egyelőre még nem gyűrűzött be a családi költségvetésbe. Így hát tovább dívik a kotyvasztás konyhafronton, miszerint a receptet és a menüt a fellelhető hozzávalók határozzák meg. Persze ez nem feltétlenül olyan rossz, mint amilyenek hangzik.
A minap például egy egész pofás kis hallevest sikerült összedobnom, és ezzel a fagyasztóban hencsergő tengeri halfilé és haltörzs dirib-darabok léptek elő maradékból főszereplővé. Olajon újhagyma és tört chili kíséretében kicsit megpirítottam a még apróbbra vágott és besózott halat, megszórtam őrölt koriandermaggal majd felöntöttem kókusztejjel (ami jelen esetben házilag készült: kókuszreszeléket leforráztam forró tejjel aztán hagytam kihűlni) és csirke alaplével (ami jelen esetben vizet és egy leveskockát takart). Ízesítésként méz és citromlé került még a fazékba, aztán rövid forralás. Kifőtt spagetti tésztára szedve szervíroztam.
Ilyen amikor nem a lét határozza meg a tudatot, hanem a tudat a (hal)lét...

Gombaleves fronton valahogy kicsit mindig is lyukas volt a repertoárom, de ez a szombat óta a múlté, mert sikerült összekotyvasztanom egy olyan kombinációt, ami szó szerint állati. Mármint az összetevőket tekintve.
Egy marék apróra szecskázott medvehagymát és valamivel több rókagombát úgy tíz deka vajon kicsit megpároltam felöntöttem húslével meg egy kis félszáraz fehérborral. Felfőztem, belemorzsoltam öt deka füstölt kecskegomolyát, majd másfél deci tejszín és két evőkanál mustár keverékével besűrítettem. Só meg bors - ízlés és szükség szerint.
Jóétvággyal fogyasztandó, a maradék fehérborral kísérve. Már ha ez utóbbit nem kóstoltuk be főzés közben…