szuperapu

Tudom, hogy a kormány ténykedése ellenére kifelé mászunk éppen a gazdasági válságból, de a makrogazdasági mutatók és a tőzsdeindex egyelőre még nem gyűrűzött be a családi költségvetésbe. Így hát tovább dívik a kotyvasztás konyhafronton, miszerint a receptet és a menüt a fellelhető hozzávalók határozzák meg. Persze ez nem feltétlenül olyan rossz, mint amilyenek hangzik.
A minap például egy egész pofás kis hallevest sikerült összedobnom, és ezzel a fagyasztóban hencsergő tengeri halfilé és haltörzs dirib-darabok léptek elő maradékból főszereplővé. Olajon újhagyma és tört chili kíséretében kicsit megpirítottam a még apróbbra vágott és besózott halat, megszórtam őrölt koriandermaggal majd felöntöttem kókusztejjel (ami jelen esetben házilag készült: kókuszreszeléket leforráztam forró tejjel aztán hagytam kihűlni) és csirke alaplével (ami jelen esetben vizet és egy leveskockát takart). Ízesítésként méz és citromlé került még a fazékba, aztán rövid forralás. Kifőtt spagetti tésztára szedve szervíroztam.
Ilyen amikor nem a lét határozza meg a tudatot, hanem a tudat a (hal)lét...

A tőkehal filével mindig bajban vagyok. Vékony kis semmilyen szeletek, amikkel nehéz dolgozni, mert törnek, és aminek jó része víz. Viszont olcsón hozzá lehet jutni, tehát rendszerint lazán besétálok a csapdába, amiből aztán a konyhában próbálkozom kimászni. Többszöri balul elsült kísérletezés után most úgy néz ki megvan a sikerhez vezető recept.
Tehát: kiolvasztjuk a filéket majd papírtörlő és finom nyomkodás segítségével eltávolítjuk a felesleges vizet. Illetve annak egy jelentős részét. A szeletek egyik felét meglocsoljuk egy kis citromlével, sózzuk, borsozzuk, majd megszórjuk kókuszreszelékkel és ízlés szerinti mennyiségben száraz tört chilivel (véletlenül sem őrölt pirospaprikával). A haldarabok másik felét békén hagyjuk, sőt állni hagyjuk azt is amelyiket befűszereztük. Egy serpenyőt felforrósítunk kis olajat öntünk bele és a szeleteket a fűszeres felükkel lefelé fordítva hirtelen megpirítjuk, közben a felfelé néző felüket fentebb taglalt módon ugyancsak befűszerezzük majd óvatosan de határozattan megfordítjuk. További rövid pirítás után óvatosan de határozattan tányérra helyezzük, körítjük, majd fogyasztjuk, és fehérbort öntünk utána a torkunkon át.
Jóétvágy!

Tegnap egy újabb variációt kreáltam halas szendvics témakörében. Mivel a Leningrad nevezetű orosz ska-punk-rock-etno banda hatására erősen húz a szívem a ruszkikhoz ezúttal ruszlival (magyarul: ecetes, hagymás pácolt hering).
A megvajazott sajtos kifli ágyba apró méretű halakat fektetünk (a nagyokat gerincük és uszonyuk eltávolítása után daraboljuk, különben fogyasztás közben megszöknek). Erre jön még apróra metélt újhagyma és paradicsomkarikák és majonéz. Rövid idejű összeszoktatás után mohón fogyasztjuk.
Stílszerűen vodkával hígíthatjuk.

A romokban álló konyha a szendvicsek irányába tolta el a gasztronómiai kreativitásomat. Megint egy halkonzerves verzióval kedveskedtem magamnak. Zsömle, teavaj, olajos füstölt sprotni, paradicsom, kapros-vöröshagymás-sós-citromos tejföl, vékony szelet sonka.
Utána természetszerűleg: sör.

Összeraktam egy olyan tonhalas szendvicset, hogy hét nyelven beszél. Mármint a szendvics, mert ugye a tonhal...
Szóval. Tökmagos stangli, teavaj, olajos tonhal konzerv, vékonyra szeletel paradicsom és kígyóuborka, olajbogyó, majonéz, meg negyedóra várakozás (csak hogy összeszottyosodjon). Utána meg sör.