szuperapu

Mostanság nem nagyon főzök. Nem nagyon van kinek, és igazából nincs is hol, a mostani konyhám csak jelzés értékű. De enni azért kell, és nem mindig lehet a tápanyagokat a maguk nyers valójában bevinni a szervezetbe. Persze a gasztronómia hanyagolása az alapanyagok fellelhetőségén, és spektrumának beszűkülésén is meglátszik. A minap is csak tojás, krumpli, szikkadt kenyér, majonéz és némi hagyma volt hirtelen elérhető. A majonézes krumplisaláta helyett, kis gondolkodás után sikerült megalkotnom azt a szendvicset ami akár a családi legendárium része is lehet majdan.

Két szelet bundáskenyér közé majonézes hagymás krumplichips került!
Utána sör. Meg az özönvíz...

Tegnap vacsorára improvizáltam egy hamburgert imitáló szendvicset, mivel vasárnapi ebéd készítése közben félrerakott egy szelet sertéscomb már sürgős felhasználás után kiáltott. A nevezett ujjnyi vastag féltenyérnyi (zsemle-kompatibilis méretű) húsdarabot besóztam, bedörzsöltem gyömbérporral és zúzott szárított chilivel, és kis pihentetés után röpült is a felforrósított serpenyőbe. Miután mindkét oldalát megpirítottam löttyintettem rá egy kis olajat, majd mellészórtam egy fél fej hagymát szeletelve. Mikor a hagyma színe kezdett a húséhoz idomulni az elegy sörért kiáltott, én meg nem vagyok semmi jónak elrontója (a sör meg végképp nem) tehát a végső fázist a hús féldecinyi sörgőzben vette fel.
A hús és a hagyma a kettévágott és megpirított zsemlébe került kiegészítve apróra vágott újhagyma, paradicsom és uborka karikák valamint mustár és ketchup kíséretében. Opcionálisan a húsra rá lehet olvasztani egy szelet jófajta  sajtot. Mondjuk goudát. Mellé sör.
És kiderült: egy nem elég…

Már említettem, hogy az egyik kedvenc állatom a nyúl. Persze úgy, mint fehérjeforrás. Hát nem olyan régen több példány is a fagyasztóládánkban landolt, onnan pedig változatos formában került a családi asztalra. Még szendvics formájában is. Mégpedig ezen algoritmus mentén:
Egy kisebb, cirka félkilós nyulat füstölt szalonnával megtűzdelve, sóval, rozmaringgal, őrölt köménnyel, kakukkfűvel, tárkonnyal, mustárral ízesítve megsütöttem, majd a csontjáról leválasztva a húst felcsíkoztam. Miközben ezzel foglalatoskodtam egy felszeletelt nagy fej vöröshagyma csendesen pironkodott a gáztűzhelyen. A minibagetteket félbevágtam vágott felüket megpirítottam, majd ugyanezen felületeket megkentem vajjal (ami vallási meggyőződés okán akár lehet margarin is). A két fél közé aztán berétegeztem a húst és hagymát, amire mustár és frissen őrölt bors kerül. Mellé savanyú káposzta (hamár nyúl), kísérőnek meg sör.
És a szokásos jóétvágy!

Tragikus hirtelenséggel beköszöntött a hideg, és ilyenkor tradicionális és gyakorlati megfontolásból felértékelődik a szalonna, mint gasztronómiai alapvetés. Ezen okból most látom elérkezettnek az időt, hogy az internetező gyerekek elé tárjam a nemrég feltalált esszenciális magyar szendvicsemet, aminek egyik főszereplője ez a nagyszerű húsipari termék!
Hozzávalók, úgy is mint, rétegek, és úgy is mint a magyar konyha alapkövei:
egy szelet fehér kenyér, két kanál tejföl, őrölt bors és piros paprika, apróra vágott vöröshagyma (vagy újhagyma), felkockázott füstölt kolozsvári szalonna.
Kísérőnek fröccs.
Jóétvágyat!

Miután elolvastam Douglas Adams korszakalkotó ötrészes trilógiáját, sokáig élt bennem a vágy, hogy szendvicskészítő leszek. Egy messzi-messzi galaxisban. De mára már letettem ez irányú terveimről. A szendvicsek maradtak, de a motiváció most már az, hogy egyszer majd szuperebbnél szuperebb kreálmányokkal tölthessem meg a tündérhercegnőim tízórais dobozát.
A tegnapi fejlesztés az alábbi módon rétegződött:
kenyér, vaj, pulykasonka, Pannónia sajt, vajon párolt spenót levelek, frissen őrölt bors, fokhagymás-szerecsendiós tejföl, kenyér.

Tegnap egy újabb variációt kreáltam halas szendvics témakörében. Mivel a Leningrad nevezetű orosz ska-punk-rock-etno banda hatására erősen húz a szívem a ruszkikhoz ezúttal ruszlival (magyarul: ecetes, hagymás pácolt hering).
A megvajazott sajtos kifli ágyba apró méretű halakat fektetünk (a nagyokat gerincük és uszonyuk eltávolítása után daraboljuk, különben fogyasztás közben megszöknek). Erre jön még apróra metélt újhagyma és paradicsomkarikák és majonéz. Rövid idejű összeszoktatás után mohón fogyasztjuk.
Stílszerűen vodkával hígíthatjuk.

A romokban álló konyha a szendvicsek irányába tolta el a gasztronómiai kreativitásomat. Megint egy halkonzerves verzióval kedveskedtem magamnak. Zsömle, teavaj, olajos füstölt sprotni, paradicsom, kapros-vöröshagymás-sós-citromos tejföl, vékony szelet sonka.
Utána természetszerűleg: sör.

Összeraktam egy olyan tonhalas szendvicset, hogy hét nyelven beszél. Mármint a szendvics, mert ugye a tonhal...
Szóval. Tökmagos stangli, teavaj, olajos tonhal konzerv, vékonyra szeletel paradicsom és kígyóuborka, olajbogyó, majonéz, meg negyedóra várakozás (csak hogy összeszottyosodjon). Utána meg sör.