szuperapu

Mostanság nem nagyon főzök. Nem nagyon van kinek, és igazából nincs is hol, a mostani konyhám csak jelzés értékű. De enni azért kell, és nem mindig lehet a tápanyagokat a maguk nyers valójában bevinni a szervezetbe. Persze a gasztronómia hanyagolása az alapanyagok fellelhetőségén, és spektrumának beszűkülésén is meglátszik. A minap is csak tojás, krumpli, szikkadt kenyér, majonéz és némi hagyma volt hirtelen elérhető. A majonézes krumplisaláta helyett, kis gondolkodás után sikerült megalkotnom azt a szendvicset ami akár a családi legendárium része is lehet majdan.

Két szelet bundáskenyér közé majonézes hagymás krumplichips került!
Utána sör. Meg az özönvíz...

Közeledik a húsvét, ami sosem volt a legkedveltebb ünnepem. Túl sok körülötte a felhajtás, a külsőség, a felesleges tradíció. Próbáltam is kivonni magamat belőle mindig is amennyire tőlem tellett, de mióta a porontyaim a szocializáció rögös útjára léptek, és az óvodai élet is jelentősen befolyásolja a mindennapjaikat, azóta ez már csak hiú ábránd. Kénytelen vagyok a tésztagyúrást tojásfújással nehezíteni…

Ez a nagy gazdasági válság egy valamire jó: megtanít spórolni. És legitimálja  kotyvasztást, amit én oly nagy élvezettel szeretek művelni.
A maradékok egyik legjobb felhasználási módja nálam az omlett. Pár perc alatt kész és meglehetősen laktató. A spájzban kallódó zöldségeket (pl. hagyma, sárgarépa, gomba, petrezselyemzöld, cukkini, zeller, stb.) szabadon választott keverési arányban apróra vágva kis olajon megfonnyasztjuk, rádobjuk a hűtőben talált sonkát felcsíkozva, szórunk rá egy kis szezámmagot, majd az egészre rázuttyantunk 4-5 habosra vert tojást. Amikor az alja megsült egy tányér segítségével megfordítjuk, kicsit még sütjük, majd megszórjuk reszelt sajttal és félbehajtjuk, majd azon melegében befaljuk.
Kisérhetjük sörrel, borral... jóétvággyal.

Text kolléga 50 tojásról szóló bejegyzése régi emlékeket segített felidézni, merthogy több mint tíz évvel ezelőtt bennem is felmerült a kérdés a tojásfogyasztás mennyiségi határait illetőleg. Az én elmélkedésemet kicsit komolyabbá az a tény tette, hogy egy kocsmai beszélgetés keretein belül folyt, és az elfogyasztott italmennyiségnek és a nagy pofámnak köszönhetően fogadással zárult.
Mivel az ötven darab elfogyasztása fizikai képtelenség, és az csak Paul Newman-nak sikerülhetett a „Bilincs és mosoly”-ban, maradtunk a 20 keményre főtt tojásnál, 20 perc alatt. Gyerekjáték – gondoltam, de a harmadiknál már csuklottam, a nyolcadiknál meg éreztem, hogy ezt bebuktam, úgy ahogy van. Aztán valahogy lendületet vettem, és 17 perc 19 másodperc alatt abszolváltam feladatot, begyűjtöttem az elismeréseket és a pénzt, majd diadalittasan távoztam. Távoztam volna, de egy biológus srác a lelkemre kötötte, hogy ha egy módom van rá minél előbb szabaduljak meg a gyomortartalmamtól, mert egyébként komoly életveszélynek és egyéb kellemetlen dolgoknak teszem ki magamat.
Hát, hányás nem fájt azóta sem annyira…

Továbbra is a kereslet határozza meg a piacot, így a családi konyha felhozatalát is, tehát maradok a leveseknél. Most éppen egy családi receptnél, amit a családi legendárium a Nyitrai dédnagyapám amerikai kiruccanásához köt. Az, hogy receptet a nélkülözés szülte, vagy valami indián törzs sámánja, azt nem tudni, mindenesetre én még nem találkoztam vele sehol. Ez a paradicsomos hagymaleves.
Sok-sok hagymát félkarika formában némi olajon kicsit megfuttatunk, majd felöntjük lehetőleg házi paradicsomlével és szükség szerint vízzel, hogy semmiképpen ne legyen olyan sűrű mint a hagyományos paradicsomlevesek. (A házi paradicsomléhez szükségünk lesz egy zacskó paradicsommagra és egy nagymamára, amihez adunk némi szabadidőt és opcionálisan üres üvegeket.) A fazékba, illetve a paradicsomlébe kerül ezután vastag hasábokra vágott krumpli, só, bors, esetleg cukor és/vagy ecet ízfokozás gyanánt. Amikor a krumpli már majdnem megfőtt, a forrásban levő levesbe ütünk egész tojásokat, mégpedig úgy, hogy egészben maradjanak. (A tojások száma a családtagok számától és azok tojáshoz való viszonyától függően változik, nálunk kettő per fő.) Ha tojások megfőttek, akkor megfőtt a leves.
Jóétvágyat!