Továbbra is a kereslet határozza meg a piacot, így a családi konyha felhozatalát is, tehát maradok a leveseknél. Most éppen egy családi receptnél, amit a családi legendárium a Nyitrai dédnagyapám amerikai kiruccanásához köt. Az, hogy receptet a nélkülözés szülte, vagy valami indián törzs sámánja, azt nem tudni, mindenesetre én még nem találkoztam vele sehol. Ez a paradicsomos hagymaleves.
Sok-sok hagymát félkarika formában némi olajon kicsit megfuttatunk, majd felöntjük lehetőleg házi paradicsomlével és szükség szerint vízzel, hogy semmiképpen ne legyen olyan sűrű mint a hagyományos paradicsomlevesek. (A házi paradicsomléhez szükségünk lesz egy zacskó paradicsommagra és egy nagymamára, amihez adunk némi szabadidőt és opcionálisan üres üvegeket.) A fazékba, illetve a paradicsomlébe kerül ezután vastag hasábokra vágott krumpli, só, bors, esetleg cukor és/vagy ecet ízfokozás gyanánt. Amikor a krumpli már majdnem megfőtt, a forrásban levő levesbe ütünk egész tojásokat, mégpedig úgy, hogy egészben maradjanak. (A tojások száma a családtagok számától és azok tojáshoz való viszonyától függően változik, nálunk kettő per fő.) Ha tojások megfőttek, akkor megfőtt a leves.
Jóétvágyat!