Text kolléga 50 tojásról szóló bejegyzése régi emlékeket segített felidézni, merthogy több mint tíz évvel ezelőtt bennem is felmerült a kérdés a tojásfogyasztás mennyiségi határait illetőleg. Az én elmélkedésemet kicsit komolyabbá az a tény tette, hogy egy kocsmai beszélgetés keretein belül folyt, és az elfogyasztott italmennyiségnek és a nagy pofámnak köszönhetően fogadással zárult.
Mivel az ötven darab elfogyasztása fizikai képtelenség, és az csak Paul Newman-nak sikerülhetett a „Bilincs és mosoly”-ban, maradtunk a 20 keményre főtt tojásnál, 20 perc alatt. Gyerekjáték – gondoltam, de a harmadiknál már csuklottam, a nyolcadiknál meg éreztem, hogy ezt bebuktam, úgy ahogy van. Aztán valahogy lendületet vettem, és 17 perc 19 másodperc alatt abszolváltam feladatot, begyűjtöttem az elismeréseket és a pénzt, majd diadalittasan távoztam. Távoztam volna, de egy biológus srác a lelkemre kötötte, hogy ha egy módom van rá minél előbb szabaduljak meg a gyomortartalmamtól, mert egyébként komoly életveszélynek és egyéb kellemetlen dolgoknak teszem ki magamat.
Hát, hányás nem fájt azóta sem annyira…