Már említettem, hogy az egyik kedvenc állatom a nyúl. Persze úgy, mint fehérjeforrás. Hát nem olyan régen több példány is a fagyasztóládánkban landolt, onnan pedig változatos formában került a családi asztalra. Még szendvics formájában is. Mégpedig ezen algoritmus mentén:
Egy kisebb, cirka félkilós nyulat füstölt szalonnával megtűzdelve, sóval, rozmaringgal, őrölt köménnyel, kakukkfűvel, tárkonnyal, mustárral ízesítve megsütöttem, majd a csontjáról leválasztva a húst felcsíkoztam. Miközben ezzel foglalatoskodtam egy felszeletelt nagy fej vöröshagyma csendesen pironkodott a gáztűzhelyen. A minibagetteket félbevágtam vágott felüket megpirítottam, majd ugyanezen felületeket megkentem vajjal (ami vallási meggyőződés okán akár lehet margarin is). A két fél közé aztán berétegeztem a húst és hagymát, amire mustár és frissen őrölt bors kerül. Mellé savanyú káposzta (hamár nyúl), kísérőnek meg sör.
És a szokásos jóétvágy!