szuperapu

Már említettem, hogy az egyik kedvenc állatom a nyúl. Persze úgy, mint fehérjeforrás. Hát nem olyan régen több példány is a fagyasztóládánkban landolt, onnan pedig változatos formában került a családi asztalra. Még szendvics formájában is. Mégpedig ezen algoritmus mentén:
Egy kisebb, cirka félkilós nyulat füstölt szalonnával megtűzdelve, sóval, rozmaringgal, őrölt köménnyel, kakukkfűvel, tárkonnyal, mustárral ízesítve megsütöttem, majd a csontjáról leválasztva a húst felcsíkoztam. Miközben ezzel foglalatoskodtam egy felszeletelt nagy fej vöröshagyma csendesen pironkodott a gáztűzhelyen. A minibagetteket félbevágtam vágott felüket megpirítottam, majd ugyanezen felületeket megkentem vajjal (ami vallási meggyőződés okán akár lehet margarin is). A két fél közé aztán berétegeztem a húst és hagymát, amire mustár és frissen őrölt bors kerül. Mellé savanyú káposzta (hamár nyúl), kísérőnek meg sör.
És a szokásos jóétvágy!

Nem titok hogy szenvedélyes húsevő vagyok. Az sem hogy a legtöbb szőrös jószágra is elsősorban ennivalóként tekintek. A lányaim - nem is annyira a tőlem hallottak miatt, hanem inkább a változatos konyhai menü és a falusi életforma okán – hasonlóan gondolkodnak, hamvas koruk ellenére. De hogy mennyire azon én is meglepődtem a minap. A következő párbeszéd zajlott le köztem és a nagyobbik között az óvodai öltözőben:
- Apa, képzeld volt bűvész is és tojásokat varázsolt a semmiből!
- Nyulat nem varázsolt?
- Azt nem.
- Én viszont igen! Kint van a csomagtartóban!
- Az csak hús…
Hazavittük, megsütöttük, megettük. És a hasunk sem fájdult meg, egy kicsit sem…

Táplálkozási szokásaink méltatlanul mellőzik a nyulat, mint alapanyagot. Pedig zsírmentes húsa egynemű és igen ízletes. (Persze az sem utolsó a jó tulajdonságainak sorában, hogy az ön- és fajreprodukciós képessége kiváló.) Én gyerekkorom óta imádom, bármilyen formában, és igen sokféleképpen elkészíthető. A hétvégén nálunk tavaszi zöldséges ragu képében került az asztalra.
A közel két kilós nyulat feldaraboltam, sóztam, borsoztam lisztben megforgattam, majd egy serpenyőben megpirítottam. Aztán átkerült egy fazékba. Rá meg a zöldségek. Három sárgarépa karikázva 4-5 zellerszár 1-1,5 centis darabokban, egy-egy fej vörös és lilahagyma négybe vágva, 5-6 gerezd fokhagyma egészben, egy fél csokor tárkony és néhány babérlevél. Aztán az egészet felöntöttem vízzel. Főzés közben az elegyet kiegészítettem fél zacskó előzőleg beáztatott szárított erdei gombával és két marék zöldbabbal. Aztán a végén még fél kiló aprószemű újkrumpli is beleugrott a fazékba, és már csak egy pici türelem...
Igazi egytálétel, négy főre.
Jóétvágy!

Tegnap vettem egy másfél kilós nyulat, mert mióta Béla bácsi felhagyott a nyúltenyésztéssel azóta nem ettünk és már kezdett hiányozni. Most egy teljesen új elkészítési módozatot sikerült összeimprovizálnom.
Első körben szétdobtam az állatot, majd hagyma, mustármag, babérlevél, szegfűbors, bors, fahéj és só társaságában kicsit megpirítottam. Mikor már rendesen izzadt víz kíséretében erdei gomba, kockára vágott sárgarépa és zöldborsó pakolást kapott. A végső fázisban keményítővel és mustárral kissé összekaptam az elegyet.
Főtt rizs, vörösbor.
Mint köret.
Ja és a jóétvágy!