szuperapu

A hétvégén ellátogattunk a Csodák Palotájába, ami tényleg az, amit a nevében hirdet. (És most a csoda részre gondolok.) Minden csodás, mindent kipróbáltunk, megnéztünk egy előadást is, és örömmel tapasztaltuk, hogy még a spagetti is gyerek-kompatibilis az étkezdében. Élvezték is a csajok minden momentumát az ott eltöltött több mint négy órának.
Egyetlen negatívumként a látogatóközönség felnőtt tagjainak két csoportját lehetne megnevezni. Egyik válfajuk, amelyik nem nagyon törődik azzal, hogy öt-hat kiskorú is ki szeretné próbálni azt a kiállítási tárgyat, amin ő már hosszú percek óta próbálja felidézni a letűnt gyerekkorát. A másik típus meg amelyik unottan áll a porontya mellett és nézi, hogy az felnőtt segítség nélkül nem tudja rendeltetésszerűen használni játékokat, esetleg besegít az elkényeztetett porontyának a rombolásba. Persze ez utóbbin nincs mit csodálkozni: a gonosz, herpeszes Ödönke apukája valószínűleg kiskorában szintén gonosz, herpeszes Ödönke volt.