Szeretett vezérünk továbbra is mesebeli hősnek képzeli magát, egy szegénylegényből lett királyfinak. Valószínűleg ezért szereti maga mellett tudni a koronát. Úsztatja a Dunán, hozza, viszi, belerakja az alkotmányba. Egyébként is vonzódik a nagyszínpadi klisékhez és párás szemű múltba révedéshez, nem kell csodálkozni, ha most egy mindkét kritériumnak megfelelő tárgyat találva lecsap rá, sleppje szűnni nem akaró tapsa mellett.
Pedig…
A korona nem szent. A katolikus egyház a szent terminológiát azon elhunyt személyekre használja, akik szerinte biztosan a mennybe jutottak, mégpedig a Teremtő közvetlen közelébe. Merthogy olyan példamutatóan és elhivatottan éltek. Nem nehéz belátni, hogy erre egy tárgy nem képes. Akkor, sem ha szenteltvízzel meghintették. (És nem, tudomásom szerint a korona mostani formájában egyetlen később szenté avatott uralkodónk fejét sem ékesítette.)
Hős vezérünk elmondása szerint vallását buzgón gyakorló református. Annak az egyháznak a tagja, akik a megerősödő középkor végi polgárság jogos szabadságigényét érvényre juttatva elszakadt a Vatikántól, többek közt, azért mert a hatalom és az egyház anyagiaktól vezérelt egybefonódását ellenezte. Egy olyan hitközség tagja, akik anyagiasságot száműzték még a templomaikból is, festett és faragott képmásokat nem imádnak. Nemhogy koronát…
A korona egy bálvány, az egyház és a világi hatalom egybefonódásának a jelképe. Tehát olyasmi, amit Orbán Viktor hite és meggyőződése szerint elutasít. Elvileg.
Szóval valaki már megint hazudik…

(A horthysta szentkorona tannal, mint nevetséges és elmebeteg szektával nem kívánok foglalkozni. Ha még ezt is belekeverik a történetbe és az alkotmányba, én emigrációba vonulok.)