szuperapu

Egy ideje újra hallgatom kamaszkorom egyik nagy kedvencének a Suicidal Tendenciesnek az albumait. És azon gondolkodom, hogy a könnyűzenei piacnak nevezett tehetségkutató versenyen miért nem szerepelt jobban a banda. Személy szerint úgy gondolom, hogy egy Faith No More szintű és kvalitású csapattal volt dolgunk, akik ráadásul sok mindenben hasonlítanak a példaként citált formációhoz. És mégsem.
Ha erre rájövök, érzem közelebb kerülök a világ működésének mibenlétéhez...

Nemrég egy szociológus barátom azt mondta, hogy az én naiv elképzelésemmel ellentétben az emberek minden előzetes jel nélkül képesek bárhol bármikor - és ami a lényeg - bármilyen mértékben meghülyülni. És ehhez nincs szükségük különösebb okra, érdekre, vagy célra. Csak úgy elvesztik a józan ítélőképességüket. Ezzel én próbáltam vitázni, próbáltam szembemenni, míg egy gyermekkori barátom nem kezdte el teleszemetelni egy általam is használt közösség oldal nyilvános felületét szélsőséges oldalak linkjeivel illusztrált elmebeteg kirohanásokkal. És a mikor megkértem, hogy ha nem muszáj, akkor ne erre használja ezt a csatornát, akkor finoman szólva elküldött melegebb égtájak irányába és ezt nyomatékosítva törölt az ismerősei közül. Bumm… Valószínűleg, ha eljön az ő idejük és lehetősége lesz valószínűleg fel is jelent majd, mert nem elég hogy nem értek vele egyet, de még sikeresebb is vagyok nála…
Én meg remélem, hogy visszatér arról az útról, ahova most tévedt.
A gondolkodó emberek közé.

A tőkehal filével mindig bajban vagyok. Vékony kis semmilyen szeletek, amikkel nehéz dolgozni, mert törnek, és aminek jó része víz. Viszont olcsón hozzá lehet jutni, tehát rendszerint lazán besétálok a csapdába, amiből aztán a konyhában próbálkozom kimászni. Többszöri balul elsült kísérletezés után most úgy néz ki megvan a sikerhez vezető recept.
Tehát: kiolvasztjuk a filéket majd papírtörlő és finom nyomkodás segítségével eltávolítjuk a felesleges vizet. Illetve annak egy jelentős részét. A szeletek egyik felét meglocsoljuk egy kis citromlével, sózzuk, borsozzuk, majd megszórjuk kókuszreszelékkel és ízlés szerinti mennyiségben száraz tört chilivel (véletlenül sem őrölt pirospaprikával). A haldarabok másik felét békén hagyjuk, sőt állni hagyjuk azt is amelyiket befűszereztük. Egy serpenyőt felforrósítunk kis olajat öntünk bele és a szeleteket a fűszeres felükkel lefelé fordítva hirtelen megpirítjuk, közben a felfelé néző felüket fentebb taglalt módon ugyancsak befűszerezzük majd óvatosan de határozattan megfordítjuk. További rövid pirítás után óvatosan de határozattan tányérra helyezzük, körítjük, majd fogyasztjuk, és fehérbort öntünk utána a torkunkon át.
Jóétvágy!

Annak idején, amikor nyilvánosságra hozták, már elmondtam a magamét a 2012 londoni olimpia logójáról*, és most úgy látszik az esemény piktogramjai vannak soron. Mármint hogy negatív kritikát fogalmazzak meg. Egyrészt sem egymáshoz, sem a logó által adott arculathoz nem illeszkednek, másrészt hiányzik a karakteres egyszerűség. De a legnagyobb hiba, hogy a sporthoz nem értők, illetve az egyes sportágakat nem ismerők nem tudják a piktogramhoz a jelentésüket egyértelműen hozzátársítani. A triatlon, a strandröplabda vagy a hegyikerékpár nem csak nehezen beazonosítható, de ráadásul messziről még kivehetetlen is. Ezt a munkát egy jó képességű középiskolás is felülmúlja a kifizetett tervezési díj töredékéért…


* Az olimpiai logók hagyományába sehogy sem illeszkedő, funkcionálisan több sebből vérző, modernkedő és csak körmönfont magyarázatokkal értelmezhető fércmű. Amire ráadásul horribilis összeget fizettek ki.

Továbbra sem mondtam le arról teljesen, hogy a festményeim eladásából rendezem a gazdasági világválság által megtépázott családi költségvetésünk helyzetét. De hát vannak hiányosságai a hazai piacnak, és nekem, illetve a festői kvalitásaimnak* is, aminek következtében nem sok sikerrel kecsegtettek az eddigi próbálkozásaim. Ezen okfejtések mentén megpróbálom megvetni a lábam a pozitív hozzáállás és a korlátlan lehetőségek földjén, ami nem mellesleg a kapitalizmus fellegvára. Tehát irány Amerika, irány az etsy.com!
És ezúton hívom fel azok figyelmét akiket nemrég vászonra vittem, hogy ha nem akraják, hogy a szimbolikus ámde mégiscsak meztelen testük egy idegen hálószobájának hangulati illusztrációja legyen, akkor igyekezzenek ajánlatot tenni! Árengedmény elképzelhető...

*Technikailag képzetlen, valamint lusta és ebből kifolyólag trehány vagyok vagyok, és nem találtam fel a spanyolviaszt sem a formanyelv terén.

Már többször kifejtettem, hogy  szerintem a gyereknevelés lényegi része példamutatással és állagmegóvással letudható. Ez utóbbi jelentőségét többször is elmagyaráztam a porontyaimnak, miszerint nem azért állítok szabályokat és korlátokat, mert ezzel akarom kifejezésre juttatni hatalmi pozíciómat a családon belül, netán így kompenzálom az azon kívülieket, hanem azért mert különben bajba kerülhetnek. Tehát kádban nem táncolunk, lépcsőn nem csúszdázunk, kocsiban nem dugunk ceruzát a másik orrába, és nem nyúlkálunk olyan helyre amiben áram vagy meleg van. Mert veszélyes. És ezt jobb ha nem a saját bőrén tapasztalja meg az ember gyereke, és ettől még néhány hangosabban elismételt rigmus vagy jelképes seggreverés is jobb.
Persze vannak kivételek...
A kisebbik tegnap saját, hő hatására hirtelen hólyagosodó bőrén tapasztalta meg a kandallóban rejlő veszélyek egyikét. Szóval nem mindig működik az elmélet hibátlanul, de azt azért érezte hogy a rosszalkodásterületére tévedt mert próbálta titkolni az esetet. Ami egy négyéves fájdalomküszöbét és a másodfokú égés fiziológiáját ismerve nem kis teljesítmény!

A nagylány két alsó metszőfoga bemozdult. Életkori sajátosság, a csoporttársai már mind szünetekkel tarkított fogsorral mosolyognak a világra. Persze ha valaki 4-5 hónapos lemaradással kapja meg a fogait az annyival tovább használhatja. Már ha igazságos a leosztás, és ez most úgy látszik így van, és izgatottan várjuk a folytatást a hogyan s miként tekintetében.
Lehet megmutatom neki a fogmanókat a Hellboy 2-ből, hogy fokozzam a helyzet komolyságát...

Ma itthon dolgoztam.
Van az otthoni munkavégzésnek egy sor előnye. A munkaadó és a munkavállaló szempontjából is. Az előző mentesül némi rezsi és amortizációs költség alól, esetleg megspórolhatja az útiköltség hozzájárulást, az utóbbi saját maga oszthatja be a munkaidejét a felkeléstől a lefekvésig, ráadásul mindezt a lehető legotthonosabb környezetben. És ebben nálam benne van, hogy egy kis forró fürdővel turbózom fel a kreatív energiáimat, vagy épp egy kis főzőcskézéssel nyugtatom le a túlpörgött gondolatokat. Vagy esetleg kimegyek a kertbe, és kinn is maradok.
Nem is értem ilyenkor, hogy miért ódzkodnak ettől a megoldástól mindkét oldalon.
Pedig ez az influenza terjedését is visszavethetné...

Tragikus hirtelenséggel beköszöntött a hideg, és ilyenkor tradicionális és gyakorlati megfontolásból felértékelődik a szalonna, mint gasztronómiai alapvetés. Ezen okból most látom elérkezettnek az időt, hogy az internetező gyerekek elé tárjam a nemrég feltalált esszenciális magyar szendvicsemet, aminek egyik főszereplője ez a nagyszerű húsipari termék!
Hozzávalók, úgy is mint, rétegek, és úgy is mint a magyar konyha alapkövei:
egy szelet fehér kenyér, két kanál tejföl, őrölt bors és piros paprika, apróra vágott vöröshagyma (vagy újhagyma), felkockázott füstölt kolozsvári szalonna.
Kísérőnek fröccs.
Jóétvágyat!