Már többször kifejtettem, hogy  szerintem a gyereknevelés lényegi része példamutatással és állagmegóvással letudható. Ez utóbbi jelentőségét többször is elmagyaráztam a porontyaimnak, miszerint nem azért állítok szabályokat és korlátokat, mert ezzel akarom kifejezésre juttatni hatalmi pozíciómat a családon belül, netán így kompenzálom az azon kívülieket, hanem azért mert különben bajba kerülhetnek. Tehát kádban nem táncolunk, lépcsőn nem csúszdázunk, kocsiban nem dugunk ceruzát a másik orrába, és nem nyúlkálunk olyan helyre amiben áram vagy meleg van. Mert veszélyes. És ezt jobb ha nem a saját bőrén tapasztalja meg az ember gyereke, és ettől még néhány hangosabban elismételt rigmus vagy jelképes seggreverés is jobb.
Persze vannak kivételek...
A kisebbik tegnap saját, hő hatására hirtelen hólyagosodó bőrén tapasztalta meg a kandallóban rejlő veszélyek egyikét. Szóval nem mindig működik az elmélet hibátlanul, de azt azért érezte hogy a rosszalkodásterületére tévedt mert próbálta titkolni az esetet. Ami egy négyéves fájdalomküszöbét és a másodfokú égés fiziológiáját ismerve nem kis teljesítmény!