szuperapu

Ég bennem a közlésvágy.
Ez persze kevesekre hathat az újdonság erejével, de még a többségnek is tartogathatok meglepetéseket. Gondolom ezt, arra alapozva, hogy magamat is megleptem. Vagyis inkább az ifjúkori énem lepett meg. Ama bizonyos két doboz tartalmával, amiből több-kevesebb rendszerességgel szemezgetni fogok a kedves internetező gyerekek nagy-nagy örömére. Link a kupac tetején, "dobozban" néven.
Mert "dobozban ami fontos, s azon lakat, s lakat a szájra"...

Az egész család kisállat-vásárlás lázban ég. A lányok ugyanis születésnapjukra egy-egy kiscicát szeretnének. Szerettek volna. Mert én élből az ötlet ellen voltam, ami előrevetítette a most fennálló helyzetet, miszerint a macsekok zárójelbe kerülnek. Nem mintha nem szeretném a macskákat. Sőt. Inkább vagyok velük, mint a kutyákkal, csakhogy a főút közelsége már nem egy házi-kedvencünk földi pályafutásának a végét jelentette. És lehet, hogy a csajok rosszul viselnék, ha azt látnák egy álmos reggelen, hogy az apjuk a kis kedvencük maradványait kapirgálja össze a ház előtti aszfaltról...
Ezért elő kellett állni egy működőképes alternatívával. Egy olyannal, ami nagyobb interaktivitást biztosít, mint egy csőgörény és szőrösebb, mint egy bütykös csótány. És ami a legfontosabb, hogy nem kószál el a háztól. A tengerimalacoknál maradtunk. A nejemnek van némi tapasztalata a tartásukban, és a világgazdasági trendeket figyelembe véve, az sem elhanyagolható, hogy szapora és ehető jószágokról van szó...

Egy újabb, de igencsak aggasztó urban legend-ről bizonyosodott be a számomra, hogy igaz. Eddig csak beszéltem olyannal aki hallotta, hogy valaki látta, de ma én is szembesültem vele. Sőt a kezemben tartottam. Egy csalánt ami tele volt levéltetűvel! Ez a tény igen baljóslatú az emberiségre nézvést, és igencsak ijesztő változásokra mutat rá, mert a csalán ősidők óta a levéltetvek ellensége, a leghatásosabb bio-permetszer alapanyag. Volt.
Mi lesz velünk...?!?

Újabb információk láttak napvilágot a sziget idei programját illetőleg. Persze nem a hivatalos honlapon, hanem a SzigetNews.com-on. De mivel eddig is helytállóak voltak az onnan szerzett értesülések, így most sem kérdőjelezem meg azok hitelességét. De a lényeg a lényeg: a Leningrád 13-án 19.45-től újra zúz a Világzenei színpadon!
És a Wan2 színpadot átkeresztelték Converse-re...

Időnként teret engedek a mélyen bennem rejlő természetvédőnek és például lelkesen támogatom a WWF-et. Ők meg időnként megajándékoznak. Most például egy elsősegély-csomaggal aminek segítségével csökkenthetem a háztartásunk energiafogyasztását. Volt a csomagban, napelemes kertilámpa, "okos" elosztó, akkumulátor töltő két AA akkuval, víztakarékos csapfej, energiatakarékos izzó, ablakszigetelő meg egy pandás hűtőmágnes. Meg egy szakajtónyi jótanács, természetesen újrahasznosított papírra nyomtatva...

Tinédzserkorom (máig) kedvenc zenekara két koncert erejéig újra összáll és fellép a Volt-on és a Sziget-en!
URH koncert lesz... Nem hiszem el...

Rengeteg előnye van a természet közelében élni.
Többek között óriási pozitívumként említeném meg a természet közelségét…
Megunhatatlan például a madárvilág változatossága mifelénk, rengeteg repülő jószágot figyelhetünk meg, és még a kertünkből sem kell kimozdulni. Tegnap például egy viszonylag ritka harkályfélét egy zöld küllőt láttunk. De rendszeres látogatóink a tengelicek, barázdabillegetők, cinkék, vörösbegyek, őszapók, pintyek, rozsdafarkúak, fekete és sárgarigók, nagy fakopáncsok, az állandó lakóink, a sarlós és füsti fecskék mellett.
És akkor az ízeltlábúakról még nem is beszéltem, kis házunkban láttam először álskorpiót, s mindjárt két fajt is megismerhettem…

Remélem hamarosan lecseng végre az osztálykirándulások időszaka, mert most már kezd zavarni az ezek által generált tömegnyomor a vonatokon. Ma délután is alapból két szerelvényt lefoglaltak, de a többi kocsi is tele volt kiskorúakkal. A buszbérlés régi kádárista csökevénynek számít manapság, vagy nincsen erre a piaci szegmensre szakosodott megfelelő számú vállalkozó? Vagy a vonatozás vadkeleti pikantériája vonzza az ifjúságot (illetve az őket terelgető pedagógusokat)?

A ruházati termékek vásárlás során történő beszerzése mindig is neuralgikus pontja volt az életemnek. Ehhez nagyban hozzájárulhat az is, hogy nem igazán érdekel az, hogy mi van rajtam, és rendszerint addig hordok egy-egy ruhadarabot folyamatosan amíg szó szerint le nem kopik rólam. Én általában ajándékba kapom a gönceimet, vagy öröklöm, de ha mégis vásárolok azt sosem teszem egyedül. Még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy be kell mennem egy ruhaboltba egyedül. (A plázaszerű hipersteril, és csinibaba/csinifiú eladókkal teleszórt egységekbe meg kísérővel sem megyek be.)
Ma sikerült úgy helyezkednem és alakítanom a dolgok folyását, hogy szerelmetes kicsi feleségem velem tartson az Alteregoba, ahol hathatós közreműködésével sikerült beszereznem a következő pár év aktuális darabjait cipő, nadrág és sapka fronton. És cserébe ő is vehetett magának egy nadrágot...

Az elmúlt időszak hírei arra utalnak, hogy előfordulhat olyan forgatókönyv is, miszerint nem az unatkozó nyugdíjasok okozzák majd a világvégét. Ciklon Mianmarban, földrengés Kínában, rejtélyes vírus Kanadában, még rejtélyesebb kráter az USA-ban. A tűsarkúban abszolvált futóversenyről meg már ne is beszéljünk...
Szóval soha jobb alkalmat a szekta-alapításra!
És aki átutalja a vagyonát a számlámra (ezzel adva tanúbizonyságot az anyagi világ megvetéséről és az önzetlenségéről) azt felírom egy listára, amin a kiválasztottak szerepelnek...

Nyakunkon fesztiválszezon. Meg a nyári koncert dömping. És én próbálom felidézni mik is voltak a legelső, a legjobban várt, és a legjobb no meg a legrosszabb koncertek, amiken eddig voltam.
A legelső koncertélményem ’90-ben a legendás nyíregyházi IC-ben, az akkor még csak a keleti végeken legendás Tankcsapda egyik buliján volt. Persze azok legendás idők voltak… (Kispál koncert után iszogatás Ricsivel meg Kispivel, belógás az Auróra koncertre, bunyó és üvegtörés a Trottel előtt és után…Hmm…)
És akkoriban minden koncert szuper volt. Így visszagondolva. Kivétel talán a 93-as Európa Kiadó tavaszi fellépése a sportcsarnok előterében. Az szörnyű volt. Én sem voltam a topon, de hangosításhoz és a zenekarhoz képest még mindig matyóhímzésként tündököltem a nem túl nagy tömegben.
Az első fesztivál amin részt vettem (ha a 79-es nem számítom) a 91-es EFOTT. Három nap, sátorozás, sárdagasztás, csajozás, rock’n’roll. Aztán persze Hegyalja (Rocktábor), Kotta, és Sziget…, és ez utóbbihoz, elég sok leg kapcsolódik. Mert hatalmas élmény volt a Quimby az egri Más-ban, vagy a miskolci Vianban, A Green Day is ütött anno a BS-ben, nagy visszatérés volt az F.O. System-é a PECSA-ban, vagy az Európa Kiadó-é az A38-on, de azért egy Nagyszínpados Ska-P koncert, az hangulatban mindre köröket ver. A tavalyi Madness pedig mindent visz.
Persze a legjobb koncert nekem mindig is a nyíregyházi I. HaveRock Fesztivál lesz, ahol az akkori zenekarommal egy rövid ideig rocksztárnak érezhettük magunkat…