szuperapu

Tavaszodik. Nincs ezzel baj, ez a természet rendje, és én speciel vártam is már nagyon, de ezzel a ténnyel nem csak a hóvirágok szirombontása jár együtt. Ha a hőmérséklet nulla fok felé emelkedik, egyből megjelennek a hangyák. Szeretem én az állatokat…, még az ízeltlábúakat is ugyebár, de leginkább a házon kívül, vagy legalábbis elvárnám, hogy ne másszanak oda ahol/ahonnan én eszek. Szóval La Fountain elmehet oda ahova Zdenek Miller lett küldve a hülye vakondjával együtt! Kezdődik a szokásos irtó jó móka!

Az idei ősz az ízeltlábúak bűvöletében telik a tündérhercegnőimnél.
Kezdődött azzal, hogy a kertünkben eddig soha nem látott vendégként imádkozó sáskák vagy más néven (antiklerikálisabb elnevezéssel élve) ájtatos manók jelentek meg. Persze, hogy a fura testalkatú jószágok a lányok érdeklődésének középpontjába kerültek, és egyet háziállatként terelgettek a kövirózsák között. Amíg az a hajnali hideg időjárás és az életciklusának rövidsége okán ki nem purcant. Így válva a gyűjtemény illusztris darabjává (ahova – megjegyzem – csak természetes elhalálozás követően lehet bekerülni), ahol aztán idővel következtek sorban a többiek: dongó, szöcske, tücsök, kabóca, ganajtúró.
És közben dióhéj, fotókarton, festék és filctoll segítségével legyártottunk pár tucat fantáziaszüleményt is a móka kedvéért…

Egy újabb, de igencsak aggasztó urban legend-ről bizonyosodott be a számomra, hogy igaz. Eddig csak beszéltem olyannal aki hallotta, hogy valaki látta, de ma én is szembesültem vele. Sőt a kezemben tartottam. Egy csalánt ami tele volt levéltetűvel! Ez a tény igen baljóslatú az emberiségre nézvést, és igencsak ijesztő változásokra mutat rá, mert a csalán ősidők óta a levéltetvek ellensége, a leghatásosabb bio-permetszer alapanyag. Volt.
Mi lesz velünk...?!?

A szomszéd ház eresze alá beköltözött egy kisebb méhcsalád. Engem nem zavarnának, csak hát pont az udvarunk felé rajzanak ki, az udvar meg keskeny, és hát elég sűrű lett a levegő. Az meg konfliktushoz vezethet...
A szomszéd persze a maga módján próbálta kezelni a helyzetet. Az ő padlása, az ő méhei. De a világ méheinek enélkül is van elég bajuk. Ezért beszereztem némi kénlapot és megpróbálom őket némi füstöléssel költözésre bírni.
Csak nehogy a szomszédot füstöljem ki.

Meg van bolondulva a természet is. Vagy inkább sikerült elbarmolnunk valamit, nekünk, a nagyon jó képességű és nagyszerű emberiségnek. Ezen állapot voltát igazolandó ma találtam egy cserebogarat! Hogy mit eszik és hogyan bírja a még igencsak alacsony hőmérsékletet, azt nem tudom, de hogy nyomorult helyzetét tovább rontsam, odaadtam a lányoknak, játszadozzanak vele.

Az a jó falun, hogy nem város. Közel a természet, s bár a panelban is vannak csótányok meg egyebek, azért a minőség az más. Tegnap este például egy csapat fátyolka gondolta úgy az esős éjszakában, hogy a szépen világoló tetőterünkben tartják meg aktuális nagygyűlésüket. Voltak vagy harmincan-negyvenen, de semmi galibát nem okoztak. Tisztes távolban egymástól a falakon pihentek.
A békés estét viszont randalírozó egerek zavarták meg. Megpróbáltuk kiszorítani őket, még tettlegességet is alkalmaztam, de nem sikerült. Alighanem a hiányos felszerelésünket lehet okolni.
Ma veszek néhány csapdát.

Az ízeltlábúakhoz való vonzódásomat is sikerült továbbörökítenem a lányomba. Persze ennek a hajlamnak a megerősítéséhez kellenek olyan momentumok, amilyenekhez szombaton volt szerencsénk. Voltak egyszer a birkaürüléket szortírozó és szanaszét görgető szkarabeuszok, és voltak a kevésbé földhözragadt, násztáncukat lejtő pillangók. Mindkét társaság hosszú időre lekötötte az amúgy örökmozgó kiscsajt.
Otthonra is be kell szereznem, legalább egy kis birkaszart...