Az idei ősz az ízeltlábúak bűvöletében telik a tündérhercegnőimnél.
Kezdődött azzal, hogy a kertünkben eddig soha nem látott vendégként imádkozó sáskák vagy más néven (antiklerikálisabb elnevezéssel élve) ájtatos manók jelentek meg. Persze, hogy a fura testalkatú jószágok a lányok érdeklődésének középpontjába kerültek, és egyet háziállatként terelgettek a kövirózsák között. Amíg az a hajnali hideg időjárás és az életciklusának rövidsége okán ki nem purcant. Így válva a gyűjtemény illusztris darabjává (ahova – megjegyzem – csak természetes elhalálozás követően lehet bekerülni), ahol aztán idővel következtek sorban a többiek: dongó, szöcske, tücsök, kabóca, ganajtúró.
És közben dióhéj, fotókarton, festék és filctoll segítségével legyártottunk pár tucat fantáziaszüleményt is a móka kedvéért…
Utolsó kommentek