Kíváncsiság asszony a neved..., és ezt körülbelül egy Pandora nevű nőszemély és az ővele elhíresült tárolóalkalmatosságok óta tudjuk. Tehát az ősidők óta. Hát egy ilyen titokzatos ősi szelenceként borzolta az én szerelmetes kicsi feleségem idegeit a szakállam és az általa rejtegetett tokám. Tizenkét éve rágja a fülemet, nyüstöl, zsarol és hízeleg, hogy csak egyszer hadd nézhesse meg az állam szőrzet nélkül.
Hát tegnap megleptem!
És meglepetésében mit mondott?
Hogy jól áll nekem a szakáll...
Minden egyes nőnemű embertársamnak valószínűleg okoz némi-nemű frusztrációt, amit az anyósának látogatása idéz elő, és ez nem ritkán nagytakarításba torkollik. Még akkor is, ha fiatalasszony nem az a kimondottan az a trehány fajta, és a hites urának anyja sem tisztaságmániás. Talán a rivalizálás teszi, talán más mély, ösztönszerű becsípődés. Mindegy is.
Hát az én drága jó anyukám közegészségügyi felügyelő az ÁNTSZ kötelékében…
És minden egyes pókhálófoszlányra rámutat…
Tudom, én is olvastam karácsony előtt, hogy a saját kezűleg készített ajándék ciki, de egyrészt úgy gondolom, hogy a magamfajta művészkedőkre nem vonatkozik ez a meglátás, másrészt, nem találtam sehol kereskedelmi forgalomban azt, amivel meg szerettem volna lepni kicsi feleségemet közelgő névnapja alkalmából. Szóval összekapirgáltam az összes kézügyességemet és legyártottam egy webdesigner fülbevaló kollekciót. (Eredmény itt.)
Ebből kettő jelzés értéke még a funkcionális analfabétáknak is tiszta sor (a ceruza és a billentyűzet), a harmadik meg egy nagyon egyszerű és buta szóvicc akart lenni a részemről. A fogadtatás eddig pozitív volt, olyannyira, hogy első körben mind a három hatáskörömbe tartozó hölgyemény azzal gyanúsított, hogy vásároltam...
A ruházati termékek vásárlás során történő beszerzése mindig is neuralgikus pontja volt az életemnek. Ehhez nagyban hozzájárulhat az is, hogy nem igazán érdekel az, hogy mi van rajtam, és rendszerint addig hordok egy-egy ruhadarabot folyamatosan amíg szó szerint le nem kopik rólam. Én általában ajándékba kapom a gönceimet, vagy öröklöm, de ha mégis vásárolok azt sosem teszem egyedül. Még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy be kell mennem egy ruhaboltba egyedül. (A plázaszerű hipersteril, és csinibaba/csinifiú eladókkal teleszórt egységekbe meg kísérővel sem megyek be.)
Ma sikerült úgy helyezkednem és alakítanom a dolgok folyását, hogy szerelmetes kicsi feleségem velem tartson az Alteregoba, ahol hathatós közreműködésével sikerült beszereznem a következő pár év aktuális darabjait cipő, nadrág és sapka fronton. És cserébe ő is vehetett magának egy nadrágot...
Szerelemtes kicsi feleségem, ma, hosszú évek után, állásinterjún volt. A MÁV igyekezett megnehezíteni a dolgát, de még az egész Keleti pályaudvar lenullázása és az ezzel párhuzamos elégtelen tájékoztatás sem tudta eltéríteni attól, hogy pontosan megjelenjen a budai irodában. Ha ezt a momentumot hozzácsaphatná a pályázatához, alátámasztandó, hogy milyen agilis, és pontos, akkor tuti nyerő lenne.
De még egy kör lesz. Próbamunka.
De azt már lendületből, optimistán...
A nejem hétfőn elmúlt harminc éves. Persze nem látszik rajta, 28-nál többnek semmiképpen nem nézném, de mégis aggaszt a dolog, mert ilyen öreg csajom még sosem volt.
Nem vált be a tavalyi optimista jóslat, miszerint idén már megint, és újra egy hétig szigetelünk együtt az asszonnyal. Idén is csak egy nap, és idén is külön. Ma nejem szigetelődik el a való világtól, és mulat remélhetőleg egy jót. Én az alábbiak ajánlottam neki:
A Bahián fél 7-től a sógorom kedvencei nyomulnak Kaukázus néven. Melegítésnek nem rossz. Természetesen a Quimby-t nem fogja kihagyni, javasoltam, hogy ha lusta átmenni a Salif Keitára, akkor lazuljon tovább a Nagyszínpadnál a Manu Chao-ra, de a Pesti Est-nél a 30Y sem egy utolsó dolog 9 órától. Este 11-től meg le lehet parkolni az Arany Ászok sátránál, és a sör mellé lassanként fogyasztani az Emil Rulezt, Kowalskyt mega Vegát, és zárásként a Belmondót. Esetleg az Openen szóba jöhet a Barbaro hajnali 1 órakor. Szerintem.
Én meg megyek pénteken.
A legutóbbi Rock am Ring közvetítés során, amit az MTV2-n adtak, kicsi szerelmetes feleségem igencsak megkedvelte a Linkin Parkot, illetve konkrétan az új albumukat. Hát én meg beszereztem neki. Hát most elég sokat hallgatom én is...
De azért nem fáj, csak fura, hogy kamaszkorában a Bonanza Banzai-ért rajongott. (Akkor biztos nem álltam volna szóba vele.)
Tegnap randevúztam a nejemmel. Elvittem a kedvenc kávézómba, a Tandem Café-ba és meghívtam egy capuccinóra, utána elvittem vacsorázni, majd megkoronázandó az estét elmentünk, kéz a kézben, a Zöld Pardonba, ahol is Hiperkarma koncert volt.
Utoljára körülbelül hat éve voltam a ZP-ben, a hely továbbra sem rossz, viszont vagy én öregedtem meg, vagy a törzsközönség lett pofátlanul fiatal. Vagy inkább mindkettő. Szóval nálam súlyosan rombolta koncertélményt a nagy tömegben fellelhető 12-14 éves gyerekember.
És telepíthetnének külön WC-t felnőtteknek!
Tegnap az anyák napja nem sikerült valami fényesen. Kicsit összekuszálódtak a dolgok ahhoz, hogy bármiféle műsort taníthattam volna be a kisasszonyoknak. Viszont felbontottam egy üveg jófajta kékfrankost, hogy majd azzal koccintunk annak emlékére, hogy egy szép őszi este anyává tettem az én életem párját. Arról mondjuk én már nem tehetek, hogy nem szereti a száraz vöröset az asszony... Mindenesetre bevállaltam az ő adagját is. Ha már ünneplünk...
Persze egyszerűbb lenne, ha a súlyos diszkriminációt kiiktatva szülők napját tartanánk...
A nejemmel egész jól tudunk kooperálni (ennek egyik következménye a házasságunk, kimagasló gyümölcsei meg a lányaink), dolgoztunk is már együtt, de tegnap este magasabb szintre emeltük a kapcsolatunkat. Megcsináltuk első közös flash animációnkat. Végtelenűl egyszerű, de jól sikerült első próbálkozás, és remélhetőleg újabbak követik. Például jelentkezünk a DPP tavaszi kiírására...
Jut eszembe!
Tegnap megünnepeltük becses nejem neve napját. Persze csak szolidan, a korunknak és a lehetőségeinknek megfelelően. Kapott egy ajándékkosarat tőlem amiben volt: egy audio-video átjátszókábel átalakítóval, egy fél rúd füstölt májas, 2 zacskó mamma instant tésztaleves, egy üveg pezsgő, csoki és cserepes virág. A pezsgő és a csoki elfogyott, de többinek is örült.
Hazaérve az én nagyon okos oldalbordám felhomályosított, hogy a tisztaság fél egészség, a tiszta feleség pedig egy egész egészség.
Ezen okfejtés hatására újra beleszerelmesedtem, és azon nyomban elénekeltem neki a Leningrád Já ták ljublju tyebjá örökérvényű slágerét.
Kár hogy nem ért oroszul.
Ma az asszony kimegy a Szigetre. Egyedül. Én majd szombaton.
Külön-külön bulizunk, így nem kell bébicsősz, nem kell egymást keresgélnünk, nem kell egymást kísérgetnünk. Viszont két nap élményeit tudjuk majd megosztani. Dupla élvezet.
Viszont ma délután és este a csajok csak velem vannak. Kicsit félek tőle, mert hogy az anyjuk nem lesz a közelben.
Ki fogják használni.
Ki fognak használni...
Harminc éves kor felett már csak jazz-t és világzenét hallgat az ember.
Vettem is a nejem születésnapjára egy deladap CD-t, bár még nincs harminc nagyon bejön neki. No meg az sem elhanyagolható tényező, hogy a kisebbik lányunk is előszeretettel hallgatja altatózeneként. A nővére két évvel ezelőtt a Fun Lovin' Criminals-t használta hasonló célra.
A jó ízlés genetikailag kódolt?!?
A nejem szerint hihetetlenül béna vagyok.
Nem érti, hogy nem bírok öt darab számot eltalálni a kilencvenből. Öt darab pici "x" a megfelelő helyre! Holnap összeszedem magam.
Nem lehet, hogy már megint neki legyen igaza!
Utolsó kommentek