szuperapu

Minden látszat és rosszindulatú feltételezés ellenére rendszerető rendes gyereknek neveltek a szüleim. Az anyukám fiatal anyaként igen pedáns volt, még a zoknikat is kivasalta, az ágyneműt pedig kikeményítette. Ez utóbbival okozva nekem számtalan álmatlan éjszakát. Konkrétan az ágyneműcsere utáni napokban. Az élére vasalt paplan kemény széle kidörzsölte a hónaljamat és az éktelen ropogás okozta zajban alig tudtam elaludni! Hülye egy szokás, nem is csodálom, hogy anélkül szokott le róla, hogy családi hagyományt teremtett volna vele!

A nem túl távoli rokonságban ötödik nekifutásra sikerült összehozni négy lány után egy kisfiút a napokban. Ez az édesanyámnak újabb apropót szolgáltatott arra nézvést hogy fusson pár kört kedvenc vesszőparipáján, miszerint vágjunk bele harmadjára is a gyereknemzésbe, hátha...
Nem értem mi olyan hihetetlen abban, hogy én teljesen elégedett vagyok a kis családomban tapasztalható nemi eloszlással. Sőt, soha nem is akartam hímnemű utódot. Arról nem is beszélve, hogy két utódnál többet nem terveztünk, és csak egy ilyen kétes kimenetelű próbálkozás kedvéért nagy hülyeség lenne ezt felrúgni, még akkor is ha nevem továbbadásának tradicionális kötelezettségével zsarolják is az embert...

Minden egyes nőnemű embertársamnak valószínűleg okoz némi-nemű frusztrációt, amit az anyósának látogatása idéz elő, és ez nem ritkán nagytakarításba torkollik. Még akkor is, ha fiatalasszony nem az a kimondottan az a trehány fajta, és a hites urának anyja sem tisztaságmániás. Talán a rivalizálás teszi, talán más mély, ösztönszerű becsípődés. Mindegy is.
Hát az én drága jó anyukám közegészségügyi felügyelő az ÁNTSZ kötelékében…
És minden egyes pókhálófoszlányra rámutat…

Hosszú hétvége elé nézünk. Javarészt wireless hétvége elé...
Május elseje nálunk nagy családi ünnep, és nem politikailag, hanem mert ilyenkor tartjuk a nagyapám születésnapját, és ilyenkor összesereglik mindenki a családból, hogy együtt nézzük ahogy az öreg elfújja a tortáján az egyre sokasodó gyertyákat, idén szám szerint 95-öt. De ha marad a lendülete, akkor lazán eléri a 100-at, is meg még többet is.
Érdekesség, hogy anyukám is  május  elsején született. De ő érdekes módon jóval fiatalabb mint a nagyapám...

Az élet igazságtalan.
Újabb adalékként ehhez a méretes közhelyként megállapítható, hogy minél jobban benne járunk a korban annál több pénzünk és szabadidőnk van, viszont ezeket egyre kisebb hatékonysággal tudjuk felhasználni.
A szüleim is éppen egy siófoki hotel pezsgőfürdőjében ázva pihenik ki a tél fáradalmait. Persze egy pillanatig nem gondolom, hogy nem érdemlik meg, vagy nem férne rájuk, de...
És akkor most az unatkozó nyugdíjasokról nem is beszélek.

Szülőanyámnak megmaradt az állása az ÁNTSZ-nél. Ami a mai leépítésekkel terhes időszakban egyrészt örvendetes, másrészt meglepő. Meglepő, mert teljesen szembemegy a bevált gyakorlattal. Mert általában azokat a szakképesítés és tapasztalat nélküli munkaerőket szokták meghagyni az állami hivatalokban akik vagy valakinek a valakijei, vagy igen-igen simulékony a természetük. Nem vagyok naiv, anyám esete átmeneti és egyedi, és ez még mindig az az ország...
De mi lesz itt élelmiszer és vendéglátós fronton, ha már senki sem ellenőriz senkit?!?

Nagyobbik lányom olyan hangerővel és olyan frekvencián tud sikítani, hogy a szomszéd falu tornyában lakó denevérek összezavarodnak. Ez szerintem dicséretes képesség. Sőt! Láttam valami hasonlót az X-Men 2-ben is.
Mindenesetre a nagyanyját felettébb idegesíti vele.
És így nekem még jobban tetszik a dolog!

Édesanyám generálozása jó úton halad. Szépen javul a karja. Állítólag a szemtelenkedő naplóbejegyzéseimért járó testi fenyítéseket akár már önkezűleg is ki tudná osztani.
De hát inkább nekem fájjon, mint neki...

Reggel tisztába raktam a gyermekemet, az úton nem mentem gyorsabban a megengedettnél, és mosolyogtam a kalauzra. Rendes ember vagyok újfent és ezért felelősségem teljes tudatában meghatódom önön magamtól, hüp-hüp.
"Anyáddal szórakozz!" - mondaná Anyám, de nem mondja. Egyrészt mert nem szavajárása, másrészt most nincs túl jókedvében, mert az általam kapacitált generálozáson az orvosok nem mondtak neki túl jó híreket.
De remélhetőleg egy kis életmódváltáson kívül semmi kellemetlen nem éri.