szuperapu

Kedvenc cipőmárkám honlapján indult egy design pályázat, és mivel egy másik projekt kapcsán már kapcsolatba kerültem cipőtervezés címén a céggel ezért megkerestek, hogy nevezzek én is. Sajnos mivel a szerzői jogokat, ők is a hazai gyakorlat szerint kezelik, és ennek a gyakorlatnak megfelelően bicskanyitogató kitételekkel* spékelték meg a részvételi szabályzatot, kénytelen voltam nemet mondani az egyébként szimpatikus felkérésnek.
Mert szerintem a szellemi termékek elidegeníthetetlenek, és a Converse ezen gyakorlata nem más, mint átverés, illetve lopás. Kár, mert nagyon szép terveket és lelkes fiatalokat vonultat fel a microsite.

*Alkotások feltöltésével a Résztvevők egyértelműen és visszavonhatatlanul, térítés nélkül a Szolgáltatóra ruházzák az alkotások teljes körű felhasználásának jogát. A Szolgáltató jogosult többek között az Alkotásokat saját gazdasági tevékenysége során felhasználni, átdolgozni, a felhasználás jogát harmadik személyre részben vagy egészben átruházni. A Résztvevők kifejezetten lemondanak a Szolgáltatóval szemben az Alkotásokkal kapcsolatos valamennyi esetleges követelésükről.

Kedvenc cipőmárkám honlapján indult egy design pályázat, és mivel egy másik projekt kapcsán már kapcsolatba kerültem cipőtervezés címén a céggel ezért megkerestek, hogy nevezzek én is. Sajnos mivel a szerzői jogokat, ők is a hazai gyakorlat szerint kezelik, és ennek a gyakorlatnak megfelelően bicskanyitogató kitételekkel* spékelték meg a részvételi szabályzatot, kénytelen voltam nemet mondani az egyébként szimpatikus felkérésnek.
Mert szerintem a szellemi termékek elidegeníthetetlenek, és a Converse ezen gyakorlata nem más, mint átverés, illetve lopás. Kár, mert nagyon szép terveket és lelkes fiatalokat vonultat fel a microsite.

*Alkotások feltöltésével a Résztvevők egyértelműen és visszavonhatatlanul, térítés nélkül a Szolgáltatóra ruházzák az alkotások teljes körű felhasználásának jogát. A Szolgáltató jogosult többek között az Alkotásokat saját gazdasági tevékenysége során felhasználni, átdolgozni, a felhasználás jogát harmadik személyre részben vagy egészben átruházni. A Résztvevők kifejezetten lemondanak a Szolgáltatóval szemben az Alkotásokkal kapcsolatos valamennyi esetleges követelésükről.

Sikerült a végletekig pontosítani a nyári önálló kiállításom időpontját. A megnyitó nagy napja augusztus 7-én pénteken lesz. Remélem idén semmilyen gubanc nem tereli arrafelé az eseményt, hogy megint családias hangulatú, és szűk körű legyen a közönség.  És igyekszem szólni mindenkinek időben.
És szponzort is keresek…

Mindenki, de leginkább a saját örömre szolgál, hogy ma végre az első általam álmodott blogsablon beélesedett és minden freeblogger számára elérhető a gyári sablonok között. Ebben nagy érdeme van Nilatako-nak, és csendesen megsúgom, hogy gőzerővel gyúrjuk a crazy cat-et is, ráadásul ha minden jól megy egy füst alatt lesz belőle egy crazy bunny is...

Annak, hogy életem során többször gondoltam arra, hogy nem a legjobb helyre születtem földrajzilag (geopolitikailag), annak az egyik legfajsúlyosabb összetevője, hogy nációnkból hiányzik az összetartás legkisebb elemi szikrája is. Nem kell nagy és világrengető dolgokra gondolni, és semmiképp nem kell politikai síkra terelni a csapásirányt. Sőt, most még a társadalmat, mint fejünk fölött lebegő alaktalan sötétszürke ködöt is kihagynám az eszmefuttatásból. Mindennapi egyszerű példákon is megmutatkozik a dolog.
Például a minap mintegy 6-700 ismerősemet kértem meg hogy egy kattintással segítse előrébb jutni egy pályamunkámat egy nemzetközi design versenyen. Gondoltam, ha tizedük megteszi ezt a szívességet már nem állok rosszul.
Most sem állok rosszul (15/2898), de a 2%-uk sem szavazott rám.
Malaysiában több rajongóm van…

(Akinek nem inge ne vegye magára, és köszönöm neki.)

Időnként jótékonykodásra adom a fejem. Nem kell nagy erőfeszítésre gondolni, rendszerint valamilyen művészeti tevékenységhez köthető, látványos, és persze önfényezésre is alkalmas megmozdulásról van szó. De a lényeg, hogy abból, amit csinálok profitál egy-egy alapítvány vagy civil szervezet. Remélem.
Most ráadásul megint illusztris társaságba keveredve tehetek a társadalomért, meg a gyerekek művészeti képzéséért. Akit érdekel itt talál részleteket, és természetesen mindenki érezze magát kitüntetve és meghívva.
(És ha valaki esetleg késztetést érez, hogy promótálja az eseményt az ne tartsa vissza magát, Külön megköszönném.)

Nem gondoltam volna pár hónappal ezelőtt amikor először szaladtam bele a Minispace oldalába, hogy ez ilyen jó móka. Webkettő, miegymás. És inspiráló. Nem csak a rengeteg jó design, hanem a közösség is. Mert fölöttébb hízelgő az alkotói hiúságomnak, ha egy teljesen más kultúrkörben szocializálódott embertársam a világ másik feléről megdicséri a munkáimat.
És mindezek örömére feltoltam még egy tervet.

Sosem voltam nagy barátja a személygépkocsiknak, gyerekkoromban egészen addig összekevertem a Skodát a Wartburggal, amíg a család be nem újított az utóbbiból egy delfinszürke példányt. Sokáig a vezetés sem érdekelt, a bütykölés meg a szerelés pedig a mai napig távol áll tőlem. Nagyon távol…
Két típus ezek ellenére, valahogy mégis a rajongásom tárgya lett. Az egyik ugyebár a VW Bogár, a másik pedig a Mini. Ez utóbbi a webes jelenlétére is nagy hangsúlyt fektet, rendszeresen írnak ki például design pályázatokat, ahol persze lehet kommentelni, és szavazni is.
És most is lehet az én munkámra is klikkelni…

Minden ember egy önálló és teljes egység, ami ugyan a világmindenséggel és az önmagában lezajló folyamatokkal kölcsönhatásban van, azért ennek ellenére mindenki a kívülállóknak furcsa és felfedezésre váró terület. Így vagyok én is a barátaimmal, ismerőseimmel, családtagjaimmal, ezért az új sorozatban a róluk készült portrékon univerzumokként ábrázolom őket. A sötét és üres űrben bolygók között, központi égitestként lebegő meztelen és stilizált testként, akik körül röpködnek a külső és belső tulajdonságaik valamint életvitelük attribútumai. Ezek a szimbólumrendszerek egy szabad asszociációs folyamat eredményei, sokszor engem is meglep az eredmény, az hogy tulajdonképp mit is gondolok róluk, mi az, amit önmagamban leképezésre méltónak véltem felfedezni belőlük. Ezek a vásznakon materializálódott rendszerek tehát a bennem élő univerzumok, amik párhuzamos valóságai a körülettem élő valóságos univerzumoknak. Akik férfiak, nők, bölcsészek, programozók, zenészek, újságírók, bloggerek, családosok, szinglik, de mind egy-egy szép és egész univerzum.
Folyt. köv...

Köztudomású, hogy a vegetáriánusok mellett az elektronikus zenék kedvelőit szokásom oltogatni hobbi szinten. Ez van. Az élet apró örömei, ugyebár, avagy én sem lehetek tökéletes. Néha azért engesztelésképp bedobok egy saláta receptet (pl. ezt),  vagy csinálok egy kis microsite-ot egy zenész barátomnak.Tessék megnézni, letölteni, meghallgatni, megszeretni, rajongani. Mert nemcsak a külcsíny számít...
Sőt!

Néhanapján letaglóz a felismerés, hogy a műszaki cikkek amortizációja hihetetlen módon felgyorsult. A számítástechnika környékén ez ráadásul hatványozottan jelentkezik. Egy 8 éve 150 ezer forintért vásárolt digitális fényképezőgép ma már csak veszélyes hulladéknak számít a piacon, ami nem baj amíg működőképes. De ha valami javítanivaló támad rajta akkor erős dilemma elé állítja a tulajdonost, hogy érdemes-e több tízezer forintot költeni olyasmire ami tulajdonképpen nem ér semmit, vagy vegyen több tízezer forintért egy kevésbe leamortizálódott és működőképes használt kütyüt.
Mert egy grafikus fényképezőgép nélkül félkarú óriás.

Üres óráimban alkottam pár blogsablon tervet. Persze csak design szinten, de egyrészt kiváncsi vagyok a köz véleményére másrészt meg keresek valakit aki egy layer-es psd-ből kész terméket gyártana. Szóval itt lehet megnézni: crazy cat, horror candy, movie man.
A kommentben meg lehet véleményezni.

Nem vagyok az ajándékozás híve, és nem hiszem hogy a kívánságlistám meghallgatásra talál, és egyébként is tudom, hogy már későn szólok, de hátha. Szóval kinéztem egy igazán szép és praktikus ajándékot magamnak, de csak valami természetfeletti ajándékosztóban bízhatom mert így a világgazdasági válság közepén nem engedhetem meg magamnak. Egy szó mint száz: Kedves Jézuska kérek szépen egy WACOM Cintiq 21 UX interaktív monitort!
(Ha nem tudnád mi ez akkor klikk ide!)

Felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy mostanság csak olvasok, meg írok. Ez persze csak a látszat, de tény, hogy kényszerű szünetet tart az interface blog a fényképezőgép balesete miatt, és ide sem készülnek olyan gyakorisággal illusztrációk mint régen. Máshova terelgetem a kreatív energiákat. Most például ide. Mert ha már kirándulgatok a konkurencia terepén, akkor igyekszem nyomot hagyni.

Úgy volt, hogy az idén nem állítok ki, és nem veszek részt művészeti projektekben, de egyrészt már tulajdonképp vége az évnek, másrészt a Chinese Characters ötlete nagyon megtetszett és így nem tudtam ellenállni az invitálásnak. Jövő hét kedden tehát Postarts képeslapkiállítás és tombola, ahol kis szerencsével 2.500 forintért bárki hozzájuthat egy remekműhöz. Akár az én két rajzomhoz egyikéhez is.
Részletek itt.

Útjára indítottam egy új blogot, amiben maximális az ego és minimális a verbális összetevő. Akár fotóblognak is nevezhetnénk, de inkább csak fotó alapú.
A kiindulási alap az volt, hogy a napi események generálta hangulatom leginkább az arcomon figyelhető meg, de ha mégsem olyan látványos, akkor némi manuális vagy software-es rásegítéssel rá lehet nagyítani a lényegre. Ez egy amolyan önarc-képregény-blog, remélhetőleg majdnem napi rendszerességgel, interFace néven.
És idő múlása remélem nem is látható majd…

Elindult a web2art projekt!
Mert úgy gondoltuk páran, hogy meg kellene piszkálni a webkettő mögött szunnyadó kreatív energiákat, hátha kisül belőle valami jó. Biztosan. Hiszen ezen a színtéren vannak a legújabb újítások, a közösségi véleményformáló interaktivitásról nem is beszélve. Már csak annyi a teendő, hogy ezt a lendületet vizuális formába öntsük.
Szóval, rajzold le az internetet, és pályázz!
(És közben add tovább az infót! Link a szokott helyen...)

Idén tudatosan pihentetem kreativitásom vizuális megnyilvánulásait. Vagy inkább a látványos megjelenéseket. Nem pályázgatok, nem állítok ki, de persze dolgozok, agyalok, vázlatolok. Készülök a jövő évre. Meg az az utánira. De közben valahogy leesett az adrenalin szintem…
Azért annyira nem, hogy kényszeresen pörögni kezdjek, de gondoltam (néhány ismerőssel együtt), hogy meg kellene mozgatni a webkettes kreatív energiákat…
Amint materializálódnak a dolgok, jelentkezem…

Mindig is tetszett a tetoválás, mint intézmény, függetlenül attól, hogy mit ábrázol vagy milyen stílusban, kin és hol. Tegnap például láttam egy huszonéves lányt akinek a jobb vállán József Attila portréja volt Kissé meglepő módon. Nem tudom eldönteni, milyen minőségében lett a leányzó életének olyan fontos része a költő, hogy ezt külsőségekben is felvállalja. És vajon mit akar ezzel a képpel a külvilágnak üzenni?
Jómagam elég nagy esélyt adok annak, hogy egyszer én is magamra varratok egy vizuális üzenetet, és ugye mi mással üzenhetnék a világnak, mint egy saját alkotású képpel.
Ami aztán, a halálom után, a testemről lenyúzva, egy múzeum éke lehet majd…

Nincs kapcsolat a munkahelyemen, ezért muszáj voltam kimenni a Tandem Caféba, hogy elintézzem a levelezésemet, és a Nagycsarnok árkádja alatt a kezembe nyomtak egy szórólapot, amin nagy betűkkel áll, hogy olajfestmények -90% kedvezménnyel! Bumm! Ölembe hullott a nagy lehetőség. Ha ilyen olcsó, akkor ezentúl nem éri meg festenem,
venni fogom a képeket én is!

Idén nem nagyon erőltetem a nyilvánosság elé vonulást, inkább csendben töltekezek és készülök a következő évi megjelenésekre, projektekre. De eközben felmerült bennem egy gondolat, miszerint, nem ártana nekem egy művészeti menedzser, vagy egy kurátor, aki segít rendezni és földön tartani a gondolataimat. Szervez, szerkeszt és határidőkkel abúzál. Persze nem tudom, hogy egy efajta társulás milyen konstrukcióban működhet, mert gondolom fizetség gyanánt kevesek fogadnák el a halhatatlan lelkemben rejlő, az anyagi világon túlmutató lehetőségeket.

Már jó ideje próbálkozom valamiféle üzleti modellt párosítani a webes jelenlétemhez, de elég gyengén muzsikáltak az erre irányuló különböző kreatív kísérleteim a honlapomon. Azt a kézenfekvő ötletet, miszerint a képeimet bocsájtsam áruba, ezeddig érzelmi alapon elvetettem, de mostanára néhány tekintetben megváltozott az eddigi hozzáállásom. Ennek ékes bizonyítéka az új honlapom, ahol megvásárolható a műtermem nagyra duzzadt raktárkészletének egy darabja. Huszonegy kép az örökkévalóságnak...,
és persze csak önöknek, csak most...

(Nézelődni a 'honlapom' link alatt lehet.) 

Találtam egy oklevelet az egyik dobozban. 15 éve kaptam. Majdnem pontosan. 1993. május 5. áll a dátumnál, az aláíró pedig Mádl Ferenc. Azóta volt már ő a köztársaság elnöke is. Én viszont még mindig felszálló ágban vagyok...

Ég bennem a közlésvágy.
Ez persze kevesekre hathat az újdonság erejével, de még a többségnek is tartogathatok meglepetéseket. Gondolom ezt, arra alapozva, hogy magamat is megleptem. Vagyis inkább az ifjúkori énem lepett meg. Ama bizonyos két doboz tartalmával, amiből több-kevesebb rendszerességgel szemezgetni fogok a kedves internetező gyerekek nagy-nagy örömére. Link a kupac tetején, "dobozban" néven.
Mert "dobozban ami fontos, s azon lakat, s lakat a szájra"...

Visszatértem a Threadless.com-ra. Nem bírok belenyugodni, hogy nincs olyan pólótervem amit gyártásra alkalmasnak találna az online közösség. Próbálkozom. Persze lehet, hogy közösséget kellene építeni a pólóim köré. Olyanokból, akik regisztrálnak, és egerük nyomkodásával rendszeresen kifejezésre adják, hogy bizony akár hordanának is egy ilyen pólót. Mondjuk egy olyat, amin Ana blogjának designja virít.
Szóval, ha valaki például Ana rajongó, (vagy épp Ana) és ezt pólón is viselné, akkor lehet építeni egy kis szigetet a nagy pólógyár kebelén…